Hamis rizottónak is nevezhetnénk: én ugyanis “csalni” szoktam.🙈
Nem használok speciális arborio rizst, és nem szoktam a merőkanalazással sem bíbelődni…
Az eredmény így is csodás (nem mellesleg időhatékonyabb is!) lesz!
Ideális esetben a fehér rizst visszahűtve fogyasztjuk, hiszen így rezisztenssé válik benne a keményítő, ami egyrészt nem emeli meg a vércukorszintünket, másrészt tápanyagként szolgál a vastagbél baktériumaink számára.💪🏼
Ez a rizottó azonban “sajnos” frissen tálalva a legfinomabb🤭, így – a kiegyensúlyozottabb vércukorszint és a jóllakottság érzés megtámogatása céljából – ajánlott picit növelni a fehérje- és zsírtartalmat, például azáltal, hogy csontleves alaplében főzzük meg a rizottót.
A sajt is tartalmaz valamennyi fehérjét, továbbá a feltétekkel is tudunk emelni a bevitt fehérje mennyiségén.
Fermentált zöldséggel párosítva pedig szintén javíthatjuk az ételre adott vércukor-választ.😉
FELTÉT OPCIÓK
pörkölt törökmogyoró/dió
pirított bacon
vajban pirított zsályalevelek
csírák/mikrozöldek
TEJMENTES VERZIÓ
Tejmentes verzióhoz vaj helyett kókuszolajon kezdjük el pirítani a fokhagymát és a zsályát, a sajt helyett pedig használjunk sörélesztőpelyhet.
120 g sajt helyett kb. 60 g sörélesztőpelyhet ajánlok.
Egy öntöttvas edényben, vagy nagyobb serpenyőben közepes láng felett felolvasztjuk a 20 g vajat (vagy kókuszolajat), és elkezdjük pirítani rajta a felaprított zsályaleveleket és a 3 gerezd zúzott fokhagymát. Folyamatosan kavargatjuk, nehogy odaégjen.
Nagyjából 1 perc után hozzáadhatjuk a felkarikázott póréhagymát is. Sózzuk, borsozzuk és friss szerecsendiót reszelünk rá. Ezt is folyamatosan kavargatjuk, amikor kezd lepirulni, mindig felöntjük egy löttyintésnyi fehérborral.
Jöhet rá a 2 csésze rizs, ezt is együtt pirítjuk vele, majd amikor már mind a 60 ml fehérbort ráöntöttük a rizottóra, és újra kezd lepirulni, felönthetjük a 900 ml vízzel (vagy alaplével) és a 100 ml (kókusz)tejszínnel.
Hozzáadjuk a 230 g sütőtökpürét, és a 120 g reszelt sajtot (vagy 60 g sörélesztőpelyhet) is.
Néha-néha megkavarva krémesre főzzük, és frissen tálaljuk a választott feltétekkel. Tálaláskor egy pici olívaolajjal is meglocsolhatjuk.
Kakaóhoz, forró csokihoz, matcha lattéhoz tökéletes, illetve szerintem adventi/karácsonyi ajándékötletnek sem utolsó. 🙂
Előkészület: 15 perc
Főzési idő: 0 perc
Összesen: 2-4 óra + 15 perc
hozzávalók (kb. 36 db kisebb pillecukor kockához):
100 ml (145 g) méz vagy juharszirup
60 g sütőtök püré
125 ml víz
1/4 tk. őrölt fahéj
egy csipet só
15 g (legeltetett forrású) zselatin
poreritrit
elkészítés:
Egy kb. 17 x 12 cm-es üvegedényt kibélelünk sütőpapírral, majd megszórjuk poreritrittel.
Egy magasabb falú tálban (vagy a konyhai robotgép táljában) a sütőtökpürét elkeverjük a vízzel, a sóval és a fahéjjal, majd rászórjuk a zselatinport. Homogénre keverjük, és állni hagyjuk.
A mézet (vagy juharszirupot) egy szintén magasabb falú lábasban forralásig melegítjük, majd közepes lángon folytatva 115 Celsius fokig hevítjük. Fontos, hogy precízek legyünk és használjuk a hőmérőt. Túlmelegíteni sem szabad, mert megéghet. A méz/juharszirup erősen fel fog futni, ezért kell a magasfalú edény, kavargatni nem szükséges.
Amikor elértük a megfelelő hőmérsékletet, a mézet (vagy juharszirupot) lassan a sütőtökös-zselatinos keverékhez öntjük, miközben elektromos habverővel/konyhai robotgéppel alacsony fokozaton folyamatosan keverjük. Ha beleöntöttük az összes szirupot, mehet a gép a maximumon, nagyjából 10-12 percig szükséges verni, amíg a keverékünk kivilágosodik, és szépen fodrozódni kezd.
A (ragacsos) massza ahogyan hűl, viszonylag gyorsan dermed, ezért igyekezzünk hamar az előkészített (sütőpapíros-poreritrites) üvegedénybe kanalazni, ezután egy spatulával szépen elegyengetjük.
