Sokszor igen félrevezető vagy egyenesen hibás instrukciókkal, ami akár a savanyúságunk megromlásához is vezethet…
Gyakran számoltok be nekem erről a workshopokon is: “de hát a recept azt írta, hogy sziszegtetni kell…“
Vagy inkább mégsem? 🙂
Segítségképp összeszedtem hát a 3 leggyakoribb tévhitet a (lakto)fermentálással kapcsolatban.
Azt remélem, hogy a magyarázataim segítenek megérteni, hogy mit miért csinálunk, hogy Neked is garantáltan jól sikerüljön majd a végeredmény. 😉
Laktofermentálás = tejsavas erjesztés
A fermentálásnak különböző fajtái vannak, az egyértelműség kedvéért: én most ebben a posztban szigorúan csak a laktofermentálásról fogok szólni.
A bélrendszerünket benépesítő baktériumok szignifikáns része – optimális esetben – ún. tejsavbaktérium: ők a jótékony, és számunkra igen hasznos laktobacillusok és bifidobaktériumok, a laktofermentálás főszereplői. 🙂
Laktofermentálással készült élelmiszerekkel nagyszerűen meg tudjuk támogatni a bélflóránk egészségét.
És mivel Hippokratész óta tudjuk, minden betegség a bélben kezdődik, így egy erős és diverz bélflórának roppant sokrétű pozitív hatása van a szervezetünkre nézve.❤️
Laktofermentálás során az alapanyagainkon természetes módon előforduló mikroorganizmusok tejsavat termelnek, ettől lesz savanyú a végeredmény.
Megjegyzés: Ebben a posztban most azt fogom elmondani, hogy mit az, amit NE csinálj. 😉
1. tévhit: Lazán csavarjuk a kupakot az üvegre
Itt valószínűleg a kovászos uborka készítéssel keveredik a dolog a fejekben. 🙂
A kovászos uborka készítése egy úgynevezett vegyes erjedési folyamat: ez annyit jelent, hogy a befőttes üvegünkben élesztőgombák ÉS tejsavbaktériumok is dolgoznak egyszerre.
Az élesztőgombák szaporodásához oxigénre van szükség, ezért szoktuk a kovászos uborka üvegét csak lazán (pl. egy tálkával) letakarni.
Laktofermentálás esetében azonban csak tejsavbaktériumokat szaporítunk, ahhoz, hogy az élesztőgombákat kizárjuk a buliból, anaerob (tehát légmentes) környezetet kell biztosítanunk.
Ezért nagyon fontos, hogy (különösen a tartósításra szánt) savanyúságainknál szorosan zárjuk a kupakot, hogy egy légmentes közeget biztosítsunk a tejsavbaktériumok szaporodásához. 🙂 Ezzel megakadályozzuk a penész kialakulását is.
2. tévhit: Az üvegeket sterilizálnunk kell
Ezzel ártani ugyan *valószínűséggel* nem fogunk, de fermentálásnál valójában teljesen szükségtelen az üvegek (és egyéb eszközök) sterilizálása.
Gondolj csak bele: amikor fermentálunk, azokkal az icipici mikroorganizmusokkal dolgozunk együtt, akik velünk együtt élnek a testünkön, a bőrünkön, a környezetünkben, a levegőben, az alapanyagainkon, a konyhai eszközeinken stb.
Ezek a bacik mindenhol ott vannak. 🙂
Őket szeretnénk elszaporítani (legalábbis közülük a jókat), és nem célunk kinyírni őket a sterilizálással. 🙂
Laktofermentálásnál a légmentes közeg és a megfelelő só-koncentráció biztosítja a “rossz bacik” kiszelektálódását (=elpusztulását) és a jófej tejsavbaktériumok elszaporodását, nincs szükség a csírátlanításra.
Az alapos, mosogatószeres mosogatás bőven elegendő.
3. tévhit: “Sziszegtetni” kell az üveget
Laktofermentálás során szén-dioxid gáz is képződik, ami által valóban túlnyomás alakul(hat) ki a befőttes üvegekben.
Kezdők körében gyakori félelem, hogy ettől az üveg “felrobbanhat”, ezért szokták ajánlani az üveg “sziszegtetését”, hogy a keletkező gázokat kiengedjük.
Ez azonban egy kétélű fegyver: ugyanis így mindkét irányba megnyílik az út a baciknak, és nagy a kockázata, hogy penészspóra is bejut az üvegbe, amit természetesen mindenképp szeretnénk elkerülni.
A keletkező gázok pont a megfelelő mértékben képesek utat törni maguknak a kupak alatt, így nincs szükség semmilyen beavatkozásra, vagyis “sziszegtetésre”. 🙂
Megnyugtatásképp el szoktam mondani, hogy több, mint 1000 befőttes üvegnyi fermentummal a hátam mögött még egyetlen egyszer sem fordult elő velem, hogy az üveg “felrobbant” volna.
Hát ennyit arról, hogy mit NE tegyél… 🙂
Ha esetleg mégis bizonytalannak érzed a dolgot, és hozzám hasonlóan Te is a gyakorlatban tanulsz a legjobban, akkor szeretettel várlak az online workshopjaimon.
