Minek van szezonja, és miért (július)

(4 perc olvasási idő)

A Természet minden hónapban megajándékoz minket pontosan azzal, amire szükségünk van.

Július az igazi bőség időszaka: hihetetlenül sokféle zöldség és gyümölcs elérhető ilyenkor, ebben a posztban kicsit részletesebben is kifejtem, mi az oka, hogy ebben a hónapban éppen ezeket a finomságokat biztosítja nekünk az Anyatermészet.

Olyan csodálatosan van ez kitalálva.🥹🌿🌽🍉🥒

A közösségi média oldalaimon meghirdetett Egyél helyit! kihívással szeretnélek Titeket egy kicsit közelebb hozni ahhoz a ritmushoz, amit a Természet diktál.💚

Kíváncsian várom, hogy láthassam, miket alkottok szezonális finomságokból!

Lássuk akkor, hogy épp minek van szezonja júliusban.

Görögdinnye

Viszonylag ismert tény, hogy a görögdinnyének több, mint 90%-a víz, ami ezáltal csodásan hidratálja a sejtjeinket az év egyik legforróbb hónapjában.

A benne található likopin antioxidáns a Természet fényvédője: óvja a bőrünket a nyári napsütésben.

Ebben a főzésmentes gazpachóban további extra hidratáló zöldségekkel kombináltam a görögdinnyét, próbáld ki, mert isteni!😍

Áfonya, szeder

Lila színüket az antocianin nevű szupererős antioxidáns adja, amely a kognitív funkcióinkat támogatja, javítja a memóriát: segít emlékezni a nyár legszebb pillanataira. 🙂

A lila színű ételek tehát az aggyal, a kognitív funkciókkal állnak kapcsolatban, ami ismerős lehet a csakrarendszerből is: a harmadik szem csakra színe a lila, szerintem ez nem lehet véletlen. 🙂

RECEPTAJÁNLÓ:

Füge

Ahogyan a nyár a termékenység csúcsa az évben, a füge kiemelkedő antioxidáns-, és gyulladáscsökkentő hatása révén (többek között) a reproduktív szervrendszer csodás támogatója.

Több őshonos kultúrában javasolják szoptatós édesanyáknak is, mivel segíti a tejtermelődést: táplálja az anyát, hogy ő is táplálhasson. 🙂

Hogyan érdemes fogyasztani?

Készülhet belőle például füge chutney vagy morzsasüti, én leggyakrabban nyersen fogyasztom.

a rustic plate of plums, figs and spices to make a crumble tart

Lilahagyma

A lilahagyma a színanyagai miatt (szintén antociánok) eggyel tápanyagdúsabb választás a vöröshagymánál, persze a felhasználása különböző ételekben – ugyanúgy a színe miatt – egy kicsit korlátozottabb.

Én személy szerint a tápanyagmaximalizálást szem előtt tartva lilahagymából többet szoktam termeszteni a kertben. 😉

Magas kvercetin tartalma természetes antihisztaminként működik: segít enyhíteni az allerigás tüneteket, hogy önfeledten kiélvezhessük a nyári pillanatokat.

Ételünkben az orvosságunk. 😉

Sárgarépa

Béta-karotinban gazdag, ami A-vitaminná alakulva támogatja a látást – hogy észrevegyük a legapróbb szépségeket is a Természetben.💚

Nyersen fogyasztva a répa rostjai segítenek a felesleges ösztrogén megkötésében és kivezetésében, ami támogatja a hormonrendszerünk kiegyensúlyozását: ezért érdemes akár napi szinten fogyasztani a csodálatos nyers répasalit.

Paradicsom

Sokak kedvenc (technikailag gyümölcse😁) a likopinban gazdag paradicsom, ami ráadásul igen hidratáló is: személy szerint nekem is ő az ultimate nyári alapanyag!

Minden évben alig várom, hogy pirosodjon a termés, és elkezdhessem a befőzését: sült paradicsomszószt és ketchupot idén is biztosan fogok készíteni, illetve ezen a nyáron aszalt paradicsomot is tervezek eltenni.

Ahogyan a dinnyénél is említettem, a likopin egy természetes napfényvédőként működő antioxidáns, ami a nyár közepén nem is lehetne aktuálisabb.

