70 g étcsoki, apróra darabolva (legalább 70%-os) (opcionális)
elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 170 fokra (alsó-felső sütés).
Egy kb. 25 x 15 cm-es tepsit (vagy jénai edényt) kibélelünk sütőpapírral.
Az étcsoki kivételével a hozzávalókat egy késes aprítóban, vagy egy kézi habverő segítségével homogénre keverjük, majd hozzáadjuk a csokidarabokat is (ha használunk).
Az előmelegített sütőben körülbelül 1 óra alatt megsütjük.
Miután szobahőmérsékletűre hűlt, tegyük a hűtőbe, ezzel fokozhatjuk a “karamell” textúrát! 😛
Megjegyzés: A tészta megsütve is NAGYON lágy és krémes marad, mivel lisztet nem tartalmaz. Ne aggódjunk, ha a sütőből kivéve is puha marad, akkor van készen, ha a teteje már picit sötétebb színű és valamennyire megkeményedett.
Megjegyzés #2: Mivel ennek a brownie-nak minden hozzávalója fogyasztható nyersen is, akár sütés nélkül, kvázi csokimousse-ként, kiskanállal is elfogyaszthatjuk. 😛
Hamis rizottónak is nevezhetnénk: én ugyanis “csalni” szoktam.🙈
Nem használok speciális arborio rizst, és nem szoktam a merőkanalazással sem bíbelődni…
Az eredmény így is csodás (nem mellesleg időhatékonyabb is!) lesz!
Ideális esetben a fehér rizst visszahűtve fogyasztjuk, hiszen így rezisztenssé válik benne a keményítő, ami egyrészt nem emeli meg a vércukorszintünket, másrészt tápanyagként szolgál a vastagbél baktériumaink számára.💪🏼
Ez a rizottó azonban “sajnos” frissen tálalva a legfinomabb🤭, így – a kiegyensúlyozottabb vércukorszint és a jóllakottság érzés megtámogatása céljából – ajánlott picit növelni a fehérje- és zsírtartalmat, például azáltal, hogy csontleves alaplében főzzük meg a rizottót.
A sajt is tartalmaz valamennyi fehérjét, továbbá a feltétekkel is tudunk emelni a bevitt fehérje mennyiségén.
Fermentált zöldséggel párosítva pedig szintén javíthatjuk az ételre adott vércukor-választ.😉
FELTÉT OPCIÓK
pörkölt törökmogyoró/dió
pirított bacon
vajban pirított zsályalevelek
csírák/mikrozöldek
TEJMENTES VERZIÓ
Tejmentes verzióhoz vaj helyett kókuszolajon kezdjük el pirítani a fokhagymát és a zsályát, a sajt helyett pedig használjunk sörélesztőpelyhet.
120 g sajt helyett kb. 60 g sörélesztőpelyhet ajánlok.
Egy öntöttvas edényben, vagy nagyobb serpenyőben közepes láng felett felolvasztjuk a 20 g vajat (vagy kókuszolajat), és elkezdjük pirítani rajta a felaprított zsályaleveleket és a 3 gerezd zúzott fokhagymát. Folyamatosan kavargatjuk, nehogy odaégjen.
Nagyjából 1 perc után hozzáadhatjuk a felkarikázott póréhagymát is. Sózzuk, borsozzuk és friss szerecsendiót reszelünk rá. Ezt is folyamatosan kavargatjuk, amikor kezd lepirulni, mindig felöntjük egy löttyintésnyi fehérborral.
Jöhet rá a 2 csésze rizs, ezt is együtt pirítjuk vele, majd amikor már mind a 60 ml fehérbort ráöntöttük a rizottóra, és újra kezd lepirulni, felönthetjük a 900 ml vízzel (vagy alaplével) és a 100 ml (kókusz)tejszínnel.
Hozzáadjuk a 230 g sütőtökpürét, és a 120 g reszelt sajtot (vagy 60 g sörélesztőpelyhet) is.