Örömmel leszek én, aki “kézen fog” és segítelek a folyamatban, hogy aztán a megszerzett tudással később bármilyen elképzelt alapanyagot fermentálni tudj.😍
Hadd mutassam be az új kedvenc bodzavirág tartósítási módszeremet: a bodzazselét!
A receptet a tavalyi bodzás panna cotta inspirálta, szerettem volna a bodza üde zamatát befőttes üvegbe zárni a hideg hónapokra is, így született meg ez a zselé.
Az interneten jó pár bodzazselé recept létezik, de bevallom, hogy én az 1 liter folyadékhoz használt átlag fél kiló cukrot *némileg* sokallom…
A befőzőcukrot vagy a dzsemfixet a cukor- és adalékanyagtartalma miatt szintén igyekszem kerülni, ezért szerettem volna kikísérletezni egy alacsonyabb cukortartalmú, csak tisztán pektint tartalmazó receptet…
Ami nem is ment olyan könnyen… de aztán végül csak sikerült. 🙂
Hogy csökkentsük a cukortartalmat, víz helyett almalében áztatjuk a virágokat, ez már ad neki egy alap-édességet, az almalé egyébként szerintem nagyon jól harmonizál a bodzával.
Bodzaszüret
A bodzavirágot értelemszerűen mindenképp autó- és vegyszermentes helyről gyűjtsük be!
Szerencsés helyzetben vagyok, mert a kertünk végében áll egy bodzafa, amiről biztosan tudom, hogy tiszták a virágai.
Ez azért is fontos, mert receptekhez én nem szoktam megmosni: a bodza virágporára is szükségünk van a tökéletes ízélményhez. 🙂
Ezen kívül még arra érdemes figyelni, hogy napsütésben a legintenzívebb a virágok illata, így ha tehetjük, időzítsük akkorra a szüretet. 🙂
A Pektinről…
A pektin alapvetően egy természetes zselésítő anyag, gyakran használom dzsemkészítéshez is. Ebben a posztban írtam róla részletesebben is.
Pektin és pektin között nagy különbségek lehetnek, így érdemes mindig figyelmesen elolvasni a leírást/csomagolást, és követni az utasításokat, hogy a megfelelő zselésedés létrejöhessen.
A legtöbb, boltokban kapható pektin esetében a (magas) cukortartalom az, ami aktiválja a zselésítő hatást (lásd pl. dzsemfix).
Ennél lényeges, hogy a megfelelő savtartalom hatására fog bezselésedni a folyadékunk, ezérta citromlevet semmiképp ne hagyjuk ki a receptből!
Hogyan fogyasszuk?
Vajas kenyérre kenve, joghurtba keverve, zabkása tetején is csodásan működik ez a bodzazselé, de akár húsoknak is izgalmas, üde frissességet kölcsönözhet!
Almalé helyett esetleg szőlő- vagy körtelével is el tudom képzelni, illetve erősen gondolkodom, hogy idén az akácvirágot is megpróbálom hasonló módon tartósítani. 😉
75 ml (frissen facsart) citromlé (ne hagyjuk ki, a pektin aktiválódásához szükséges!)
25 db bodzavirág
30 g (alacsony cukortartalmú befőzéshez ajánlott) pektin
5-6 ek. méz (ízlés szerint)
elkészítés:
A bodzavirágokat egy tálban néhány órára – vagy akár egy éjszakára is – beáztatjuk az almalébe. Minél tovább hagyjuk, annál intenzívebb lesz az íze.
Az áztatás végeztével a bodzavirágokból a kezünkkel kicsavarjuk a vizet, majd leszűrjük róla a benne maradt virágokat is.
A 30 g pektint elkeverjük egy kevés bodzás almalével, hogy csomómentes legyen.
A maradék bodzavirágos folyadékunkhoz hozzáadjuk a 75 ml citromlevet, majd egy lábasban melegíteni kezdjük. Amikor már gőzölög, egy kézi habverővel folyamatosan kavargatva feloldjuk benne a pektines keveréket.
Forralásig hevítjük, majd alacsonyabbra véve a lángot, hozzáadjuk az 5-6 ek. mézet, és további 2-3 percig főzzük, ez szintén rásegít, hogy a pektin aktiválódjon. (Ha keletkezett hab a tetején, egy kanál segítségével eltávolíthatjuk.)
Még forrón, csírátlanított befőttes üvegekbe töltjük, majd fejjel lefelé állítva száraz dunsztban hagyjuk kihűlni, és mehet is a kamrapolcra. 🙂
Megjegyzés: Többféle almalével is teszteltem a receptet (direkt préselésű, sűrítményből készült, pasztőrözött stb.).
Bizonyos fajtáknál előfordulhat, hogy a száraz dunsztból kivéve a bodzazselé nem sűrűsödik be, és szobahőmérsékleten folyós halmazállapotú marad. Ezt akár előnyünkre is fordíthatjuk, és bodzaszörpként is felhasználhatjuk, hűtőbe téve viszont a fenti arányokkal mindegyik verzió garantáltan szép “dzsemes” állagú lesz.😉
Sokszor volt már nálunk “a nap megmentője” egy fagyasztóból előhúzott kovászos tortilla. 😉
Tuti tippek
Én egyszerre mindig két serpenyőben sütöm őket párhuzamosan, így kétszer olyan gyorsan elkészülnek a tortilla lapok.