Fermentált paradicsomszószos pizza: a receptért kattints ide!😍

Nyári tökfélék és uborka

A nyári tökök családjába a vékonyabb héjú, télire nem tartósítható fajtákat soroljuk, ezek például a cukkini, a főzőtök, a spagetti tök vagy a patisszon… de tulajdonképpen az uborka is idetartozik.

Általános jellemzőjük, hogy magas B-vitamin és ásványi anyag tartalmuk támogatja az energiatermelést, illetve magas víztartalmuknak köszönhetően remekül hidratálnak, ezzel támogatva minket a rekkenő hőségben.

RECEPTAJÁNLÓ:

Sárgadinnye

Rostban és béta-karotinban gazdag, óvja a bőrünket a napfényben.

Magas víz- és ásványi anyagtartalma segít fenntartani a folyadékháztartásunk egyensúlyát, hogy a legnagyobb hőségben is megőrizzük sejtjeink hidratáltságát, és belső frissességünket.

Kukorica

Hidratáló hatású, rostban gazdag, ezen kívül koenzimQ10-et is tartalmaz, ami védi a szívünket és támogatja a sejtek energiatermelését, hogy bírjuk szusszal a nyári programokat és teendőket. 🙂

Paprika

Kiváló C-vitamin, zeaxantin- és lutein-forrás, ezáltal támogatja a bőrünk és a szemünk egészségét, ami kiemelkedő fontosságú, ahogyan egyre több időt töltünk a szabadban.

Bazsalikom

Hűsítő, illetve szélhajtó hatású fűszer: csökkenti a puffadást és a testhőmérsékletet a nyári hőségben.

Ha van bazsalikomod a kertben (vagy az erkélyeden😉), lesd meg ezt a tavalyi videót arról, hogyan tudod könnyedén megsokszorozni a szüretedet!

A hab a tortán

A fentebb említett összes zöldség és gyümölcs összes pozitív egészségügyi hatása sokszorosan felerősödik, ha fermentálva fogyasztjuk őket!😍

A tejsavbaktériumok emésztő tevékenysége által feltárulnak (előemésztődnek) az ételeink hatóanyagai, így a mi szervezetünk már sokkal könnyebben tudja hasznosítani őket.

Hát nem csodálatos? 🙂

Többek között ezért vagyok szenvedélyes rajongója a házi erjesztésnek, és szeretnék minél több embert megtanítani ennek az ősi tartósítási eljárásnak a fortélyaira!

Ha hozzám hasonlóan Te is a gyakorlatban tanulsz a legjobban, akkor szeretettel várlak az online fermentálós workshopjaimon.

Örömmel leszek én, aki “kézen fog” és segítelek a folyamatban, hogy aztán a megszerzett tudással később bármilyen elképzelt alapanyagot fermentálni tudj.😍

Részletek és jelentkezés itt:

Fermentálós projektek a blogról:

3 tévhit a (lakto)fermentálással kapcsolatban

Az interneten rengeteg fermentálós recept kering.

Sokszor igen félrevezető vagy egyenesen hibás instrukciókkal, ami akár a savanyúságunk megromlásához is vezethet…

Gyakran számoltok be nekem erről a workshopokon is: “de hát a recept azt írta, hogy sziszegtetni kell…

Vagy inkább mégsem? 🙂

Segítségképp összeszedtem hát a 3 leggyakoribb tévhitet a (lakto)fermentálással kapcsolatban.

Azt remélem, hogy a magyarázataim segítenek megérteni, hogy mit miért csinálunk, hogy Neked is garantáltan jól sikerüljön majd a végeredmény. 😉

Laktofermentálás = tejsavas erjesztés

A fermentálásnak különböző fajtái vannak, az egyértelműség kedvéért: én most ebben a posztban szigorúan csak a laktofermentálásról fogok szólni.

A bélrendszerünket benépesítő baktériumok szignifikáns része – optimális esetben – ún. tejsavbaktérium: ők a jótékony, és számunkra igen hasznos laktobacillusok és bifidobaktériumok, a laktofermentálás főszereplői. 🙂

Laktofermentálással készült élelmiszerekkel nagyszerűen meg tudjuk támogatni a bélflóránk egészségét.