Néha-néha megkavarva krémesre főzzük, és frissen tálaljuk a választott feltétekkel. Tálaláskor egy pici olívaolajjal is meglocsolhatjuk.
Kakaóhoz, forró csokihoz, matcha lattéhoz tökéletes, illetve szerintem adventi/karácsonyi ajándékötletnek sem utolsó. 🙂
Előkészület: 15 perc
Főzési idő: 0 perc
Összesen: 2-4 óra + 15 perc
hozzávalók (kb. 36 db kisebb pillecukor kockához):
100 ml (145 g) méz vagy juharszirup
60 g sütőtök püré
125 ml víz
1/4 tk. őrölt fahéj
egy csipet só
15 g (legeltetett forrású) zselatin
poreritrit
elkészítés:
Egy kb. 17 x 12 cm-es üvegedényt kibélelünk sütőpapírral, majd megszórjuk poreritrittel.
Egy magasabb falú tálban (vagy a konyhai robotgép táljában) a sütőtökpürét elkeverjük a vízzel, a sóval és a fahéjjal, majd rászórjuk a zselatinport. Homogénre keverjük, és állni hagyjuk.
A mézet (vagy juharszirupot) egy szintén magasabb falú lábasban forralásig melegítjük, majd közepes lángon folytatva 115 Celsius fokig hevítjük. Fontos, hogy precízek legyünk és használjuk a hőmérőt. Túlmelegíteni sem szabad, mert megéghet. A méz/juharszirup erősen fel fog futni, ezért kell a magasfalú edény, kavargatni nem szükséges.
Amikor elértük a megfelelő hőmérsékletet, a mézet (vagy juharszirupot) lassan a sütőtökös-zselatinos keverékhez öntjük, miközben elektromos habverővel/konyhai robotgéppel alacsony fokozaton folyamatosan keverjük. Ha beleöntöttük az összes szirupot, mehet a gép a maximumon, nagyjából 10-12 percig szükséges verni, amíg a keverékünk kivilágosodik, és szépen fodrozódni kezd.
A (ragacsos) massza ahogyan hűl, viszonylag gyorsan dermed, ezért igyekezzünk hamar az előkészített (sütőpapíros-poreritrites) üvegedénybe kanalazni, ezután egy spatulával szépen elegyengetjük.
Szobahőmérsékleten nagyjából 2-4 órát hagyjuk dermedni, hűtőbe téve a folyamat gyorsabb.
Amikor megdermedt, egy poreritrittel megszórt felületre borítjuk, és eltávolítjuk az aljáról a sütőpapírt.
Tetszőleges alakúra vágjuk, és meghempergetjük extra poreritritben, hogy ne ragadjanak össze.
Elég fél óránként egyszer átkeverni, kellően érett szilvából pedig cukor nélkül is fantasztikusan édes lesz!
Idén már másodjára készítettem szilvalekvárt gyógyító hatású bodzabogyóval, ami nagy sikert aratott.
Bodzabogyóból leggyakrabban fűszeres szirupot szoktak készíteni a téli megfázós időszakra, de nagyon ajánlom, hogy próbáld ki ezt a receptet is!
A bodzabogyó feldolgozása
Fontos tudni, hogy az éretlen, illetve a nyers bodzabogyó mérgező, azonban már 30 perc hőkezeléssel elillannak a nemkívánatos vegyületek – amik egyébként elsősorban emésztőrendszeri panaszokat tudnak okozni.
A sütőben sült szilvalekvár alsó hangon is minimum 2 óra alatt készül el, így ez idő alatt biztonságosan fogyaszthatóvá válik a bodzabogyó is. 🙂
A bodzavirághoz hasonlóan a bodzabogyót is mindenképpen autó- és vegyszermentes helyről gyűjtsük be!