Természetesen frissen a legfinomabb, de serpenyőben újramelegítve is abszolút hozza az élményt. 😉
Egy alkalommal szinte mindig dupla adagot (20 db tortillát) készítek, és a nagy részét egyből le is fagyasztom. Számtalanszor megmentett már ez a stratégia, egyrészt attól, hogy bolti verzió után kelljen nyúlni… Másrészt, amikor nem gondolkodtam előre, és épp nincs a hűtőben semmilyen keményítőforrás a főétkezéshez, csak elővesszük a fagyasztóból és 1 perc alatt újramelegítjük.
Kellemesen fűszeres, komplex ízvilág, hiszen kovásszal és a kedvenc alakorlisztemmel készült ez a sütemény, így ez azt hiszem, a lehető legegészségesebb verziója ennek a desszertnek. 🙂
Sok kuglóf recept szerintem azon bukik el, hogy száraz a tészta, és semmi extra nincs a belsejében.
A receptfejlesztésnél nagyon ügyeltem rá, hogy igazán puha, szaftos, egyáltalán ne száraz belseje legyen a kuglófnak, a kovászos-fűszeres ízvilág a reszelt répával pedig tovább emeli az izgalmakat.😍
A kovász savassága reagálni fog a szódabikarbóna lúgosságával, amitől könnyed és szép levegős lesz a tésztánk.
Kuglófbakik
A kuglóf a sütemények valódi királynője, az izgalmas formáknak köszönhetően igazán látványos desszertet készíthetünk.
Maga a kevert tészta elkészítése nem egy nagy ördöngösség, az extravagáns formának azonban megvannak a buktatói is: előfordulhat, hogy a kuglóf beleragad a formába és oda a látványos desszertünk…
Ha viszont néhány dologra odafigyelünk, siker fogja koronázni az erőfeszítéseinket. 😉
A kuglófforma mindig legyen teljesen tiszta: az előzőleg odasült részek megakadályozhatják az alapos, egyenletes kivajazást, ami miatt a kuglóf beleragadhat a formába. Ez el is vezet minket a következő tipphez…
Egyenletes vaj (vagy kókuszolaj) + liszt réteg minden apró szegletbe: értelemszerűen segít, hogy a sütést követően az elkészült kuglóf könnyedén kicsusszanjon a formából, abszolút kötelező az alkalmazása! 🙂 A forma minden hajlatát/szegletét kenjünk ki alaposan.
Bizonyosodjunk meg róla, hogy a kuglóf teljesen átsült: a fogpiszkáló teszt itt is szuperül működik. Ha a tésztába szúrva tisztán kijön, készen vagyunk. A tészta teteje (vagyis a kuglóf alja) megrepedhet, ez rendben van.
A sütőből kivéve várjunk, amíg picit kihűl: ha elég türelmesek vagyunk, hagyhatjuk teljesen kihűlni, én ennél a receptnél 30 percet vártam a kiborítással, így is szépen kijött. 🙂
Tálalás
A krémhez babtejfölt kevertem el egy kevés poreritrittel és százszorszépekkel díszítettem, de természetesen kreatívnak lenni ér: engedd szabadon a fantáziádat, vagy dolgozz az otthon elérhető alapanyagokból. 😉
Ezzel a látványos desszerttel lenyűgözhetjük a vendégeinket.
A tojásokat habosra keverjük a 80 g rapadurával és az 55 g eritrittel (vagy 120 g rapadurával, ha nem használunk eritritet).
Hozzáadjuk a 140 g kovászmaradékot (vagy aktív kovászt), a 180 g (kókusz)tejet és a 130 g olvasztott kókuszolajat.
A 210 g alakorlisztet elkeverjük az 1/3 tk. sóval, majd az egészet hozzáadjuk a nedves hozzávalókhoz.
Lefedve egy éjszakán át (vagy legalább 6 órán keresztül) hagyjuk fermentálódni a tésztát.
Másnap:
A sütőt előmelegítjük 180 fokra (alsó-felső sütés), a kuglófformát kikenjük vajjal vagy kókuszolajjal, és körbeszórjuk liszttel (én rizslisztet használtam).
A tésztához hozzászitáljuk az 1/3 tk. őrölt gyömbért, a másfél tk. fahéjat, a másfél tk. (gluténmentes) sütőport, az 1/2 tk. szódabikarbónát, hozzáadjuk az 1 tk. vaníliaaromát, majd finoman elkeverjük.
Utolsó lépésben a reszelt répát is beleforgatjuk. Ne keverjük túl.
A tésztát a kuglófformába öntjük, majd előmelegített sütőben 45-50 perc alatt készre sütjük. Fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy megfelelően átsült-e a kuglóf.
A sütőből kivéve legalább 30 percet hagyjuk hűlni, ezután borítsuk egy tányérra vagy süti hűtőrácsra.
A tojástulipánok tölteléke nagyjából megegyezik a pácolt kaszinótojásokéval, a tálalással viszont új szintre emelhetjük lényegében ugyanazt a receptet.
Egyszerű elkészíteni, de mégis igazán látványos.😍
Akár ehető virágokkal is tálalhatjuk, nálunk most rengeteg százszorszép és pitypang virágzik a kertben, így én ezeket használtam.
