“Réka, miért fermentálsz mindent?” :)

Gyakran kapom meg ezt a kérdést, gondoltam, írok hát róla egy átfogó blogposztot, amiben megadom a választ.

A fermentálós mániámnak több oka is van. 🙂

Kezdem az elejéről.

A funkcionális medicina kurzuson ismerkedtem meg a Weston A. Price féle táplálkozással, illetve az antitápanyagok fogalmával.

A tradicionális funkcionális táplálkozás azoknak az elszigetelten élő őslakos kultúráknak az étkezését mintázza, ahová még nem gyűrűztek be a feldolgozott, ipari élelmiszerek, és ahol az emberek csak a helyben elérhető, szezonális élelmiszereket fogyasztják.

Ennek köszönhetően pedig kifogástalan egészségi állapot jellemzi őket!

A helyi, szezonális élelmiszer természetesen területenként mást és mást jelent: míg a sarkvidéken élő eszkimók étrendje 100%-ban állati eredetű élemiszerekből áll, ahogyan haladunk az Egyenlítő felé, úgy dominálnak egyre inkább a növények (bővebben lásd lentebb a megjegyzések részt*).

Ezeknél a természeti népeknél megfigyelhető, hogy a gabonákat, hüvelyeseket és magvakat fogyasztás előtt megerjesztik (azaz fermentálják), de legalábbis áztatják.

Miért van ez így?

Ez megadja a választ a “miért fermentálok mindent?” kérdésre is. 🙂

#1 Antitápanyagok lebontása

Az antitápanyagok a növények védekező mechanizmusai.

Szegény növényeknek nincsen lábuk, hogy elfussanak a fenyegetések (kártevők, fertőzések, emberi/állati fogyasztás) elől, és fizikailag megküzdeni sem igen tudnak az “ellenféllel”, így hát saját védelmükre kifejlesztettek olyan vegyületeket, amik azt szolgálják, hogy a szaporítóanyaguk sértetlen maradhasson.

Akár azután is, hogy keresztülhaladt egy emésztőrendszeren.

Néhány példa antitápanyagokra, amikről esetleg már hallhattál: fitinsav. lektinek. oxalátok, szaponinok…

Ezek az antitápanyagok egyrészt sokaknál emésztőrendszeri panaszokat okozhatnak, másrészt kötést alkotnak bizonyos ásványi anyagokkal (pl. cink, magnézium, vas, kalcium), amik így sajnos kiürülnek a szervezetünkből.

Márpedig ezekre nagy szükségünk lenne az optimális működéshez…

Na de itt jön a jó hír!

Az antitápanyagok áztatással, csíráztatással és fermentálással (=kovászolással) viszonylag könnyedén semlegesíthetőek.

#2 tápanyagok megfelelő hasznosulása

Ahogy fentebb is említettem, az antitápanyagok kötést alkotnak bizonyos, a szervezetünk számára fontos ásványi anyagokkal.

Mondok egy példát szemléltetésképp…

Ha májas ételt fogyasztasz és mellé valamilyen – akár gluténmentes – hántolatlan gabonát tálalsz fel köretként (pl. köles, barna rizs, hajdina), a májban található rengeteg csodás tápanyagot a gabona maghéjában található, semlegesítetlen antitápanyagok megkötik, így azok nem fognak hasznosulni (legalábbis biztosan nem a legoptimálisabb mértékben).

A három említett konyhatechnológia (áztatás, csíráztatás, fermentálás) azonban segít lebontani/semlegesíteni ezeket az antitápanyagokat, hogy az elfogyasztott élelmiszerben található tápanyagokat megfelelően hasznosítani tudja a szervezetünk.

#3 könnyebb emészthetőség

Ahogy fentebb is említettem, az antitápanyagok célja a növények szaporítóanyagának védelme.

Emiatt a védőréteg miatt a gabonák, magvak és hüvelyesek elég megterhelőek az emésztőrendszerünknek – sokaknak kellemetlen tüneteket is okozhatnak, mint a puffadás, hasi fájdalom vagy laza széklet.

Az áztatás/csíráztatás/fermentálás azonban, az aktiválódott enzimeknek köszönhetően, előemészti nekünk a gabonákat, így a mi emésztőrendszerünknek már kevesebb dolga lesz vele.