Szobahőmérsékleten nagyjából 2-4 órát hagyjuk dermedni, hűtőbe téve a folyamat gyorsabb.
Amikor megdermedt, egy poreritrittel megszórt felületre borítjuk, és eltávolítjuk az aljáról a sütőpapírt.
Tetszőleges alakúra vágjuk, és meghempergetjük extra poreritritben, hogy ne ragadjanak össze.
Már harmadik éve csak a lajosmizsei kertészetből vásárolok citromot, ahol a Meyer fajtát termesztik biológiai növényvédelem mellett: a citrom héja így teljes mértékben vegyszermentes, tehát nyugodt szívvel felhasználhatjuk az ételeinkben.
Eddigi tapasztalataim alapján 10 kg citrom teljesen jól fedezi az éves fogyasztásunkat.
Így év közben (szezonon kívül!) nem kell a boltban vegyszerezett import citromot vásárolni, helyette a helyi termelőket támogatom, és nem mellesleg az egészségünk szempontjából is sokkal jobb választás.
Te tudtad, hogy a citromnak is van SZEZONJA?
Bizony, a szupermarketekben gyakorlatilag egész évben elérhető, de a citrusféléket is a szezonjában érdemes fogyasztani/tartósítani.
A citrom tartósítása
A Meyer citrom a hagyományos citromnál picit “édesebb”, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésbé savanyúbb, receptekben ezt érdemes lehet szem előtt tartani.
Hogyan is tartósítom, hogy egész évre kitartson?
A citromok nagy részének egyszerűen kifacsarom a levét, jégkocka tartókba téve lefagyasztom, majd amikor megfagytak, átteszem őket simítózáras zacskókba, hogy kevesebb helyet foglaljanak a fagyasztóban.
A citrom héját szintén lereszelhetjük, és fagyasztóban tárolhatjuk, sütikben ugyanolyan jól működik.
A másik részét pedig sós citromként tartósítom, ami tényleg zseniális!
FELHASZNÁLÁSA
A sós citrom(héj) nem sütibe való. 🙂
Gondolj rá úgy, mint egy fűszerre: csodás umami ízt kölcsönöz az ételeknek!
A (marokkói) sós citrom az arab konyhából ered, így jól állnak neki az egzotikus fűszerek, mint például a fahéj, szegfűszeg, ánizs vagy a babérlevél, de csak sóval elkészítve is elképesztően jó!
Nagyon finom például…
humuszban, avokádókrémben vagy szinte bármilyen mártogatósban 🙂
húsos/zöldséges ragukban, akár gulyáslevesben
bármilyen arab ízvilágú ételben
gabona- vagy hüvelyes-alapú salátákban (pl. kuszkusz vagy lencsesalátában)
Felhasználáskor egyszerűen kaparjuk ki a citrom húsát (mártogatósokba ezt is beleturmixolhatjuk, hogy ne vesszen kárba), majd a héjat vékony csíkokra szeleteljük vagy egészen apró kis kockákra daraboljuk és így adjuk az ételekhez.
kb. 15 dkg természetes kősó (pl. parajdi, Himalája vagy tengeri só)
extra citromlé, szükség szerint (ha nem érne az üveg tetejéig a lé)
1 rúd fahéj (opcionális)
elkészítés:
A citromokat alaposan megmossuk, a “csücsköket” eltávolítjuk, majd a “talpára” állítva két bevágást ejtünk rajtuk, ügyeljünk rá, hogy ne vágjuk át őket teljesen.
A bevágott részt jól megsózzuk, citromonként nagyjából 2 evőkanálnyit használva.
A citromokat egy fakanál segítségével a befőttes üvegbe nyomkodjuk. Ha nem lepné el őket a lé, az üveg tetejéig öntsük fel extra citromlével.
Az üveget 3-4 hétre tegyük sötét, hűvös helyre (pl. spájzba vagy kamrába).
Néha-néha nézzünk rá, hogy nem úszott-e a felszínre egy kósza citrom darab. Szükség szerint a leszorításban segítségül hívhatunk egy saslik pálcát, amit megfelelő méretűre törünk, hogy beférjen az üveg nyaka alá. 🙂 Van, aki akár 1 évig is hagyja “érlelődni”, de 3-4 hét után már késznek is nyilvánítható. 🙂
a videóban 04:45-től láthatod a sós citrom elkészítését:
Az egyik legcsodásabb előétel, amihez valaha szerencsém volt.
Aki kóstolta, szó szerint mindenki elkérte a receptet.
Ha nem szereted a puliszkát, ez az étel megváltoztatja majd a véleményedet. (Szerintem) 😛
Hogyan is készül, mire érdemes odafigyelni?
A puliszkát először a szokásos módon vízben megfőzzük, majd hagynunk kell teljesen kihűlni, ezért ezt a lépést érdemes lehet akár előző nap megejteni, majd másnap a sütőben ropogósra sütni, és frissen tálalni.
Ettől teljesen megváltozik a puliszka textúrája, csodás lesz, higgy nekem!