A megpucolt főtt tojásokat a hosszuk mentén, a csúcsos végük felől X alakban bevágjuk (kb. a bő feléig), a főtt tojássárgáját óvatosan eltávolítjuk, majd egy kisebb késes aprító vagy egyszerűen egy villa segítségével összekeverjük a kókusztejszínnel, mustárral és a fűszerekkel.
Az újhagyma fehér részét szintén felaprítjuk, és hozzákeverjük a töltelékhez.
A keveréket egy habnyomó zsákba is tölthetjük, vagy egyszerűen egy kisebb kanál segítségével töltsük meg vele a főtt tojásfehérjéket.
Újhagyma zöldjével (esetleg ehető virágokkal) együtt tálaljuk. 🙂
Összeszedtem 7 nyomós okot, amiért szerintem megéri házilag palántát nevelni.
Számomra a kertészkedés hatalmas örömforrás: csodás érzés, amikor magadnak állítod elő az élelmiszert, amit megeszel, és mélyen hiszem, hogy a saját magunk által termesztett élelmiszernek van a legnagyobb gyógyító hatása, testi és lelki szinten egyaránt.
Szerintem ezzel bizonyára sokan egyetértetek.😊
A mi kertünk története
Mint sokan mások, én is a saját egészségügyi problémáim kapcsán jutottam el a felismerésig: ha szeretnék jobban lenni, gyógyulni, a legjobb, ha magamnak állítom elő az “orvosságomat” (vagyis az ételt, amit megeszek.🙃)
Amikor kislány koromban kellett korán kelnem, mert “veteményezős napunk” volt, finoman szólva is ellenérzéseket váltott ki belőlem már a gondolat is…😅 (bocsi, Anya és Apa :’))
Mostanában viszont azon kapom magam, hogy önellátásról álmodozom, házi vaj köpülésről, tyúktartásról, diverz veteményesről, gyógynövény tinktúrákról…💚
Mi 5 éve kicsiben kezdtük a kertészkedést 1 darab magaságyással, s azóta minden évben bővítkeztünk egy picit.
Így visszagondolva az elején igazán sok dolgot elrontottam… 🙈😅
De mégis lett termés, és akkora örömöt adott a kert, hogy minden évben tovább folytattuk.
Még abszolút nincs késő magot vetni az idei szezonra, én személy szerint nagyon sok mindent palántázok direktvetés helyett is, például a céklát vagy a tökféléket is.
Egyrészt az a tapasztalatom, hogy így biztosabb a kelés, másrészt így sok mindent elő tudok nevelni a később megüresedő helyekre a kertben, másod– vagy akár harmadvetésre.
Mivel nem nagy területen gazdálkodunk, igyekszem kimaxolni a kertünk kapacitását azzal, hogy sosincs üres hely az ágyásokban. Persze ez azért nem mindig jön össze, de törekszem rá.
Lássuk is akkor, mi az a 7 ok, ami miatt megéri palántaovit üzemeltetni. 🙂
#1különleges fajták kipróbálása
A házi palántanevelés nagy előnye, hogy különleges fajtákat is elvethetsz, amiből esetleg nem kapsz palántát a piacon vagy az üzletekben.
Persze az is oké, ha te megelégedsz a hagyományos fajtákkal, de kipróbálhatsz akár olyan izgalmas növényeket is, mint a citrom- vagy fahéjillatú bazsalikom, a sárga patisszon, vagy a lila karalábé.
Én idén megpróbálkozok néhány újfajta paradicsommal, lila karfiollal, és a római köménnyel is. Izgatottan várom!😍😍
Ezekkel azért is érdemes próbát tenni, mert ezekből konkrétan a terméshez is nagyon ritkán, és általában nem olcsón.. tudsz hozzájutni.
Egyébként kérlek, nyugtassatok meg, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki elgyengül a színes, különleges vetőmagok láttán…
Szerintem annyi vetőmagom van, amivel egy egész falut be lehetne vetni… De hát… nekem ez a “shopping”, ruhákra nem költök. 😀
#2palántaföld/termőközeg megválasztása
Ha saját magad neveled a palántáidat, te kontrollálod a palántaföld minőségét, illetve a növénykéid tápanyagellátását. Megbizonyosodhatsz róla, hogy nem kapnak pl. műtrágyát.
Itt tennék említést a tőzegmentes palántaföldek fontosságáról: amióta ráébredtem a tőzeglápokban rejlő hatalmas környezetregeneráló képességre, fontossá vált számomra, hogy kerüljem a tőzegtartalmú kertészeti termékeket.
A tőzeg kitermelése sajnos nagyon környezetterhelő, a tőzeglápok fantasztikus szénelnyelő képességgel rendelkeznek, ezért fontos lenne érintetlenül hagynunk, illetve regenerálnunk őket, hogy minél több légköri szén-dioxidot megkötve tartsanak a talajban.
Sajnos sokszor tényleg nem könnyű tőzegmentes keveréket találni (készen kaphatók közül én csak ezt ismerem), de hoztam egy kis segítséget a házi keverésű palántaföld receptem formájában.