És mivel Hippokratész óta tudjuk, minden betegség a bélben kezdődik, így egy erős és diverz bélflórának roppant sokrétű pozitív hatása van a szervezetünkre nézve.❤️

Laktofermentálás során az alapanyagainkon természetes módon előforduló mikroorganizmusok tejsavat termelnek, ettől lesz savanyú a végeredmény.

A laktofermentálás egyáltalán nem egy bonyolult műfaj, csak néhány dologra érdemes odafigyelni. Ebben a posztban írtam már róla részletesebben.

Megjegyzés: Ebben a posztban most azt fogom elmondani, hogy mit az, amit NE csinálj. 😉

1. tévhit: Lazán csavarjuk a kupakot az üvegre

Itt valószínűleg a kovászos uborka készítéssel keveredik a dolog a fejekben. 🙂

A kovászos uborka készítése egy úgynevezett vegyes erjedési folyamat: ez annyit jelent, hogy a befőttes üvegünkben élesztőgombák ÉS tejsavbaktériumok is dolgoznak egyszerre.

Az élesztőgombák szaporodásához oxigénre van szükség, ezért szoktuk a kovászos uborka üvegét csak lazán (pl. egy tálkával) letakarni.

Laktofermentálás esetében azonban csak tejsavbaktériumokat szaporítunk, ahhoz, hogy az élesztőgombákat kizárjuk a buliból, anaerob (tehát légmentes) környezetet kell biztosítanunk. 

Ezért nagyon fontos, hogy (különösen a tartósításra szánt) savanyúságainknál szorosan zárjuk a kupakot, hogy egy légmentes közeget biztosítsunk a tejsavbaktériumok szaporodásához. 🙂 Ezzel megakadályozzuk a penész kialakulását is.

2. tévhit: Az üvegeket sterilizálnunk kell

Ezzel ártani ugyan *valószínűséggel* nem fogunk, de fermentálásnál valójában teljesen szükségtelen az üvegek (és egyéb eszközök) sterilizálása.

Gondolj csak bele: amikor fermentálunk, azokkal az icipici mikroorganizmusokkal dolgozunk együtt, akik velünk együtt élnek a testünkön, a bőrünkön, a környezetünkben, a levegőben, az alapanyagainkon, a konyhai eszközeinken stb. 

Ezek a bacik mindenhol ott vannak. 🙂

Őket szeretnénk elszaporítani (legalábbis közülük a jókat), és nem célunk kinyírni őket a sterilizálással. 🙂

Laktofermentálásnál a légmentes közeg és a megfelelő só-koncentráció biztosítja a “rossz bacik” kiszelektálódását (=elpusztulását) és a jófej tejsavbaktériumok elszaporodását, nincs szükség a csírátlanításra.

Az alapos, mosogatószeres mosogatás bőven elegendő.

3. tévhit: “Sziszegtetni” kell az üveget

Laktofermentálás során szén-dioxid gáz is képződik, ami által valóban túlnyomás alakul(hat) ki a befőttes üvegekben.

Kezdők körében gyakori félelem, hogy ettől az üveg “felrobbanhat”, ezért szokták ajánlani az üveg “sziszegtetését”, hogy a keletkező gázokat kiengedjük.

Ez azonban egy kétélű fegyver: ugyanis így mindkét irányba megnyílik az út a baciknak, és nagy a kockázata, hogy penészspóra is bejut az üvegbe, amit természetesen mindenképp szeretnénk elkerülni.

A keletkező gázok pont a megfelelő mértékben képesek utat törni maguknak a kupak alatt, így nincs szükség semmilyen beavatkozásra, vagyis “sziszegtetésre”. 🙂

Megnyugtatásképp el szoktam mondani, hogy több, mint 1000 befőttes üvegnyi fermentummal a hátam mögött még egyetlen egyszer sem fordult elő velem, hogy az üveg “felrobbant” volna.

Hát ennyit arról, hogy mit NE tegyél… 🙂

Ha esetleg mégis bizonytalannak érzed a dolgot, és hozzám hasonlóan Te is a gyakorlatban tanulsz a legjobban, akkor szeretettel várlak az online workshopjaimon.