Gabonák fermentálására például több módszer is létezik: egész gabonákat zöldségekhez hasonlóan fermentálhatunk befőttes üvegben (opcionálisan probiotikummal vagy savanyúságlével indítva)

Őrölt gabonákat (azaz lisztalapú ételeket) pedig kovásszal a legkönnyebb fermentálni.

Lentebb találsz több kovásszal fermentált receptet.

Ezeknél a recepteknél a kovászt nem a tésztánk megemelésére használjuk (ezért tökéletes választás a kovászmaradék vagy inaktív kovász), egyszerűen csak az antitápanyagokat semlegesítjük a savas közegben.

Ami nem mellesleg csodás ízt is eredményez!

És ez el is vezet minket az utolsó ponthoz…

#4 finom, umami íz

A savanykás, picit megfoghatatlan, de igen kellemes umami íz igazi gasztroélménnyé tesz bármilyen ételt, legyen az sós vagy édes.

Kovászos, csokis muffin? Ó yes!

Kovászos pitetészta? Naná!

Oldalakon át magyarázhatnám, hogy mennyire finom egy kovászos-csokis lávasüti, de a legjobb, ha kipróbálod Te magad. 😉

Akkor megéri?

Való igaz, hogy az ételek fermentálása némi előre gondolkodást igényel, de hosszú távon szerintem nagyon megéri, többek között ezek miatt:

  • emésztési panaszok csökkenése
  • ásványi anyag profil rendeződése
  • anyagcsere, energiatermelés, hormonok optimalizáltabb működése
  • csodás gasztroélmény 🙂

Szemléltetésképp megosztom a saját, személyes tapasztalatomat: világ életemben vashiányos voltam, amióta odafigyelek az antitápanyagok semlegesítésére(+néhány egyéb stratégiára), tökéletes középértéket mutat a vas paraméter minden vérképemen.💪🏻

A szervezet működése enzimatikus folyamatok összessége, amiket vitaminok és ásványi anyagok katalizálnak.

Nem dől össze a világ, ha nem sikerül mindig előre gondolkodni és beáztatni vagy fermentálni minden ételt, amit megeszel, de nagyon sokat jelent, ha az antitápanyagok semlegesítése által nem fosztod meg a szervezetedet azoktól az anyagoktól, amik biztosítják annak optimális működését. 🙂

Tekints rá úgy, mint egy új szokásra.

Ha már beépül a mindennapjaidba, minden este eszedbe fog jutni, hogy “úúú, valamit be kell áztatnom” vagy “be kell kevernem azt a kovászos tésztát holnapra”.

Nálam ez is a slow living szerves része. 🙂 ❤

Hogy meghozzam a kedvedet a fermentáláshoz, íme egy kis receptinspiráció:

Kovásszal fermentált ételek a blogról:

Ha még nincs kovászod, lesd meg ezeket a recepteket😉

Szeretettel,

signature with background removed

MEGJEGYZÉSEK:

*Mindez nem lehet véletlen: télen a mi éghajlatunkon például olyan szögben és mennyiségben esik a napfény a Földre, hogy sajnos szinte lehetetlen elegendő D vitaminhoz jutnunk.

A D vitaminnak fontos ko-faktora a többi zsírban oldódó vitamin (Dr. Weston A. Price szerint ezek a kulcsfontosságú vitaminok járultak hozzá a természeti népek kifogástalan egészségi állapotához), ezek pedig jól hasznosuló formájukban állati eredetű ételekben találhatóak meg.

Többek között ezért nem ajánlom személy szerint a 100%-ban növényi alapú táplálkozást a mi éghajlatunkon.

A funkcionális táplálkozás

A funkcionális táplálkozás

Szerettem volna egy átfogó posztot arról, mit is képviselek táplálkozás terén, ha esetleg valaki nem tudná pontosan. 🙂

Mélyen hiszem, hogy az étellel gyógyítani lehet.

Bámulatos változásokat lehet elérni, ha a sejtjeidnek biztosítasz mindent, amire szüksége van. Vagy épp kiveszed az étrendedből, amire NINCS szüksége…

Első körben egy kis disclaimer.