Ehhez mindössze az alábbiakra lesz szükséged:
2 egység komposzt
2 egység kókuszrost
1 egység kertészeti perlit
A komposzt lehet házi, de ha esetleg nincs ilyened, vagy nincs elegendő mennyiséged, itt ez a térképes adatbázis, ami megmutatja, hol találsz bio kertészkedésben is használható zöldkomposztot a közeledben.
Ha nem sikerül tőzegmentes palántaföldhöz jutnod vagy nem akarsz a házi keveréssel bajlódni, akkor sincs semmi gond, én mindig amondó vagyok, hogy inkább kertészkedj, mint ne kertészkedj. 🙂
#3tápanyagmaximalizált élelmiszer
Ha saját magad nevelsz palántát, szintén hatalmas előny, hogy a vetőmag földbe kerülésétől a termés szüreteléséig természetes módszerekkel, vegyszerek nélkül biztosíthatod a szükséges tápanyagokat a növényeid számára.
Idekapcsolódik a kedvenc mantrám is, amit már bizonyára jól ismertek: “Ételed legyen orvosságod.” 😉
Ha vetőmag koruktól a szüretig tápanyagban gazdag közegben nevelkednek a növénykéid, azzal a termésed is összehasonlíthatatlanul magasabb vitamin- és ásványi anyagtartalommal rendelkezik majd, szemben egy konvencionális termelésből származó élelmiszerrel.
Egy tápanyagmaximalizált élelmiszer valóban igazi orvosság a testnek, fedezni tudjuk vele a szervezetünk tápanyagigényét.
Ehhez persze fontos alapvetés, hogy a növénykéid valóban képesek legyenek felvenni a szükséges tápanyagokat, – ehhez idén szerettem volna kipróbálni a mikorrhiza gomba használatát, mert nagyon sok jót olvastam róla.
A mikorrhiza gomba segíti a palánták egészséges fejlődését azáltal, hogy növeli a gyökerek tápanyag- és vízfelvevő képességét, fokozza a stressztűrő képességüket, és erősíti az ellenállóképességüket is a kórokozókkal szemben.
Ennek eredményeképp javítja a termésminőségét és növeli a termésmennyiséget is.
Kíváncsian várom, hogyan alakulnak a termések az alkalmazásával!
A segítségével teljesen műanyagmentesen tudok palántákat nevelni.
Azon túl, hogy környezetbarátabb megoldás, további nagy előnye, hogy egészségesebb palántákat tudsz vele nevelni!!!
Ha ültettél már át műanyag sejtes szaporítótálcából pici palántákat, de akár szobanövényt is kisebb cserépből nagyobba, biztosan láttad már, ahogyan fejlődnek, a növények gyökere tekeredik-tekeredik… és így tölti ki a rendelkezésére álló teret.
Ezzel szemben a földkockáknál ahogyan a növény gyökere eléri a levegőt, a gyökér nem nő tovább, és nem kezd el tekeredni, helyette a növény a tövétől újabb gyökereket kezd el fejleszteni!
Így az eredmény egy sokkal kiterjedtebb gyökérrendszer lesz, ami egy egészséges palánta nagyszerű ismertetőjegye, hiszen így könnyebben fel tudja venni a tápanyagokat.
Könnyű, gyors és hatékony a használata, és szintén óriási bónusz, a növényeket nem éri átültetési sokk: amikor itt az ideje, a palántákat egyszerűen csak megfogod, és kiülteted a helyükre.
Ebben a posztban mindent leírtam, amit erről a csodás kis eszközről tudni érdemes.
Tudom, nem ez az egyetlen műanyagmentes megoldás a palánták nevelésére, nekem viszont nagyon bevált a fentebb említett többi előnye miatt.
#5 költséghatékonyabb
Ez a pont azt hiszem, viszonylag magától értetődő.
Saját palántákat nevelni lényegesen olcsóbb megoldás, mint készen megvásárolni őket.
Nyilván ebben az esetben is számolni kell a vetőmagok, és az egyéb szükséges hozzávalók és eszközök költségével, de különösen ha már egész nagyban kertészkedsz, lényegesen költséghatékonyabb, ha magadnak állítod elő a palántáidat.
#6 Örömforrás
A cseperedő palánták látványa az ablakban óriási örömforrás tud lenni, különösen a tél végi szürkeségben.
A hideg hónapok végén szerintem sokan mindent megadnánk egy kis zöld látványáért.
Való igaz, hogy energiát és időt kell fektetni bele, hogy egészen magonc koruktól kezdve babusgasd a növényeket, de már maga a tény, hogy gondoskodsz valamiről, igazán gyógyító tud lenni, ahogyan elönt a boldogság és a hála érzése, nagyon sokrétűen tudja támogatni az egészségedet
Én imádom nézegetni, ahogyan cseperednek a kis palánták.🌱🥰
#7Lépés az önellátás irányába
Meglehet, hogy neked nem célod az önellátás, és ez teljesen rendben van, de én azt gondolom, hogy az élelmiszer előállítás ismerete óriási kincs!
Szerintem egy felbecsülhetetlen értékű tudást szerzel vele, ha megtanulsz magról nevelni BÁRMIT.