Örömmel leszek én, aki “kézen fog” és segítelek a folyamatban, hogy aztán a megszerzett tudással később bármilyen elképzelt alapanyagot fermentálni tudj.😍

Részletek és jelentkezés itt:

Fermentálós projektek a blogról:

4 izgalmas fermentálós projekt – tartósíts télire

Helló, nyári dömping.

Nyakunkon a tartósítás szezon.

Úszunk a befőttes üvegek és kupakok tengerében… Micsoda nyaralás😅

Nálunk leginkább lekvárfőzés és persze fermentálás zajlik ezerrel.

Ha még sosem fermentáltál semmit, az alapok elsajátításához ajánlom ezt a blogposztomat kiindulópontnak. 🙂

Ha viszont esetleg Te is a gyakorlatban tanulsz a legjobban, akkor szeretettel várlak az online fermentálós workshopjaim egyikén is, ahol megtanítalak, hogyan tudsz könnyedén BÁRMILYEN zöldséget fermentálni.😉

Ha pedig rutinos fermentáló vagy, bízom benne, hogy akkor is inspirálnak ezek a különleges párosítások.

Én imádok új kombinációkat kipróbálni.😍

A fermentálás során akvitálódnak az alapanyagaink csodás antioxidáns hatásai és egyéb bioaktív vegyületei, amiket így sokkal könnyebben tud hasznosítani a szervezetünk.

Most 4 receptet hoztam, bizonyos dolgokra mind a négy projektnél ugyanúgy érdemes figyelni, ezeket lásd a lenti megjegyzések résznél.


1. Fermentált svéd uborkasaláta

A svéd uborkasali tulajdonképpen szeletelt uborka és vöröshagyma egy kis mustármaggal eltéve.

A fermentálásához én a szárazon sózás módszerét választottam, de végül nem engedett annyi levet az uborka, mint vártam, így egy kis extra sóoldatra volt szükség.

De alkalmazhatunk eleve inkább felöntőlevet.

Ízlés szerint használhatunk egyéb fűszereket is pl. kaprot, fokhagymát, koriandermagot, tárkonyt, szerecsendiót vagy babérlevelet is, de akár csípőset is adhatunk hozzá, pl. néhány karika hegyes erős paprika formájában.

Erjesztési idő: 2-3 hét

hozzávalók (720 ml-hez):

  • 150 g uborka
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 1-2 tk. mustármag

Elkészítés:

  1. Az uborkákat megmossuk, a végeiket levágjuk, majd picit vastagabb karikákra szeleteljük.
  2. A vöröshagymát megpucoljuk, félbevágjuk és vékonyan felszeleteljük.
  3. 2%-os sóoldatot készítünk: egy befőttes üveghez kb. 400 ml szűrt (klórmentes) vízre lesz szükségünk, amihez 8 gramm sót adunk hozzá. Alaposan elkeverjük, hogy a só feloldódjon.
  4. A mustármagot a befőttes üveg aljára szórjuk, a zöldségeket az üvegbe tunkoljuk (nem kell túl szorosan), majd felöntjük a sóoldatunkkal úgy, hogy a befőttes üveg kupakja alatt maximum 1 cm légrés maradjon.
  5. Szobahőmérsékleten, légmentesen lezárva, tálcára téve erjesztjük, amíg lecsendesedik.

2. Fermentált paradicsomszósz

A paradicsom a fermentálás során természetesen felpuhul és meglehetősen szottyossá válik, ezért inkább tészta- vagy pizzaszószként érdemes használni, de kencéket, pácokat is készíthetünk belőle.

Csodás umami élmény lesz!

Ha koktélparadicsomot használunk, azt nem szükséges feldarabolni, mehetnek egészben az üvegbe.

Erjesztési idő: 2-3 hét

hozzávalók (720 ml-hez):

  • 300 g paradicsom, fedarabolva vagy ugyanennyi koktélparadicsom, egészben
  • 3 gerezd fokhagyma, megpucolva
  • 2-3 ág friss bazsalikom

Elkészítés:

  1. A paradicsomot és a bazsalikomot alaposan megmossuk, majd a megpucolt fokhagyma gerezdekkel üvegbe töltjük.
  2. 2%-os sóoldattal öntjük fel, majd kb. 2-3 hét elteltével, a levét leszűrve botmixerrel paradicsomszósszá pépesítjük. Lejjebb találsz tippet a leszűrt lé felhasználásához is.