Fontos, hogy a puliszkát egészen sűrűre főzzük! Ha hígabbra, “vizesebbre” hagyjuk, akkor a sütőben a kockák nem tudják majd megtartani a formájukat. (Ettől persze ugyanolyan finom lesz. :P)
Édesburgonyából a recepthez 200 grammra lesz szükségünk, ez kb. 2 kicsi vagy 1 nagyobb darabot jelent, de ha esetleg tegyük fel, egy 230 grammos édesburgonyát sikerült szereznünk, nyugodtan beletehetjük az egészet, ennyit “elbír” a recept.
A cheddar szósz opcionális, azonban erősen ajánlott! 🙂
Mese a tejtermékekről…
Megjegyzés: itt picit belemegyek a saját történetembe a tejtermékek visszavezetésével kapcsolatban, ha ez nem érdekel, akkor ugorj egyenesen a recepthez. 🙂
A tejtermékek kérdése nagyon sok nüanszot rejt magában.
Korábban én is tejmentes étrendet követtem, ez mára megváltozott, azonban az ipari tejtermékek fogyasztását továbbra is kerülöm.
Ez a recept nem tejmentes, de a visszavezetés első fázisaiban már abszolút tolerálható lehet, mivel csak érett (cheddar) sajtot és vajat tartalmaz, amik a könnyebben emészthető tejtermékek közé tartoznak.
Az érettebb sajtokban a tejcukor (=laktóz) már lebontásra került, cserébe ezek hisztamintartalma magasabb, így az arra érzékenyeknek érdemes lehet óvatosan/mértékkel fogyasztani.
Ha Te is visszavezetnéd a tejtermékeket. mindenképpen a szabadtartású állatoktól származó termékeket ajánlom, ideális esetben egyenesen a termelőtől vásárolva, akinek fel tudod tenni a kérdéseidet az előállításra, állattartásra vonatkozóan.
A visszavezetés ideális sorrendje kinézhet például így: ghee, vaj, érlelt sajtok, aztán joghurt/kefir (vagyis a fermentált tejtermékek, amik könnyebben emészthetőek), aztán a lágyabb sajtok, túró, majd végül a nyers tej (a nyers, élő, pasztőrözetlen tej természetes módon tartalmaz laktáz enzimet, ami segíti a tejcukor emésztését.)
Segítség lehet még, ha A2-es kazeint tartalmazó tejtermékeket választasz, amik szintén könnyebben emészthetőek, ilyen például a juh- vagy a kecsketej, de néhány tehénfajta tejében is ez a típusú tejfehérje dominál.
Én a sokféle restrikciós diéta után a fenti módon vezettem vissza a tejtermékeket, és mára igazán örülök, hogy így tettem!
200 g édesburgonya (két kisebb, vagy egy nagyobb darab)
600 ml víz
160 g kukoricadara
1 1/2 tk. só
130 g (cheddar) sajt, reszelve
50 g vaj
1 tk. szárított kakukkfű (vagy 3 ágacska friss)
sajtszószhoz:
150 g cheddar sajt, reszelve
1 púpos tk. kukoricakeményítő
150 ml (adalékmentes növényi) tej
elkészítés:
Az édesburgonyát héjastól vízben puhára főzzük.
A puliszkához egy lábasban felforraljuk a vizet, majd beleszórjuk a kukoricadarát és folyamatosan kavargatva, közepes láng felett krémesre főzzük, ez nekem néhány perc szokott lenni.
Kavargatás közben hozzáadjuk a sót és a reszelt sajtot is, amikor már egészen sűrű, és nehezebben kavarható, levesszük a tűzről. Fontos, hogy tényleg sűrű legyen!
Hozzáadjuk a kakukkfüvet és a vajat.
Amikor az édesburgonya megfőtt (=teljesen át tudjuk szúrni egy villával), kivesszük a vízből, picit hagyjuk hűlni, majd megpucoljuk, egy villával összetörjük, és ezt is hozzákeverjük a puliszkához.
Egy kb. 16×28 cm-es kerámia edényt vagy tepsit kibélelünk folpackkal, majd egy fakanállal vagy spatulával beleegyengetjük a puliszkát. Néhány óra alatt hagyjuk kihűlni, vagy éjszakára a hűtőbe tesszük.
Amikor a puliszka kellően “megkötött” az edényben, a sütőt előmelegítjük 180 fokra (alsó-felső sütés).
A puliszkát fejjel lefelé egy vágódeszkára borítjuk, a folpackot eltávolítjuk, majd a puliszkát kb. 2 cm-es kockákra vágjuk.
Sütőpapírral bélelt tepsire helyezve őket, kb. 20-25 perc alatt pirosra és ropogósra sütjük a kockákat.
A sajtszószhoz a keményítőt elkeverjük egy kevés tejben, egy serpenyőben elkezdjük felolvasztani a sajtot, majd hozzáadjuk a keményítőt és a maradék tejet is. Közepes láng felett, egy kézi habverővel folyamatosan kavargatva homogénné varázsoljuk és frissen tálaljuk.