A bodzabogyót feldolgozni valóban egy picit pepecselős (ha minimális munkával járó receptre vágysz, próbáld ki az áfonya dzsem receptemet ;)), a szupererős antioxidáns, immunerősítő hatás és a kellemes ízélmény miatt viszont szerintem megéri időt szánni rá. 😉
Tapasztalatom szerint a feldolgozás legkönnyebb módja, ha először nem túl precízen, villával fejtjük le a szemeket a szárról, és csak ezután válogatjuk ki az éretlen darabokat, valamint az esetleges szármaradványokat.
Minimális szármaradvány nem baj, ha rajta marad, szét fog főni a lekvárban, és nem lehet észrevenni.
Így lesz kész még gyorsabban a lekvár
A lekvárfőzési folyamatot tovább gyorsítandó előfordul, hogy főzés közben kanalazok le némi levet a turmixolatlan gyümölcs alól, amiből aztán gyümölcszselét készítek.
Ezt ennél a lekvárnál mindenképpen forrástól számított minimum 30 perccel tegyük meg, amikor a bodzabogyó már biztonságosan fogyaszthatóvá vált!
A gyümölcszselé elkészítéséről szóló videómat és a receptet itt találod.
A sütési idővel tudjuk szabályozni a lekvárunk sűrűségét: minél tovább sütjük, annál sűrűbb és koncentráltabb lesz a lekvár, és a cukortartalmának is van ideje karamellizálódni, így szerintem egyáltalán nem kíván semmilyen édesítőt.
Gyümölcszselé készült a lekanalazott léből
Nulla tartósítószer, csírátlanítás, megfelelő ph
Sosem használok tartósítószert a befőzős projekteimhez, és még soha semmi nem romlott meg a spájzomban. 🙂
A titok a megfelelő pH (=kellő savasság) és a tökéletes csírátlanítás.
A gyümölcsök többnyire savas kémhatásúak, így nem szükséges semmi extrát hozzájuk keverni.
Ami a csírátlanítást illeti, én általában sütőben sütöm ki a befőttes üvegeket (nekem ez egyszerűbb): kb. 15 percen keresztül 120 fokon izzanak, ami elpusztítja a nemkívánatos bacikat, majd a forró üvegekbe kanalazom a forró lekvárt, és fejre állítva száraz dunsztba teszem őket.
Egészen pontosan egy hűtőládába helyezett plédbe hajtogatom őket (fejjel lefelé), így lassan hűlnek ki.
És ennyi. 🙂
“Magvas” gondolat
A lenti módszerrel a bodzabogyó apró magjai benne maradnak a lekvárban, ami picit ropoghat a fogunk alatt.
Engem ez egyáltalán nem zavart, így nem bajlódtam a passzírozással, de ha szeretnéd eltávolítani belőle a magokat, akkor ezt a módszert ajánlom:
Az előkészített szilvát tedd a sütőbe, közben a bodzabogyót a tűzhelyen egy külön lábasban, egészen pici vízben (épphogy a lábas alját ellepje) fedő alatt kezdd el főzni/párolni, majd kis idő múlva krumplitörővel nyomkodd szét a bogyókat.
Ezután fedő nélkül kis lángon főzd kb. egy fél órát, majd az egészet passzírozd át egy szűrőn. Az átpasszírozott bodzabogyólevet add hozzá a készülő szilvalekvárhoz a sütőben, és a recept leírása szerint folytasd a sütést, amíg eléri a megfelelő állagot.
A szilvát megmossuk és kimagvaljuk. Feldarabolhatjuk, de egészben is hagyhatjuk.
A bodzabogyót eltávolítjuk a szárról, és az éretlen szemeket kiválogatjuk.
Mindkét alapanyagot egy öntöttvas-, jénai-, vagy üvegedénybe helyezzük (opcionálisan rádobjuk a fahéj rudakat), és az előmelegített sütőbe tesszük.
Ha olyan edényt használunk, aminek van fedele, akkor a forráspontig ráhelyezhetjük, hogy gyorsabban elérje a 100 fokot, ezután azonban mindenképp vegyük le, hogy a gőz távozhasson és a lekvár szépen besűrűsödhessen.