3. fokhagymás dinnyehéj

Természetesen a legjobb vegyszermentesen termesztett dinnyét így eltenni, bár sokat segít, hogy a sötétzöld héját lepucoljuk róla.

Ha bébidinnyét használunk, annak a vékonyabb héját nem muszáj lepucolni (amennyiben vegyszermentes).

Fokhagymával igazán különleges kombinációt alkotnak.

Nagyon várom, hogy felbontsam!

Erjesztési idő: 2-3 hét

hozzávalók (720 ml-hez):

  • 250 g görögdinnyehéj
  • 2-3 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

  1. A dinnyéről egy zöldséghámozó segítségével lehámozzuk a héját, felkockázzuk, majd a fokhagymával együtt üvegbe töltjük.
  2. 2%-os sóoldattal öntjük fel úgy, hogy a befőttes üveg kupakja alatt maximum 1 cm légrés maradjon.
  3. Szobahőmérsékleten, légmentesen lezárva, tálcára téve erjesztjük, amíg lecsendesedik.

+TIPP: FERMENTÁLT DINNYEHÉJ-GAZPACHO

A gazpacho eredetileg a spanyolok hideg paradicsomlevese.

Ennek mintájára a fermentált paradicsomból kimaradt, leszűrt fermentálólevet (vagy ennek hiányában sima paradicsomlevet) összeturmixolunk egy kis bazsalikommal. oregánóval, sóval és olívaolajjal. Hidegen, kovászos kenyérrel fogyasztjuk.😋


4. Fermentált céklaszár:

Ki gondolta volna, hogy a céklaszárat is érdemes fermentálni…?

Bár a cékla szára (és levele) ugyanúgy ehető, mint a céklagumó, mi is legtöbbször a komposztunk gyarapítására szoktuk használni… Persze az sem egy rossz dolog. 🙂

Korábban próbáltam már a céklaszárat vajon megpárolni, de az sem jött be nekünk igazán… most viszont teszek egy kísérletet a fermentálására.

Fokhagymával zártam üvegbe, nálam tapasztaltabbak ajánlása, hogy akár 9 hónapig is érdemes lehet érlelni.

A céklaszár az erősebb rostjai miatt nyilván a lassabban fermentálódó alapanyagok közé tartozik.

Csak legyen elég türelmünk kivárni. 😀

Erjesztési idő: 3-9 hónap

hozzávalók (720 ml-hez):

  • kb. 5 db cékla levágott szára (levelek nélkül)
  • 2-3 gerezd fokhagyma, megpucolva

Elkészítés:

  1. A fokhagyma gerezdeket a befőttes üveg aljába dobjuk, majd a céklagumókról levágott szárakat függőlegesen a befőttes üvegbe helyezzük – az optimális helykihasználás és az esztétikai élmény érdekében. 🙂 (Én szeretem az oldalára fektetni az üveget, és így megtölteni, szerintem úgy könnyebb.)
  2. 2%-os sóoldattal felöntjük úgy, hogy maximum 1 cm légrés maradjon a kupak alatt, majd szobahőmérsékleten (egy tálat vagy tálcát aláhelyezve) addig erjesztjük, amíg lecsendesedik.
  3. Ezután már kamrapolcra helyezhetjük, és várjuk türelemmel a tökéletes állagot.

Megjegyzések:

  • Mindegyik fermentálós projektre érvényes, hogy az üvegeinknek, illetve a használt eszközöknek nem kell sterilnek lennie, elegendő nekik egy mosogatószeres mosogatás.
  • A befőttes üvegek kupakja alatt mindig maximum 1 cm légrés maradjon, és az üveg lezárása után mindenképpen tegyünk alá valamit, hogy a kifolyt lé ne áztassa el a konyhapultot/felületet, ahová tettük.
  • Az üvegen jelöljük a dátumot, hogy tudjuk, mikortól érdemes kóstolgatni. 🙂

Szeretettel,

signature with background removed

Tartósíts télire – még több recept itt:

Egyszerű laktofermentált retek kakukkfűvel

UGRÁS A RECEPTHEZ

Próbáld ki ezt az igazán egyszerű, tavaszi fermentumot a bélflórád támogatására!