Nagyon előkelően hangzik, pedig valójában egy nagyon egyszerű módszerről van szó.
A posírozás tulajdonképpen vízben (vagy valamilyen más folyadékban) történő kíméletes főzést jelent, alacsonyabb – forráspont alatti – hőmérsékleten.
Ennyi.
Komolyan. 😀
Esetünkben a körtéket fűszeres chai teában posírozzuk, amihez nem kell mást tennünk, mint megfőzni a teát, majd a körtéket megpucolva, egészben belehelyezni őket a teába, és körülbelül 20 percen át alacsony lángon “megfőzni”.
Tényleg csak ennyi a dolgunk vele. 🙂
Idővonal a tortához
A torta egy napon belül abszolút összedobható, nagy előnye viszont, hogy akár előre is elkészíthető, én szeretek is ezzel élni, főleg amikor nagyobb vendéglátásra készülök.
A csokitortát ilyenkor (a körte nélkül) érdemes a tálalás előtti napon elkészíteni, mivel a csokikrém megszilárdulásához legalább 2 órára lesz szükségünk.
A körte posírozása mindennel együtt kb. egy fél órát vesz igénybe, így ezt elegendő a tálalás napján elkészíteni.
Az elkészült csokitortát egyébként nem csak körtével, de szinte bármilyen szezonális gyümölccsel feldobhatjuk, erdei gyümölcsökkel, szederrel, eperrel vagy málnával is isteni, a fenti képen pedig pirított törökmogyoró és zsályavirág kombiációval készült!😍
Idő hiányában nagyon érett, puha nyers körtét is használhatunk, ami könnyen harapható, én azonban ajánlom a posírozás kipróbálását: csodás “mézeskalácsos” illatot és aromát kölcsönöz a körtének! 😉
A “tészta” alap jól fagyasztható, ráadásul 2 az 1-ben receptről van szó, hiszen akár ezt a csokis-datolyás energiagolyót is elkészíthetjük belőle!
Fontos még, hogy levehető aljú pite/tortaformát használjunk! Nem levehető aljúból sajnos nekem nem sikerült szépen kivenni a szeleteket…
Ha nincs levehető aljú piteformád, egy hagyományos (szintén levehető aljú) tortaformát ajánlok helyette. Ennek az oldalára is szépen egyenletesen fel tudjuk nyomkodni a kakaós-datolyás massza alapot.
Ez az egyetlen dolog, amire érdemes külön odafigyelni, egyébként tényleg egy egyszerűen és gyorsan összedobható kis desszert, ami garantáltan lenyűgöz majd mindenkit!🧡😍
Az alap hozzávalóit egy késes aprítóban egyneművé varázsoljuk. Egy kissé ragacsos, gyúrható tészta alapot kell kapnunk, ami a kezünkbe véve könnyedén összeáll. Ha esetleg túl száraz lenne a tészta, evőkanalanként adagoljunk hozzá vizet. Amennyiben túl nedvesnek találjuk, extra mandulaliszttel érhetjük el a megfelelő, gyúrható állagot.
A tésztát egy kb. 27 cm átmérőjű, levehető aljú piteformába nyomkodjuk, az oldalán kb. 1,5 cm-es peremet hagyva a csokis krémnek. Nagyjából 20 percre berakjuk a fagyóba, hogy megszilárduljon, ez idő alatt elkészítjük a csokis krémet (és a körtéket).
Csokikrém:
A csokikrémhez a kókusztejet, kókuszolajat, a darabokra tördelt étcsokoládét és a csipet sót közepes láng felett egy lábasban felolvasztjuk.
Amikor minden összeolvadt, félrehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a mézet is. Hagyjuk picit kihűlni, majd a 20 perc leteltével kivesszük az alapot a fagyóból, és ráöntjük a csokikrémet, ezután tegyük vissza a hűtőbe legalább 2 órára, vagy akár egy egész éjszakára. A telített zsíroknak köszönhetően a krém hűtve tökéletesen megszilárdul.
Posírozott körte:
Elkészítjük a teát: én szeretek vízforralóval dolgozni, mert lényegesen gyorsabb.
Egy kb. 2 literes fazékban a teafiltekeret leöntjük 1 liter forró vízzel. A szálas teát tegyük egy teatojásba vagy csavarjuk egy gézdarabba, és így öntsük rá a vizet.
Amíg a tea elkészül, a körtéket megpucoljuk, meghagyva a szárukat (dekorációs elemként, illetve mert így könnyebb lesz majd kiemelni őket a teából.)
15 perc után távolítsuk el a teafüvet a fazékból, majd forralásig melegítsük újra az elkészült teát.
Ekkor vegyük alacsonyabbra a lángot, és óvatosan helyezzük az edénybe a megpucolt (egész) körtéket. A cél, hogy mind a 4 körte (nagyjából) elmerüljön a teában.
Kb. 20 percig alacsony lángon posírozzuk, időről időre meg lehet forgatni őket, ha egy kis körte részt esetleg nem lep el a tea.