30 percenként kavarjuk át, majd amikor elérte a kívánt sűrűséget (ez nagyjából 6-8 kör), igény szerint turmixoljuk át, töltsük csírátlanított (még forró) üvegekbe, majd fejjel lefelé fordítva száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
01:14-nél láthatod a videóban a bodzabogyós szilvalekvár elkészítését:
A Természet minden hónapban megajándékoz minket pontosan azzal, amire szükségünk van.
Július az igazi bőség időszaka: hihetetlenül sokféle zöldség és gyümölcs elérhető ilyenkor, ebben a posztban kicsit részletesebben is kifejtem, mi az oka, hogy ebben a hónapban éppen ezeket a finomságokat biztosítja nekünk az Anyatermészet.
Olyan csodálatosan van ez kitalálva.🥹🌿🌽🍉🥒
A közösségi média oldalaimon meghirdetett Egyél helyit! kihívással szeretnélek Titeket egy kicsit közelebb hozni ahhoz a ritmushoz, amit a Természet diktál.💚
Kíváncsian várom, hogy láthassam, miket alkottok szezonális finomságokból!
Lássuk akkor, hogy épp minek van szezonja júliusban.
Görögdinnye
Viszonylag ismert tény, hogy a görögdinnyének több, mint 90%-a víz, ami ezáltal csodásan hidratálja a sejtjeinket az év egyik legforróbb hónapjában.
A benne található likopin antioxidáns a Természet fényvédője: óvja a bőrünket a nyári napsütésben.
Lila színüket az antocianin nevű szupererős antioxidáns adja, amely a kognitív funkcióinkat támogatja, javítja a memóriát: segít emlékezni a nyár legszebb pillanataira. 🙂
A lila színű ételek tehát az aggyal, a kognitív funkciókkal állnak kapcsolatban, ami ismerős lehet a csakrarendszerből is: a harmadik szem csakra színe a lila, szerintem ez nem lehet véletlen. 🙂
Ahogyan a nyár a termékenység csúcsa az évben, a füge kiemelkedő antioxidáns-, és gyulladáscsökkentő hatása révén (többek között) a reproduktív szervrendszer csodás támogatója.
Több őshonos kultúrában javasolják szoptatós édesanyáknak is, mivel segíti a tejtermelődést: táplálja az anyát, hogy ő is táplálhasson. 🙂
Hogyan érdemes fogyasztani?
Készülhet belőle például füge chutney vagy morzsasüti, én leggyakrabban nyersen fogyasztom.
Lilahagyma
A lilahagyma a színanyagai miatt (szintén antociánok) eggyel tápanyagdúsabb választás a vöröshagymánál, persze a felhasználása különböző ételekben – ugyanúgy a színe miatt – egy kicsit korlátozottabb.
Én személy szerint a tápanyagmaximalizálást szem előtt tartva lilahagymából többet szoktam termeszteni a kertben. 😉
Magas kvercetin tartalma természetes antihisztaminként működik: segít enyhíteni az allerigás tüneteket, hogy önfeledten kiélvezhessük a nyári pillanatokat.
Ételünkben az orvosságunk. 😉
Sárgarépa
Béta-karotinban gazdag, ami A-vitaminná alakulva támogatja a látást – hogy észrevegyük a legapróbb szépségeket is a Természetben.💚
Nyersen fogyasztva a répa rostjai segítenek a felesleges ösztrogén megkötésében és kivezetésében, ami támogatja a hormonrendszerünk kiegyensúlyozását: ezért érdemes akár napi szinten fogyasztani a csodálatos nyers répasalit.
Paradicsom
Sokak kedvenc (technikailag gyümölcse😁) a likopinban gazdag paradicsom, ami ráadásul igen hidratáló is: személy szerint nekem is ő az ultimate nyári alapanyag!