Ha még sosem fermentáltál semmilyen zöldséget, ez lesz a tökéletes kezdő projekt! 😉

Imádom a kertünk zöldségeit fermentálni, hihetetlenül sok örömet ad, szinte túlcsordul bennem a hála érzése.❤

A végeredmény nem utolsó sorban pedig fantasztikusan egészséges és finom is!

Mi az a laktofermentálás?

A laktofermentálás tejsavas erjesztést jelent.

Nem kell azonban megijedni, a tejsavnak nincs köze a tejhez, így tejérzékenység esetén is nyugodtan lehet laktofermentált ételeket fogyasztani. 🙂

A zöldségek felületén természetesen előforduló baktériumkultúrák (dominánsan laktobacillusok és bifidobaktériumok) savanyítják meg nekünk az alapanyagot, innen kapta a nevét a folyamat.

Ha körbenéztél már a blogomon, valószínűleg kitalálhattad, hogy mindent IS szeretek fermentálni. 😀

A fermentálás egy régi tartósítási eljárás, ami újra reneszánszát éli.

Nem véletlenül.

  • A fermentálás során keletkező jótékony (többnyire tejsav) baktériumok erősítik a mikrobiomunkat, hozzájárulnak a bélrendszeri egészséghez, ami igazán sokrétűen támogatja a szervezetünket.

  • A fermentálás egyúttal az enzimatikus aktivitás révén bioaktívvá, azaz a szervezetünk számára jobban hozzáférhetővé teszi a zöldségek egyéb hatóanyagait (pl. antioxidánsokat) is.

  • Helyesen kivitelezett fermentálással akár évekig megőrizhetjük élelmiszereinket anélkül, hogy elektromos áramra lenne szükség, hiszen a bontatlan savanyúságok kamrapolcon sokáig elállnak.

  • A fermentált ételek csodás gasztroélményt nyújtanak: a savanykás, kissé megfoghatatlan umami íz az, ami igazán különlegessé és élvezetessé teszi a végeredményt. Ha egyszer beszippant ez a világ, elég nehéz leállni…. (Tapasztalat. ;))

A felöntőlé

Zöldségek fermentálásakor egy egyszerű, általában 2%-os sóoldatot készítünk – ezt angolul brine-nak hívjuk.

A légmentes lezárás (anaerob környezet) és a só biztosítja, hogy a fermentálni kívánt alapanyag ne romoljon meg.

Felöntőlé készítésének két módja létezik:

1.) Szárazon sózás:

Ha jelen voltál valaha klasszikus savanyúkáposzta készítéskor, biztosan láttál már ilyet.

A legyalult/felszeletelt zöldség-alapanyag súlyának vesszük a 2%-át, és annyi sót adunk hozzá.

Ez azt jelenti, hogy például 1 kg káposztához 20 g sóra lesz szükségünk.

Ezután jól összenyomkodjuk/megmasszírozzuk, így az alapanyag kiengedi a saját nedvességtartalmát, tehát ebből jön létre a sóoldatunk.

2.) Sóoldat:

Ebben az esetben a víz súlyát mérjük le, és ahhoz adjuk hozzá a sót: 1 liter vízhez tehát itt is 20 g sóra lesz szükségünk.

Ezt a technikát általában az alacsonyabb víztartalmú zöldségeknél alkalmazzuk.

Milyen sót használjak?

Általánosságban sima sütés-főzéshez is a parajdi, Himalája vagy tengeri sót ajánlom. Ezek természetes eredetű, nem feldolgozott sófajták, és fermentáláshoz is tökéletes választások.

A fentiek közül én személy szerint a parajdit preferálom, mert az jön a legközelebbről. 🙂

Amit érdemes kerülni, az a jódozott só, a jód természetes baktériumölő tulajdonságai miatt, hiszen fermentáláskor pont a (jó) bacik szaporodását szeretnénk elérni. 🙂

Mire figyelj még?