Ezután a száránál fogva egy tányérra helyezzük a megpuhult körtéket, és hagyjuk kihűlni. Szükség szerint a felesleges nedvességet itassuk le róla egy papírtörlővel.
A fenti képeken látható dekorációhoz így járjunk el: amikor kihűltek, a hosszuk mentén ketté vágjuk őket, kivágjuk a magházat (ha szeretnénk, a szárat is távolítsuk el), majd ugyanúgy a hossza mentén bevágjuk a körtéket úgy, hogy a szárrésznél még egyben maradjanak. (Lásd: videó.)
A félbevágott és bevagdalt posírozott körtéket dekoratív módon elhelyezzük a megszilárdult csokitorta tetején, majd megszórjuk mandulaliszttel és aprított dióval.
Teljesértékű összetevőkből készül, útravaló nasinak és vendégvárónak is tökéletes.
A só és a csokis ízvilág meglepően jó párosítás, ha még nem próbáltad, itt az ideje!
A datolyáról
A datolya cukortartalma nem kifejezetten alacsony… DE! Ha már cukrot fogyasztasz, a datolya az egyik legjobb választás, hiszen sok hasznos vitamint és ásványi anyagot is tartalmaz: többek között káliumot, magnéziumot, rezet, mangánt, B vitaminokat és antioxidánsokat is találhatunk benne.
Ezek magát a cukoremésztést is segítő tápanyagok, másrészt legalább nem üres kalóriát viszünk be, mint a cukor esetében.
A kedvencem ezen belül a királydatolya, ami sokkal puhább, és (általában) nem szükséges beáztatni, hogy felpuhuljon.
A glükóz-fruktóz sziruppal bevont, kénnel kezelt datolyát lehetőség szerint érdemes kerülni.
A “nem mentesen” táplálkozók is abszolút pozitívan szólnak róla.
Volt, akit a hagyományos kókusztekercs tésztájára emlékeztetett, ami régen az egyik kedvenc sütim volt, még az is lehet, hogy megpróbálkozom a recept továbbfejlesztésével. 😛
Variációk
A kókuszreszelékbe vagy mandulalisztbe forgatás opcionális, akkor érdemes alkalmazni, ha gyúrás közben nagyon a kezünkhöz ragadna a tészta.
Egy másik izgalmas variánsa ennek az energiagolyónak, ha a golyók közepébe meggyet is teszünk! A meggy savassága szerintem tökéletesen passzol a kakaós-datolyás ízvilághoz.
extra mandulaliszt vagy kókuszreszelék (opcionális, hempergetéshez)
elkészítés:
A kimagozott datolyát, mandulalisztet, választott magvajat, sót, fahéjat és kakaóport egy késes aprítóban egyneművé varázsoljuk: egy kissé ragacsos, gyúrható masszát kell kapnunk, ami a kezünkbe véve könnyedén összeáll. Ha esetleg túl száraz lenne, evőkanalanként adagoljunk hozzá vizet. Amennyiben túl nedvesnek találjuk, extra mandulaliszttel érhetjük el a megfelelő, gyúrható állagot.
Golyókat formázunk belőle, majd mandulalisztbe vagy kókuszreszelékbe hempergetjük őket. Igény szerint a golyók közepébe meggyet is tehetünk. 🙂
UGRÁS A RECEPTHEZ⬇ Ez a leves maga az aranyló ősz egy tányérban.🧡 Kellemesen selymes, édes és fűszeres. Sokadik alkalommal készült már el nálunk. És nem csak a recepttesztelés miatt.😋 Bármilyen levest főzök, mindig…
UGRÁS A RECEPTHEZ⬇ A leves, amiből minden vendégünk kétszer szed. 😉 Komolyan. Eddig valahányszor ezt készítettem, minden vendégünk kért belőle repetát. Igazi őszi-téli, testet-lelket átmelegítő étel, füstös-savas, picit csípős ízvilággal. A citromos csirkeleves…
UGRÁS A RECEPTHEZ⬇ Az egyik kedvenc, melengető levesem mostanság. Nagyon egyszerű elkészíteni, tápanyagdús és fantasztikusan ízletes. Idén is betáraztam a lajosmizsei citromból, úgyhogy most citromos receptlázban égek. 😀 Annyira finom a meyer citrom,…
UGRÁS A RECEPTHEZ⬇ Az egyik családi kedvenc nálunk ez a tárkonyos ragu. Nagyon sokféleképpen elkészíthető. Talán ezért is szeretjük annyira. Mert sosem unalmas. 🙂 Háziasszony hack A fagyóból kivéve gyakran pirítok le nagyobb adag…
UGRÁS A RECEPTHEZ⬇ Nekem a pásztorpite a “comfort food” a köbön. Darált húsos-zöldséges ragu, krémes krumplipüré, pirult sajt… Egyszerűen imádom. Laktózmentes vs. tejmentes… Néhány szó a sajtokról… Korábban a bélrendszert regeneráló diéta keretein belül…
Ugrás a recepthez⬇ Hiszek a reggeliben. A tápláló reggeli erejében, ami segít jól indítani a napot. Ez a köleskása családi kedvenc lett nálunk, ígérem, hogy Te is imádni fogod! Imádok mindent, ami mákos. Imádom…