Minden évben alig várom, hogy pirosodjon a termés, és elkezdhessem a befőzését: sült paradicsomszószt és ketchupot idén is biztosan fogok készíteni, illetve ezen a nyáron aszalt paradicsomot is tervezek eltenni.
Ahogyan a dinnyénél is említettem, a likopin egy természetes napfényvédőként működő antioxidáns, ami a nyár közepén nem is lehetne aktuálisabb.
Fermentált paradicsomszószos pizza: a receptért kattints ide!😍
Nyári tökfélékés uborka
A nyári tökök családjába a vékonyabb héjú, télire nem tartósítható fajtákat soroljuk, ezek például a cukkini, a főzőtök, a spagetti tök vagy a patisszon… de tulajdonképpen az uborka is idetartozik.
Általános jellemzőjük, hogy magas B-vitamin és ásványi anyag tartalmuk támogatja az energiatermelést, illetve magas víztartalmuknak köszönhetően remekül hidratálnak, ezzel támogatva minket a rekkenő hőségben.
Rostban és béta-karotinban gazdag, óvja a bőrünket a napfényben.
Magas víz- és ásványi anyagtartalma segít fenntartani a folyadékháztartásunk egyensúlyát, hogy a legnagyobb hőségben is megőrizzük sejtjeink hidratáltságát, és belső frissességünket.
Kukorica
Hidratáló hatású, rostban gazdag, ezen kívül koenzimQ10-et is tartalmaz, ami védi a szívünket és támogatja a sejtek energiatermelését, hogy bírjuk szusszal a nyári programokat és teendőket. 🙂
Paprika
Kiváló C-vitamin, zeaxantin- és lutein-forrás, ezáltal támogatja a bőrünk és a szemünk egészségét, ami kiemelkedő fontosságú, ahogyan egyre több időt töltünk a szabadban.
Bazsalikom
Hűsítő, illetve szélhajtó hatású fűszer: csökkenti a puffadást és a testhőmérsékletet a nyári hőségben.
Ha van bazsalikomod a kertben (vagy az erkélyeden😉), lesd meg ezt a tavalyi videót arról, hogyan tudod könnyedén megsokszorozni a szüretedet!
A hab a tortán
A fentebb említett összes zöldség és gyümölcs összes pozitív egészségügyi hatása sokszorosan felerősödik, ha fermentálva fogyasztjuk őket!😍
A tejsavbaktériumok emésztő tevékenysége által feltárulnak (előemésztődnek) az ételeink hatóanyagai, így a mi szervezetünk már sokkal könnyebben tudja hasznosítani őket.
Hát nem csodálatos? 🙂
Többek között ezért vagyok szenvedélyes rajongója a házi erjesztésnek, és szeretnék minél több embert megtanítani ennek az ősi tartósítási eljárásnak a fortélyaira!
Örömmel leszek én, aki “kézen fog” és segítelek a folyamatban, hogy aztán a megszerzett tudással később bármilyen elképzelt alapanyagot fermentálni tudj.😍
Az alapanyagok (szerintem) tökéletes ízkombinációt alkotnak: egy kis levélke friss mentával is érdemes feldobni, ami szépen hozzáad az ételhez (ízben és látványban is), de nem tolakodó.
A kecskesajtot közvetlenül a termelőtől vásárolom, háztáji forrásból. A2-es kazein (tejfehérje) tartalma könnyebben emészthetővé teszi.
Ehhez a recepthez a lágyabb, krémesebb, kenhetőbb változat a legjobb, de a képeken például “gomolya-típusú” kecskesajtot használtam, azzal is működik. 🙂
Zseniálisan finom, szezon eleji zsenge, friss alapanyagok.
A vibráló színekben pompázó salira a balzsamecetes vinaigrette teszi fel a koronát!
Szezonális alapanyagok
Kívánom, hogy egyszer mindenki megtapasztalhassa azt a mindent elöntő hála érzést, amit én is érzek, amikor egy ételben minden alapanyag a saját kertedből származik.🥹💚
Számomra ez az igazi gazdagság.