Azt gondolom, fontos alázatosnak maradni, és mindig tanulni és képezni magunkat. Az én gondolkodásmódom is sokat változott a táplálkozásról, ahogyan egyre többet megtudtam.

Az egészséges táplálkozással kapcsolatos nézeteimet olyan információk alapján alakítottam ki magamban, amit több, számomra hiteles forrás (funkcionális szemléletű orvosok, tudósok, kutatók stb.) is megerősített, ezen kívül megtapasztaltam a hatását a saját testemen is.

Olyan pozitív hatásokat, mint például a teljesen fájdalommentes menstruáció vagy javuló emésztési funkció, amikről korábban csak álmodoztam… Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekem ne lenne még dolgom. Keresek még válaszokat, és nem állítom, hogy mindent tudok. Sok minden fejben dől ám el a táplálkozással kapcsolatban is. 😉 

Ebben a blogposztban azokat a közös többszörösöket szeretném megosztani, amiket egybehangzóan visszahallok minden számomra hitelesnek tartott forrásból (őket a mentoraimnak hívom 🙂 ), és aminek az alkalmazásával bárki virágzó egészségre tehet szert.

A nagy közös többszörös számomra nem más, mint Dr. Weston A. Price kutatómunkájának eredménye.

Ki volt Weston A. Price?

Dr. Price (1870-1948) egy amerikai fogorvos-szájsebész volt – a táplálkozástudomány Isaac Newton-jaként is ismert – aki eredendően azt kutatta, miért volt hibátlanul szép a fogsora a civilizációtól elszigetelten élő népcsoportoknak. Munkája során azonban valami sokkal fontosabbat is felfedezett…

12 őslakos kultúra étrendjét vizsgálta meg (mint például a svájci hegyi népek, új-zélandi maorik, alaszkai eszkimók vagy az amerikai indiánok), akik a világ különböző pontjain, izoláltan éltek, távol az iparosodott társadalmaktól. Érdekes, hogy ezeknek a népeknek az étrendjei nagymértékben különböztek egymástól. Íme néhány példa:


Svájc: pasztőrözetlen tejtermékek, rozs 

Eszkimók: 100% állati eredetű táplálék, halak, tenger gyümölcsei

Maori: hal, tenger gyümölcsei, zsíros sertéshús, leveles növények, kókuszdió, gyümölcs

Maszai: semmi növényi eredetű, marhahús, nyers tej, belsőségek 

Észak- és Dél-Amerika vadászó-gyűjtögető népei: változatos vadak, hüvelyesek, gyökérzöldségek, zöldségek, kevés gyümölcs


Dr. Price megfigyelései szerint ezekben az őslakos kultúrákban előfordultak olyan AKUT dolgok, mint például a fejfájás, megfázás, sebek, égési és baleseti sérülések, azonban nem voltak jellemzőek a lyukas fogak, az érzelmi/lelki/mentális problémák, a genetikai betegségek, illetve az olyan krónikus egészségügyi problémák, mint a magas vérnyomás, cukorbetegség, allergiák stb.

Bár ezek a világ különböző pontjain élő embercsoportok egymástól nagyban különböző étrendet folytattak, mégis tökéletesen egészségesek voltak: kitűnő testfelépítés és termékenység, érzelmi stabilitás és mindennemű krónikus, degeneratív betegség hiánya jellemezte őket. Dr. Price azt is megfigyelte, hogy amikor ezek a népek áttértek a tradicionális táplálkozásról a modern, feldolgozott élelmiszerek fogyasztására, egészségük láthatóan hanyatlásnak indult.

Számomra ez elég meggyőző. 🙂

Az őslakos kultúrák kiváló egészségének egyik záloga Dr. Price szerint az úgynevezett “X-aktivátor” volt, amelyet minden nép étrendjében megtalált. Azóta már tudjuk, hogy ez az X-aktivátor nem más, mint a K2 vitamin MK-4 formája. (Itt meg kell említenünk azonban az A-vitamint, valamint a D3 vitamint is, mint “X-aktivátorok”, hiszen ezek gyakorlatilag valamennyi élelmiszerben együtt vannak jelen és szinergiában működnek egymással, ahogyan azt a természet csodálatosan kitalálta. :))

Miben található K2 vitamin?