UGRÁS A RECEPTHEZ⬇ A blog első szülinapját ünnepeljük!🎉 Emlékszem, nagyjából 1 éve, mosogatás közben találtam ki a blognevet, ami azóta is szerelem. Úgy érzem, benne…
Ugrás a recepthez Kovászmaradék mentő ötlet. Gasztroajándék. Fincsi, funkcionális nasiötlet. A granola tulajdonképpen sült müzli. Rengeteg féle granola kapható készen is az üzletekben, én azonban…
UGRÁS A RECEPTHEZ Valami igazán frappáns/édes/cuki nevet szerettem volna ennek a keksznek, ami kifejezi, mennyire finom, és mennyire abbahagyhatatlan… Aztán Férjnek ugrott be a varázstallér…
Egészséges, fűszeres, gyulladáscsökkentő, testet-lelket melengető gyógyír. Ez a kurkumás latte természeténél fogva koffeinmentes, könnyen és gyorsan elkészíthető, emellett remekül képes csökkenteni a szervezetben megbúvó krónikus gyulladásokat. A kamilla édeskés zamatával szintén hozzájárul a gyulladáscsökkentéshez,…
Ugrás a recepthez⬇ Az őszi-téli időszak sütögetésre hívogat. A sütemények pedig szinte “könyörögnek” ezért az aromás, természetes és mondhatni egészséges házi vaníliaaromáért. 🙂 Amilyen egyszerű összerakni, annyira magával ragadóan zamatos lesz az eredmény! Bónuszpont…
A világ legegyszerűbb, megúszós, gluténmentes pizzája.
Gyakran kerül nálunk az asztalra, mert tényleg gyorsan összedobható és a különféle feltétekkel remekül variálható!
Igen, tudom, egy kicsit csalás pizzának nevezni, de nekem abszolút hozza az élményt, lényegesen hamarabb elkészül, mint egy hagyományos pizza, ráadásul gluténérzékenyek is fogyaszthatják!
Azt is szeretem benne, hogy csupa teljesértékű összetevőkből áll.
A puliszkához én mindig keverek vajat is, hogy igazán krémes legyen, így ebben a pizza receptben is szerepel.
Tejmentes diéta esetén ez elhagyható, esetleg kacsazsírral vagy kókuszolajjal helyettesíthető.
A sörélesztőpehely szintén elhagyható, én azonban szeretem hozzáadni az extra B-vitaminokért és a finom, “sajtos” ízélményért.
Umami-bomba pizzaszósz!
Ez a lépés abszolút nem kötelező, én sem minden esetben készítem fermentált paradicsomból a pizzaszószt, de legalább egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni.
A fermentáció felerősíti a paradicsom umamiját, és egy csodás ízbomba lesz belőle!
Ha esetleg önmagában túl savanyú lenne a fermentált pariszósz, felhígíthatjuk sima paradicsomszósszal.
Ragadós puliszka?
Néhányszor velem is előfordult, hogy az elkészült puliszka nem volt kooperatív, a fakanálhoz ragadt, és sehogy sem akart rásimulni a tepsire.
Erre az esetre nálam működött az a tipp, hogy vízbe mártott műanyag spatulával simogattam a tepsibe.
Ettől eltekintve ez tényleg egy szuper egyszerű és gyors, mégis teljesértékű és nagyon finom főétel, ami egy hétköznapi vacsira is könnyedén összedobható, de akár még vendégváró étkezésként is megállja a helyét.
A puliszka pizzához egy nyeles lábasban felforraljuk a vizet (én vízforralóban előforralom, hogy gyorsítsak a folyamaton), ezután a forró vízbe zuttyintom bele fokozatosan a nyers kukoricadarát.
Hozzáadjuk a sót, és a sörélesztőpelyhet is, közben folyamatosan kavarjuk, alacsony láng felett. Nekem 1-2 perc alatt be is szokott sűrűsödni.
Ekkor lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a vajat is, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe, kör alakúra simítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.
Amikor kihűlt, előmelegítjük a sütőt 220 fokra, közben elkészítjük a pizzaszószt: a paradicsomszószt, a sót, a zöldfűszereket, az édesítőt és a zúzott fokhagymát összekeverjük, és eloszlatjuk a puliszka pizzán.
Ezek után jöhetnek a választott feltétek és a sajt a tetejére.
220 fokos sütőben (alsó-felső sütés) nagyjából 20-25 perc alatt készre sütjük, amíg a sajt megpirul a tetején.
Ami a paradicsomot illeti, hogy megkönnyítsem a dolgomat, én (a saját paradicsomunkból) befőzött paradicsomlevet használtam, így a passzírozással már nem kellett bajlódni.