Ez a sali most pont ilyen: a lentebbi képen látható nyár eleji szüretből alkottam ezt az ételt, és azt kell mondjam, elképesztően finom lett!
Céklából egyelőre csak pici zsengék vannak az ágyásokban, amit ilyenkor nyersen is kellemes elfogyasztani, de ehhez a salihoz úgy gondoltam, sütve jobban illik.
A hagyományos mellett én szeretek csíkos céklát is termeszteni a kertben: egyrészt rövidebb a tenyészideje, másrészt olyan látványos, hogy csodásan feldobhatunk vele bármilyen ételt.
Természetesen a recept hagyományos céklát megsütve is elkészíthető. 🙂
A salit opcionálisan egy kis feta- vagy kecskesajttal is feldobhatjuk, én ezt most nem tettem bele.
Minden alapanyag a kertből :’)
A recepttesztelés alatt itt újburgonyát is sütöttem a céklával 🙂
Ízek, textúrák
Nagyon szeretem, ha egy salátában sokféle íz és textúra találkozik egymással: friss, roppanós, puha, sós, édes, savanykás-umamis…
Nos, ez a sali mindezt tudja.😍
Nem is gondolná az ember, de a két főszereplő, a cseresznye és a cékla fantasztikus párost alkotnak: nem csak ízélmény tekintetében, de az egészségre gyakorolt hatásukban is!
A cseresznye főként antioxidáns, gyulladáscsökkentő hatásai révén támogatja a szív- és érrendszert, a cékla pedig vérnyomáscsökkentő hatású, javítja a vér oxigénszállítását, és segíti a máj működését is.
140 g friss saláta (rukkola, lollo, tölgylevelű, mizuna stb.)
80 g dió, felaprítva
1 kisebb lilahagyma, megpucolva & felaprítva
100 g feta- vagy kecskesajt (opcionális)
Öntethez:
2 ek. balzsamecet
2 ek. extraszűz olívaolaj
1 tk. méz
só & bors
elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 200 fokra.
A céklát megpucoljuk, negyedekre vágjuk, majd vékonyan felszeleteljük. Jól bedörzsöljük némi olívaolajjal, sózzuk & borsozzuk, majd kb. 20 perc alatt puhára sütjük a sütőben.
Opcionális lépés: a felaprított diót egy serpenyőben (zsiradék nélkül) folyamatosan kavargatva megpirítjuk, majd hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni.
Az öntet hozzávalóit egy pohárban összekutyuljuk.
A kimagozott cseresznyét felekre, vagy negyedekre vágjuk, hozzáadjuk a sült céklát, a salátát, a (pirított) diót, a felaprított lilahagymát, és a sajtot (ha használunk).
Ráöntjük az öntetet, és az egészet szépen, alaposan összeforgatjuk. Frissen fogyasztva a legjobb! 🙂
Ami nálunk a töltött káposzta, az a görögöknél a dolmades.
Egy fantasztikusan fűszeres, nyári étel, amit a (növényi) tejföl vagy joghurt lágyít tökéletesre: zseniálisan finom!
Ráadásul “mentes” étrendbe is könnyedén beilleszthető.
Szőlőlevél szüret
A szőlőnek bizony nem csak a termése/gyümölcse értékes: a levelek is fantasztikus antioxidáns hatással rendelkeznek!
Mediterrán vidékeken nagyon népszerű étel, többféleképpen is készíthető: általában fűszeres darált hússal vagy hüvelyesekkel elkevert rizzsel töltik meg a szőlőleveleket, illetve néha csak a fűszeres rizzsel.
A vegyszermentes, zsengébb leveleket májusban és júniusban érdemes begyűjteni, és akár fermentálással későbbre is tartósítani belőle!