Mindezek mellett, ha te magad is kertészkedsz, megtanulod jobban értékelni a termelők munkáját, amikor látod, hogy mibe is kerül előállítani egy élelmiszert (idő, energia, szeretet, gondoskodás).
(Gondolok itt például a zellerre… :))
Konklúzió/motiváció:
Azt gondolom, létezik egy téves prekoncepció (sokszor csak a fejünkben), miszerint óriási terület és kertes ház kell ahhoz, hogy előállítsd az élelmiszeredet.
A közösségi média, vagy akár a kertészkedős könyvek is tévesen azt sugallhatják, hogy ha nincs elegendő területed, időd, kapacitásod arra, hogy mindent magadnak állíts elő, akkor az erőfeszítéseid nem számítanak.
Talán Te is azt gondolod: “ugyan, minek is fogjak bele? úgysem tudok mindent megtermelni…”
Hát álljon itt egy kis emlékeztető: nem kell “mindent vagy semmit” alapon kertészkedni!
Én sem állítom elő közel sem az összes élelmiszert, amit megeszünk.
Kifejezetten szeretem a helyi termelőket is támogatni a vásárlásommal, akik hasonló értékek mentén kertészkednek, mint én.
A más termelőktől beszerzett alapanyagból befőzött lecsó, savanyított káposzta, vagy a más gyümölcséből főzött lekvár is számít!!!
Ha igazán elszánt vagy a kertészkedés, illetve az élelmiszer előállítás irányába, akkor találni fogsz megoldást.
Lehet, hogy nincs kerted, de lehet, hogy van egy erkélyed…
Lehet, hogy nincs erkélyed, de lehet, hogy van egy kisebb zöldterület, amit be tudsz fogni kertészkedésre, akár másokkal összefogva…
Az is lehet, hogy nincs ilyen zöldterület a közeledben, de abban szinte biztos vagyok, hogy van egy ablakod, ahol cserépben tudsz nevelni akár fűszernövényt, koktélparadicsom palántát vagy mikrozöldeket…
Apró lépésekben, az életritmusodhoz és erőforrásaidhoz igazítva igazán sokra érhetsz.
Az édesburgonya színanyagai és keményítőtartalma, a tojás és a sörélesztőpehely fehérje-, vitamin-, és ásványi anyagtartalma, kiegészülve némi friss (vagy szárított) zöldfűszerrel igazi kényeztetés a sejtjeinknek.💛
Ezennel megragadnám az alkalmat, és eloszlatnám az esetleges tévhiteket a tojással kapcsolatban: a tojás egy fantasztikusan tápanyagdús élelmiszer, a belsőségekhez hasonlóan a Természet multivitaminjaként szoktak hivatkozni rá.
Nem véletlenül: lásd lentebb az illusztrációt.👇🏻 🙂
Érdemes akár napi szinten beépíteni az étrendünkbe (természetesen megfelelő, szabadtartású forrásból!)
Textúrák…
Ha keményre főzve/sütve szereted a tojássárgáját, akkor egyszerűen kövesd a lenti instrukciókat.
Ha viszont folyósan szereted a sárgáját, akkor a reszelt édesburgonyát a muffin formákba adagolva célszerű picit elősütni (kb. 8 perc), és csak ezután beleütni a tojásokat, majd további 12 percig sütni.
Én ezúttal friss rukkolával és némi fermentált zöldséggel tálaltam.
Próbáld ki ezt a receptet, és garantálom, hogy visszatérő “vendég” lesz a konyhádban. 😉
Ezen kívül egy kókuszkrémes és egy erdei gyümölcsös réteg díszíti még a tortát, ami így a fagyasztott gyümölcsökkel díszítve a téli szezonban is abszolút megállja a helyét.
MÓDOSÍTÁSOK
A kovászos-alakorlisztes alap szerintem a lehető egyik legegészségesebb választás, de persze szigorú gluténmentesség esetén használhatunk “mentes” alapot, akár egy sütés nélküli verziót is.
Egy 27 cm-es piteformához kb. 250 g lisztre lesz szükségünk, ehhez érdemes arányosítani a többi hozzávalót.
Ami a panna cottát illeti, az egyik kedvenc desszertem, ez már a harmadik recept a blogon. 😀
UGRÁS A RECEPTHEZ Új kedvenc receptem a bodzavirág szezonra ez a panna cotta. Krémes, kókusztej alapú puding találkozása a bodza üde aromájával.🤍 Könnyedén elkészíthető, “mentes” édesség, amivel lenyűgözhetjük…
UGRÁS A RECEPTHEZ Kevés ételnek áll jól a levendula, de szederrel kombinálva nekem az egyik személyes kedvencem. 🙂 Zselatinnál is fontos, hogy olyat válasszunk, ami megfelelő, legeltetett állattartásból…
A kókuszos és a gyümölcsös réteghez mindkét esetben 500 ml-nyi folyadékra lesz szükségünk, amit zselatinnal sűrítünk be.
A gyümölcsös réteghez bármilyen (direkt préselésű) gyümölcslevet használhatunk.
Ha más gyümölcsöt választunk, az édesítésen elképzelhető, hogy módosítanunk kell, az én választásom most savanykásabb gyümölcsökre esett, ehhez kalkuláltam lentebb a méz mennyiségét.