A paradicsomlé tetejéről a “vizesebb” részt leöntöttem, így ennyivel is gyorsabban sűrűsödött be a ketchup.
Ha esetleg bolti passata-ból készíted el, ez a lépés természetesen nem aktuális.
Elég sűrű lett?
Az áfonyadzsemnél említett trükk itt is működik: egy kávéscsésze alátétet (vagy egy kisebb tányért) kb. 10 percre tegyünk be a fagyasztóba.
Ezután vegyük ki, majd adagoljunk rá egy kiskanálnyit a ketchup-ból.
Néhány perc múlva a közepén az ujjunkkal válasszuk szét a “mintát”: ha összefolyik, akkor érdemes tovább főzni, ha szépen különválik a két oldal, akkor tehetjük is üvegekbe a ketchup-ot. 🙂
Az almákat megmossuk, megpucoljuk, a magházat is eltávolítjuk, majd kisebb darabokra vágjuk.
A feldarabolt almát a paradicsomszósszal és a szeletelt hagymával együtt egy lábasba helyezzük és főzni kezdjük.
Forrás után vegyük lejjebb a lángot, és időről időre kavarjuk meg, bár a paradicsomszósz “vizessége” tapasztalatom szerint nem engedi leégni a készülő ketchup-ot. 🙂
Eközben az almaborecetet egy kisebb edényben a fahéjjal és a szegfűszeggel együtt felforraljuk, majd elzárjuk alatta a lángot, és a fűszerekkel együtt 30 percen keresztül állni hagyjuk. (A fűszereket beletehetjük egy összecsavart gézdarabkába vagy ha fahéj töretet használunk, akkor egy teatojásba is – én ezek hiányában egyszerűen az idő lejártával leszűrtem a fűszeres ecetet.)
A készülő ketchup-hoz hozzáadjuk a leszűrt fűszeres ecetet, az őrölt szegfűborsot, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd egy botmixer segítségével simára turmixoljuk.
Az edényünk falát figyelve ha a ketchup nagyjából a kezdő mennyiség legalább egy negyed részét elfőtte, elvégezhetjük a kistányéros tesztet.
Amikor elég sűrűnek találjuk, csírátlanított (még forró!) üvegekbe töltjük a forró ketchupot és száraz dunsztban fejjel lefelé fordítva hagyjuk kihűlni.
A végeredmény nem utolsó sorban pedig fantasztikusan egészséges és finom is!
Mi az a laktofermentálás?
A laktofermentálás tejsavas erjesztést jelent.
Nem kell azonban megijedni, a tejsavnak nincs köze a tejhez, így tejérzékenység esetén is nyugodtan lehet laktofermentált ételeket fogyasztani. 🙂
A zöldségek felületén természetesen előforduló baktériumkultúrák (dominánsan laktobacillusok és bifidobaktériumok) savanyítják meg nekünk az alapanyagot, innen kapta a nevét a folyamat.
A fermentálás egy régi tartósítási eljárás, ami újra reneszánszát éli.
Nem véletlenül.
A fermentálás során keletkező jótékony (többnyire tejsav) baktériumok erősítik a mikrobiomunkat, hozzájárulnak a bélrendszeri egészséghez, ami igazán sokrétűen támogatja a szervezetünket.
A fermentálás egyúttal az enzimatikus aktivitás révén bioaktívvá, azaz a szervezetünk számára jobban hozzáférhetővé teszi a zöldségek egyéb hatóanyagait (pl. antioxidánsokat) is.
Helyesen kivitelezett fermentálással akár évekig megőrizhetjük élelmiszereinket anélkül, hogy elektromos áramra lenne szükség, hiszen a bontatlan savanyúságok kamrapolcon sokáig elállnak.
A fermentált ételek csodás gasztroélményt nyújtanak: a savanykás, kissé megfoghatatlan umami íz az, ami igazán különlegessé és élvezetessé teszi a végeredményt. Ha egyszer beszippant ez a világ, elég nehéz leállni…. (Tapasztalat. ;))
A felöntőlé
Zöldségek fermentálásakor egy egyszerű, általában 2%-os sóoldatot készítünk – ezt angolul brine-nak hívjuk.
A légmentes lezárás (anaerob környezet) és a só biztosítja, hogy a fermentálni kívánt alapanyag ne romoljon meg.
Felöntőlé készítésének két módja létezik:
1.) Szárazon sózás:
Ha jelen voltál valaha klasszikus savanyúkáposzta készítéskor, biztosan láttál már ilyet.
A legyalult/felszeletelt zöldség-alapanyag súlyának vesszük a 2%-át, és annyi sót adunk hozzá.
Ez azt jelenti, hogy például 1 kg káposztához 20 g sóra lesz szükségünk.
Ezután jól összenyomkodjuk/megmasszírozzuk, így az alapanyag kiengedi a saját nedvességtartalmát, tehát ebből jön létre a sóoldatunk.
2.) Sóoldat:
Ebben az esetben a víz súlyát mérjük le, és ahhoz adjuk hozzá a sót: 1 liter vízhez tehát itt is 20 g sóra lesz szükségünk.