A K-vitamin ezen formáját többek között a legelésző állatok tudják előállítani emésztő tevékenységük által. A zöld növényekben megtalálható K1 vitamint kiváló hatékonysággal tudják K2 formátumra konvertálni, így például a legeltetett forrású vajban, tejtermékekben, tojássárgájában, májban és egyéb belsőségekben, halakban, kagylókban találhatjuk meg nagy mennyiségben ezt a fontos tápanyagot.

Dr. Price-nak sikerült tehát összegeznie azokat az előfeltételeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ember egészségesen éljen, eközben pedig az emberi táplálkozás optimális kritériumait is meghatározta.

A levonható konklúzió tehát, hogy nincs egy olyan diéta, ami mindenkinek a Földön 100%-ban megfelelne. A közös többszörös, amin a funkcionális táplálkozás alapszik: a helyben termesztett, szezonban lévő, valódi, tápanyagdús és regeneráló ételek, amelyek toxinmentesek és gyulladáscsökkentőek. Ezekre kell fókuszálnunk, és a testünk garantáltan meghálálja majd nekünk.

finom, vegyszermentes zöldségek a kertből

Az egészséges élelmiszer fogalma

Az egészséges élelmiszer ott kezdődik, hogy a táplálék forrásaként szolgáló növényeket és állatokat egészséges, természetes és tápanyagokban gazdag földeken nevelték:

  • Az állatok szabadtartásban, természetes táplálékukat fogyaszthatják. 

A természet ökoszisztémái nem véletlenül olyanok, amilyenek. Ez egy csodálatosan létrejött, működőképes rendszer, amibe nem szabad beleszólnunk, mert az garantáltan negatívan hat az ember és a bolygó egészségére is. (Mint ahogyan azt sajnos tapasztaljuk is…)

Az egészséges táplálkozás azt is jelenti, hogy távol tartjuk magunkat az olyan élelmiszerektől, amik tápanyagban szegények és kárt okoznak egészségünkben. Ilyenek például a finomított cukorral és liszttel készült élelmiszerek, az iparilag előállított, finomított növényi olajok, a hidrogenizált transzzsírok, a szükségtelen adalékanyagok és ízfokozók…

Ezért alapfeltétele a funkcionális táplálkozásnak, hogy Te magad készítsd el az ételed, minőségi alapanyagokból, amelyeknek ismered a forrását. 

Egy kis összehasonlítás, íme a különbség a hagyományos és a modern étrend között:

HAGYOMÁNYOS ÉTRENDMODERN ÉTREND
termékeny, egészséges termőföldből származó ételekkimerült termőföldből származó ételek
szabadon tartott, legeltetett állatokzárt, ipari állattenyésztés
házi csontlevesnátrium-glutamát, mesterséges adalékanyagok, húsleveskocka
több állati belsőség, kevesebb színhústúlzott színhús és kevés belsőség fogyasztás
nyers és/vagy fermentált tejtermékekpasztőrözött, homogenizált tejtermékek
finomítatlan, természetes édesítők (pl. méz, juharszirup)finomított és/vagy mesterséges édesítőszerek
állati zsiradékokfinomított növényi magolajok
áztatott/csíráztatott/fermentált (kovászolt) gabonafélékfinomított/feldolgozott gabonatermékek
fermentált zöldségekkonzerv zöldségek
hagyományos ételkészítéskészételek, mikrohullámú sütőben melegítve
finomítatlan, természetes sófinomított só
tápanyagdús ételekből származó természetes vitaminokkészételekhez hozzáadott szintetikus vitaminok

Célom és szenvedélyem, hogy ezeket az elfeledett bölcsességeket, hagyományos ételkészítési módokat és értékrendet újra visszahozzam az emberek tudatába, mert hiszem, hogy ez az egészség kulcsa.

Hogyan ültesd mindezt a gyakorlatba?

Kezdő lépésként töltsd le az összefoglalót a funkcionális táplálkozás alapelveiről, amiben gyakorlati tippeket is megosztok veled, hogy akár már ma a kezedbe vehesd az irányítást az egészséged felett.

Konkrét receptekért pedig iratkozz fel az ingyenesen letölthető menüinspirációs e-bookjaimért.

Én hiszek a tápláló hagyományokban. És te? 🙂

Szeretettel,

signature with background removed