Idővonal a tortához
Az aktív, befektetett munka egyáltalán nem sok ezzel a tortával, passzív várakozási időt viszont többször be kell iktatnunk.
Összegyúrom az alap hozzávalóit, majd kb. 8 órán (egy éjszakán) át hagyom, hogy a savas közeg dolgozzon.
Ezután következik a vakon sütés.
Ha még sosem csináltál ilyet, egyszerűen arról van szó, hogy az alapot a töltelék nélkül elősütjük, amihez valamilyen nehezéket kell használnunk: ez lehet száraz bab vagy rizs, a lényeg, hogy ne legyen nedves és legyen súlya, majd ezzel együtt sütjük meg a tésztát, majdnem teljesen készre.
250 g alakorliszt (én részben friss őrlésűt használtam, de használhatunk 100%-ban alakor finomlisztet is)
1 tk. parajdi só
100 g (hideg) vaj, felkockázva
3 ek. méz
170 g inaktív kovász/kovászmaradék
Kókuszos réteghez:
500 ml adalékmentes kókusztej
1,5 ek. zselatin
3 ek. méz
erdei gyümölcsös réteghez:
400 ml gyümölcsvelő + 100 ml víz vagy összesen 500 ml gyümölcslé
1,5 ek. zselatin
4-5 ek. méz
Díszítéshez:
friss vagy fagyasztott gyümölcs (nálam málna és áfonya)
elkészítés:
Alap:
Előző este:
Az alaphoz a 250 g alakorlisztet elkeverjük az 1 tk. sóval, majd elmorzsoljuk a 100 g hideg vajjal.
Hozzákeverjük a 3 ek. mézet és a 170 g kovászmaradékot is, majd egy éjszakán (legalább 8 órán) át szobahőmérsékleten hagyjuk, hogy a kovász dolgozzon.
Másnap:
A tésztánkon reggelre picit ki fog csapódni a vaj, ez teljesen rendben van.
Felhasználás előtt a tésztagombócot legalább fél órára, de inkább 1 órára tegyük hűtőbe. Ezután egy sütőpapíron! nyújtsuk nagyjából 2-3 mm vastagságúra.
Közben melegítsük elő a sütőt 200 fokra (alsó-felső sütés).
A piteformát fejjel lefelé ráhelyezzük a kinyújtott tésztára, majd a sütőpapír segítségével összefogjuk, és megfordítjuk, hogy a tészta a formába kerüljön. (az alakor gyenge gluténszerkezete miatt eléggé omlik, de ezzel a trükkel sokat tudunk segíteni magunkon. Ha esetleg széttörne, egyszerűen “tapasszuk fel” egyenletesen a lehullott tésztát a forma oldalára. :))
A sütőpapírt a tészta tetejére helyezzük, majd jöhet a nehezék, nálam a száraz rizs.
Előmelegített sütőbe helyezve 15 percen át sütjük a nehezékkel.
Ezután a sütőpapírral együtt óvatosan eltávolítjuk a száraz rizst, majd további 10-15 percig sütjük, amíg a tészta szép aranybarna lesz.
A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni.
kókuszos réteg:
Az 500 ml kókusztejet egy lábasban melegíteni kezdjük.
Egy tálkában másfél evőkanálnyi zselatint feloldunk 1-2 evőkanálnyi vízben, és csomómentesre keverjük. Gumicukor-szerű állaga lesz.
Amikor a lábasban gőzölni kezd a kókusztej, hozzáadjuk a vízzel elkevert zselatint, és addig kavargatjuk, amíg szépen fel nem oldódik.
Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd a szintén kihűlt pitetészta alapra öntjük, és a hűtőbe helyezzük kb. 2 órára.
erdei gyümölcsös réteghez:
A 400 ml gyümölcsvelőt, a 100 ml vizet (vagy az 500 ml választott gyümölcslevet) egy lábasban melegíteni kezdjük.
Egy tálkában másfél evőkanálnyi zselatint feloldunk 1-2 evőkanálnyi vízben, és csomómentesre keverjük. Gumicukor-szerű állaga lesz.
Amikor a lábasban gőzölni kezd a gyümölcsleves keverék, hozzáadjuk a vízzel elkevert zselatint, és addig keverjük, amíg szépen fel nem oldódik.Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd a szintén kihűlt pitetészta alapra öntjük, és a hűtőbe helyezzük kb. 2 órára.
A megszilárdult rétegeket tetszés szerint friss vagy (így télen inkább) fagyasztott gyümölccsel díszítjük. 🙂
Van valami varázslatos abban, amikor a téli hidegben egy tányér leves átmelegíti a belsődet.
A krémleveseket én úgy szeretem, ha tényleg KRÉMESEK: szinte már “főzelékszerűek”. 😀
Ehhez a fazékban az összetevőket pontosan annyi vízzel érdemes felönteni, ami éppen ellepi.
Persze ha túl sűrűnek találjuk, később hígíthatunk rajta extra vízzel vagy alaplével.
“életmentő” tipp
Hírhedt vagyok arról, hogy mindig egy óriási kondérral főzök levest: átlagosan egyszerre nagyjából olyan 4 litert. 😀
A befektetett munka a főzéskor nem sokkal több, cserébe lesz mit lefagyasztanod, ami egy későbbi alkalommal életmentő lehet, amikor nincs vacsi a hűtőben.