Fun fact: tudtad egyébként, hogy a szőlőlevél tannintartalma segíthet roppanósan tartani a savanyúságainkat is?
Egy-két levelet az üvegekbe csempészve megelőzhetjük például az uborka túlpuhulását.
A szőlőlevél fermentálása opcionális, de erősen ajánlott!
A fermentálás hatására felerősödnek a szőlőlevél polifenoljai: az enzim-aktivitásnak köszönhetően a szervezetünk könnyebben hozzáfér ezekhez az antioxidánsokhoz, ami csodásan védi a sejtjeinket az oxidatív stressztől.
A leveleket nagyjából ötösével összefogva (szárakat eltávolítva) feltekerjük, majd befőttes üvegbe helyezve egyszerűen felöntjük a 2%-os sóoldattal. Ízesíthetjük fokhagymával, kaporral vagy akár mentával is. Minimum 2-3 hétig érdemes fermentálódni hagyni.
Ha az erjesztést kihagynánk az egyenletből, akkor célszerű kb. 2 percig forró vízben blansírozni a leveleket, majd ezután megtölteni őket, és a sütőben tovább párolni + rápirítani a pirospaprikás (bab)tejföllel a tetején! Nyami!😋
Egy serpenyőben készítsük el a tölteléket, majd ezt is hagyjuk kihűlni.
Ha szeretnénk megadni a módját a tálalásnak is, kör alakú edényt is használhatunk, illetve néhány rizses husigombócot “szőlőlevél köntös” nélkül is az edénybe tehetünk, hogy felváltva következzenek egymás után a becsomagolt és a “pucér” egyedek. 🙂
Ez persze csak opcionális, de ha esetleg kevesebb szőlőlevél áll rendelkezésünkre, akkor is jó megoldás lehet, hiszen így értelemszerűen csak feleannyi levélre lesz szükségünk.
extra (növényi) joghurt vagy tejföl a tálaláshoz (opcionális)
elkészítés:
Ha friss szőlőlevéllel dolgozunk, első lépésként forró vízben 2 perc alatt blansírozzuk őket, majd a forró vízből kivéve egyből tegyük hideg vízbe. (A fermentált szőlőlevelet az üvegből kivéve csepegtessük le, ebbe egyből mehet is majd a töltelék.)
Elkészítjük a tölteléket: a felaprított vöröshagymát egy serpenyőben 1 tk. zsíron megdínszteljük, majd jöhet rá az 500 g darált husi. Néhány percig együtt pirítjuk őket, majd hozzáadjuk az összes fűszert: 1 tk. sót, 3/4 tk. őrölt feketeborsot, 2 gerezd összezúzott fokhagymát, 3/4 tk. őrölt gyömbért, 3/4 tk. őrölt szegfűborsot, 3/4 tk. őrölt fahéjt, 3/4 tk. őrölt koriandert, 1 ek. friss, felaprított kaprot és 1 ek. friss, felaprított mentalevelet.
Hozzáadjuk az 1 ek. sűrített paradicsomot (vagy ketchupot) és az 1 ek. citromlevet is. A töltelékünket fedő alatt készre pároljuk. Hozzákeverjük az előre megfőzött rizs, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
Hosszúkás, kisebb gombócokat formázunk, majd szőlőlevélbe töltjük, és egy (lefedhető) jénai tálba vagy cserépedénybe szorosan egymás mellé rétegezzük őket, hogy biztosan ne nyíljanak szét. (A hajtogatás pontos lépéseit lásd fentebb.)
Rájuk öntjük a 200 ml vizet (vagy alaplevet), meglocsoljuk olívaolajjal, majd lefedve kb. 50 percig pároljuk. Akkor van készen, ha a szőlőlevelek megpuhultak.
A 200 g (bab)tejfölt elkeverjük 1 tk. őrölt pirospaprikával, majd a fedőt levéve megkenjük vele a töltikék tetejét, és kb. 8-10 perc alatt légkeveréssel rápirítjuk a tetejére.