  1. Klórmentes víz: a klór szintén baciölő hatású, így nem kedvez a jótékony baktériumok szaporodásának sem… Ha nincs vízszűrő berendezésed otthon, felforralt majd visszahűtött vizet is használhatsz, ilyen módon is csökkenthető a víz klórtartalma.
  2. Tiszta alapanyagok és eszközök: sterilizálásra nem lesz szükség, alaposan, mosogatószeres vízzel elmosott befőttes üveg, kés és vágódeszka megfelelő a célra.
  3. Viszonylag állandó (ideálisan 18-22 C fok közötti) hőmérséklet biztosítása, és a közvetlen napfénytől való védelem: ha kívül esünk ezen a tartományon, akkor is működik a dolog, csak az erjedés picit lassabban (vagy nyáron gyorsabban) fog végbemenni.
  4. Az erjedés első szakasza általában egy szemmel látható, és akár füllel is jól hallható folyamat. 😀 Ahogy dolgoznak a bacik, a felöntőlé általában ki szokott futni az üvegből, ezért célszerű mindig alátenni valamit, például egy tányért vagy tálcát. Sziszegő, ciccegő, fura hangokat is hallhatunk, ez a keletkező szén-dioxid (=szénsav) jele, ahogyan próbál kiszabadulni az üvegből. Ez is teljesen normális, nincs vele teendő.

Mikor van készen?

Retek esetében – ha hozzám hasonlóan kisebb darabokat fermentálsz – nagyjából 2-3 hét az erjedési idő.

Szeletelt reteknél ez lerövidül, hiszen ott nagyobb felületen érik a bacik az alapanyagot, így gyorsabban meg tud erjedni.

Az is jelzésértékű lehet, ha már nem fut tovább az üvegből a lé, és szépen “lecsendesedik”.

Továbbá mindig ott van a kóstolás teszt is!

Bármikor felbonthatod az üveget, és megkóstolhatod, hol tart az erjedés.

Ilyenkor mindig tiszta evőeszközzel nyúljunk az üvegbe, és ha úgy döntünk, hogy további fermentálódásra van szükség (=még nem elég savanyú), akkor ugyanúgy légmentesen zárjuk le az üveget, és ha szükséges öntsük fel extra, 2%-os sóoldattal, hogy minél kisebb legyen a légrés a kupak és a lé között.

Megjegyzés: A fermentálódás során az üveg alján egy fehéres-opálos lerakódott réteg alakul majd ki, ez teljesen normális, a mikroorganizmusok anyagcsere-mellékterméke, az egészségre nem ártalmas.

Megjegyzés #2: Felbontáskor a fermentumunk valószínűleg pezsegni fog, ez az erjedés során keletkezett szén-dioxidnak köszönhető. Pár perc elteltével ez szépen alábbhagy majd.

Próbáljátok ki, és ha bármi kérdésetek van, nyugodtan írjátok meg kommentben vagy üzenetben!

Szeretettel,

signature with background removed

Még több fermentált étel a bélflórád egészségéért:


Egyszerű laktofermentált retek kakukkfűvel

Előkészület: 10 perc

Főzési idő: 0 perc

Összesen: 2-3 hét

hozzávalók:

elkészítés:

  1. Elkészítjük a felöntőlét/sóoldatot: tapasztalatom szerint kb. 400 ml klórmentes víz elegendő ehhez a projekthez, ekkora mennyiséghez adjuk hozzá 8 g (parajdi) sót, így kapunk 2%-os sóoldatot.
  2. A retket alaposan megtisztítjuk, a zöldjét eltávolítjuk. (Ebből készülhet akár reteklevél krémleves is :P.)
  3. A gyökereket és rossz részeket kivágjuk, majd negyedekre/nagyjából egyforma darabokra vágjuk a retket.
  4. Megtöltjük vele a befőttes üveget, majd a kakukkfű ágat is mellétesszük.
  5. Felöntjük a sóoldattal egészen addig, hogy a kupak alatt maximum 1 cm légrés legyen.
  6. A kupakot szorosan zárjuk az üvegre, ezzel biztosítva az oxigénmentes környezetet a bacik szaporodásához.
  7. A befőttes üveget ezek után helyezzük egy tányérra/tálcára, ha kifutna (valószínűleg ki fog).
  8. 2-3 hét után már fogyasztható is. Egészségedre! 🙂

U.i. Ebben a videóban 2:44-től láthatod, ahogyan retket laktofermentálok 😀

Ami azóta változott: rájöttem, hogy kisebb darabkákra vágva nekem személy szerint szimpatikusabb a retek textúrája + leszorítót sem használok már (anélkül is teljesen jól működik. :))