Ezt a technikát általában az alacsonyabb víztartalmú zöldségeknél alkalmazzuk.
Milyen sót használjak?
Általánosságban sima sütés-főzéshez is a parajdi, Himalája vagy tengeri sót ajánlom. Ezek természetes eredetű, nem feldolgozott sófajták, és fermentáláshoz is tökéletes választások.
A fentiek közül én személy szerint a parajdit preferálom, mert az jön a legközelebbről. 🙂
Amit érdemes kerülni, az a jódozott só, a jód természetes baktériumölő tulajdonságai miatt, hiszen fermentáláskor pont a (jó) bacik szaporodását szeretnénk elérni. 🙂
Mire figyelj még?
Klórmentes víz: a klór szintén baciölő hatású, így nem kedvez a jótékony baktériumok szaporodásának sem… Ha nincs vízszűrő berendezésed otthon, felforralt majd visszahűtött vizet is használhatsz, ilyen módon is csökkenthető a víz klórtartalma.
Tiszta alapanyagok és eszközök: sterilizálásra nem lesz szükség, alaposan, mosogatószeres vízzel elmosott befőttes üveg, kés és vágódeszka megfelelő a célra.
Viszonylag állandó (ideálisan 18-22 C fok közötti) hőmérséklet biztosítása, és a közvetlen napfénytől való védelem: ha kívül esünk ezen a tartományon, akkor is működik a dolog, csak az erjedés picit lassabban (vagy nyáron gyorsabban) fog végbemenni.
Az erjedés első szakasza általában egy szemmel látható, és akár füllel is jól hallható folyamat. 😀 Ahogy dolgoznak a bacik, a felöntőlé általában ki szokott futni az üvegből, ezért célszerű mindig alátenni valamit, például egy tányért vagy tálcát. Sziszegő, ciccegő, fura hangokat is hallhatunk, ez a keletkező szén-dioxid (=szénsav) jele, ahogyan próbál kiszabadulni az üvegből. Ez is teljesen normális, nincs vele teendő.
Mikor van készen?
Retek esetében – ha hozzám hasonlóan kisebb darabokat fermentálsz – nagyjából 2-3 hét az erjedési idő.
Szeletelt reteknél ez lerövidül, hiszen ott nagyobb felületen érik a bacik az alapanyagot, így gyorsabban meg tud erjedni.
Az is jelzésértékű lehet, ha már nem fut tovább az üvegből a lé, és szépen “lecsendesedik”.
Továbbá mindig ott van a kóstolás teszt is!
Bármikor felbonthatod az üveget, és megkóstolhatod, hol tart az erjedés.
Ilyenkor mindig tiszta evőeszközzel nyúljunk az üvegbe, és ha úgy döntünk, hogy további fermentálódásra van szükség (=még nem elég savanyú), akkor ugyanúgy légmentesen zárjuk le az üveget, és ha szükséges öntsük fel extra, 2%-os sóoldattal, hogy minél kisebb legyen a légrés a kupak és a lé között.
Megjegyzés: A fermentálódás során az üveg alján egy fehéres-opálos lerakódott réteg alakul majd ki, ez teljesen normális, a mikroorganizmusok anyagcsere-mellékterméke, az egészségre nem ártalmas.
Megjegyzés #2: Felbontáskor a fermentumunk valószínűleg pezsegni fog, ez az erjedés során keletkezett szén-dioxidnak köszönhető. Pár perc elteltével ez szépen alábbhagy majd.
Próbáljátok ki, és ha bármi kérdésetek van, nyugodtan írjátok meg kommentben vagy üzenetben!
Szeretettel,
Még több fermentált étel a bélflórád egészségéért:
Elkészítjük a felöntőlét/sóoldatot: tapasztalatom szerint kb. 400 ml klórmentes víz elegendő ehhez a projekthez, ekkora mennyiséghez adjuk hozzá 8 g (parajdi) sót, így kapunk 2%-os sóoldatot.
A gyökereket és rossz részeket kivágjuk, majd negyedekre/nagyjából egyforma darabokra vágjuk a retket.
Megtöltjük vele a befőttes üveget, majd a kakukkfű ágat is mellétesszük.
Felöntjük a sóoldattal egészen addig, hogy a kupak alatt maximum 1 cm légrés legyen.
A kupakot szorosan zárjuk az üvegre, ezzel biztosítva az oxigénmentes környezetet a bacik szaporodásához.
A befőttes üveget ezek után helyezzük egy tányérra/tálcára, ha kifutna (valószínűleg ki fog).
2-3 hét után már fogyasztható is. Egészségedre! 🙂
U.i. Ebben a videóban 2:44-től láthatod, ahogyan retket laktofermentálok 😀
Ami azóta változott: rájöttem, hogy kisebb darabkákra vágva nekem személy szerint szimpatikusabb a retek textúrája + leszorítót sem használok már (anélkül is teljesen jól működik. :))
egyfalatfeny.hu 