A fagyasztóból kivéve, tűzhelyre téve egy edényben nagyjából 10 perc alatt kiolvaszthatjuk, és kész is a leves.
Megjegyzés: egyedül a krumpli állagát nem szeretem levesekben fagyasztás után, ezért ha a leves tartalmaz főtt krumplidarabokat is (pl. gulyás), akkor azt igyekszem kiszedni belőle, és anélkül lefagyasztani, a későbbi gasztroélmény növelése érdekében.😅
Szerintem mindenképp próbáljátok ki ezt az igazi téli, szezonális levest!
100 ml (frissen facsart) narancslé (kb. 2 kisebb narancs leve)
elkészítés:
Az édesburgonyát megpucoljuk és egyforma méretű darabokra vágjuk.
A hagymát szintén megpucoljuk és felaprítjuk.
Egy fazékban elkezdjük felolvasztani a vajat, amikor sistereg, rádobjuk a felaprított hagymát és pirítani kezdjük.
Amikor egy picit “lesül” egy löttyintésnyi fehérborral (vagy vízzel) öntjük fel (deglaze).
A hagymát sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a többi fűszert is (őrölt gyömbér, kurkuma, koriander, fahéj, szerecsendió).
Hozzádobjuk az édesburgonyát, majd felöntjük a vízzel vagy alaplével.
Amikor az édesburgonya megfőtt (ezt egy villával ellenőrizhetjük), botmixer segítségével krémesre turmixoljuk a levest, majd a kókusztejszínnel és a narancslével hígítjuk. (Ha a kókusztejszínünk hűtőhideg, először kanalazzunk hozzá a forró levesből, és így adjuk hozzá, hogy ne csapódjon ki.)
Szükség szerint tovább sózzuk. El is készült, jó étvágyat hozzá! 🙂
Májkrémet sem veszünk már nagyon régóta a boltból.
Annyira könnyű házilag is elkészíteni, hogy egyszerűen nem éri meg.
Ráadásul nagyjából 8575637382-szer finomabb is!
A házi májkrémben te kontrollálod a hozzávalókat, és olyan minőségi alapanyagokkal tudsz dolgozni, mint a legeltetett marhamáj (a létező egyik legtápanyagdúsabb élelmiszer!) vagy a legeltetett vaj (ha tejérzékeny vagy, akkor esetleg egyéb, tiszta forrásból származó állati zsiradék).
Belsőségekről
Az állati belsőségek a Természet multivitaminjai: elképesztő mennyiségű tápanyagot, vitamint, ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmaznak, amire nagy szükségünk van az optimális működéshez: heti szinten érdemes beépíteni az étrendünkbe a fogyasztásukat.
Íme ehhez némi “hétköznapi” inspiráció: disznótoros hurka, szív- vagy zúzapörkölt, disznósajt, májkrém isteni házi kovászos kenyérrel…
Természetesen itt is érdemes odafigyelni a megfelelő, tiszta forrásra: legeltetett marháktól, vagy szabadon tartott baromfiktól származó alapanyagot szerezzünk be, támogassuk a kistermelőket!
Bár ez több előzetes munkával jár a részemről (a marhamájról érdemes eltávolítani az ereket és a hártyás részt), csak egy állat halálával jár, egy marha pedig akár egy 4 tagú család egész éves húsfogyasztását biztosíthatja.
A vajpuha máj titka
És akkor jöjjön a végére az egyik legszuperebb kitchen hack!
Szerintem mindenki úgy tanulta, hogy a májat csak a sütés végén szabad sózni, különben száraz és kemény lesz a végeredmény… sokáig én is így jártam el.
Aztán hallottam arról a trükkről, hogy a májat még nyersen, előző este célszerű besózni, ami csodásan megpuhítja az alapanyagunkat, az eredmény: szinte krémes, vajpuha máj.
Varázslatos, tényleg működik! Van róla egy rövid videóm is:
1 ek. zsiradék (pl. mangalica- vagy kacsazsír, vaj, esetleg kókuszolaj)
1 közepes méretű vöröshagyma, megpucolva & felaprítva
1 tk. szárított kakukkfű
1 tk. szárított majoranna
1 kk. őrölt pirospaprika
1/3 tk. frissen reszelt szerecsendió
1 tk. balzsamecet (opcionális)
100 g vaj
elkészítés:
Előző este:
A májat nyersen besózzuk (a marhamájat kisebb darabokra vágjuk, az ereket és a hártyát nagyjából eltávolítjuk)
másnap:
Másnap a választott zsiradékot egy serpenyőben felhevítjük, majd rádobjuk a felaprított vöröshagymát, néhány percig pirítjuk, majd hozzáadjuk az előzőleg besózott májat, amit addig sütünk, amíg már éppen nem rózsaszín a belseje. Ezt úgy ellenőrizhetjük, ha egy fakanállal szétvágunk egy-két darabot.
Amikor kész, a májat lehúzzuk a tűzről, majd hagyjuk kicsit kihűlni.
Ezek után a sült hagymás májat az összes többi hozzávalóval egy késes aprítóba helyezzük, és krémesre turmixoljuk.
egyfalatfeny.hu 