Ha szeretnénk, friss (növényi) joghurtot vagy tejfölt kanalazunk rájuk, és már tálalhatjuk is.
Sokszor igen félrevezető vagy egyenesen hibás instrukciókkal, ami akár a savanyúságunk megromlásához is vezethet…
Gyakran számoltok be nekem erről a workshopokon is: “de hát a recept azt írta, hogy sziszegtetni kell…“
Vagy inkább mégsem? 🙂
Segítségképp összeszedtem hát a 3 leggyakoribb tévhitet a (lakto)fermentálással kapcsolatban.
Azt remélem, hogy a magyarázataim segítenek megérteni, hogy mit miért csinálunk, hogy Neked is garantáltan jól sikerüljön majd a végeredmény. 😉
Laktofermentálás = tejsavas erjesztés
A fermentálásnak különböző fajtái vannak, az egyértelműség kedvéért: én most ebben a posztban szigorúan csak a laktofermentálásról fogok szólni.
A bélrendszerünket benépesítő baktériumok szignifikáns része – optimális esetben – ún. tejsavbaktérium: ők a jótékony, és számunkra igen hasznos laktobacillusok és bifidobaktériumok, a laktofermentálás főszereplői. 🙂
Laktofermentálással készült élelmiszerekkel nagyszerűen meg tudjuk támogatni a bélflóránk egészségét.
És mivel Hippokratész óta tudjuk, minden betegség a bélben kezdődik, így egy erős és diverz bélflórának roppant sokrétű pozitív hatása van a szervezetünkre nézve.❤️
Laktofermentálás során az alapanyagainkon természetes módon előforduló mikroorganizmusok tejsavat termelnek, ettől lesz savanyú a végeredmény.
Megjegyzés: Ebben a posztban most azt fogom elmondani, hogy mit az, amit NE csinálj. 😉
1. tévhit: Lazán csavarjuk a kupakot az üvegre
Itt valószínűleg a kovászos uborka készítéssel keveredik a dolog a fejekben. 🙂
A kovászos uborka készítése egy úgynevezett vegyes erjedési folyamat: ez annyit jelent, hogy a befőttes üvegünkben élesztőgombák ÉS tejsavbaktériumok is dolgoznak egyszerre.
Az élesztőgombák szaporodásához oxigénre van szükség, ezért szoktuk a kovászos uborka üvegét csak lazán (pl. egy tálkával) letakarni.
Laktofermentálás esetében azonban csak tejsavbaktériumokat szaporítunk, ahhoz, hogy az élesztőgombákat kizárjuk a buliból, anaerob (tehát légmentes) környezetet kell biztosítanunk.
Ezért nagyon fontos, hogy (különösen a tartósításra szánt) savanyúságainknál szorosan zárjuk a kupakot, hogy egy légmentes közeget biztosítsunk a tejsavbaktériumok szaporodásához. 🙂 Ezzel megakadályozzuk a penész kialakulását is.
2. tévhit: Az üvegeket sterilizálnunk kell
Ezzel ártani ugyan *valószínűséggel* nem fogunk, de fermentálásnál valójában teljesen szükségtelen az üvegek (és egyéb eszközök) sterilizálása.
Gondolj csak bele: amikor fermentálunk, azokkal az icipici mikroorganizmusokkal dolgozunk együtt, akik velünk együtt élnek a testünkön, a bőrünkön, a környezetünkben, a levegőben, az alapanyagainkon, a konyhai eszközeinken stb.
Ezek a bacik mindenhol ott vannak. 🙂
Őket szeretnénk elszaporítani (legalábbis közülük a jókat), és nem célunk kinyírni őket a sterilizálással. 🙂
Laktofermentálásnál a légmentes közeg és a megfelelő só-koncentráció biztosítja a “rossz bacik” kiszelektálódását (=elpusztulását) és a jófej tejsavbaktériumok elszaporodását, nincs szükség a csírátlanításra.
Az alapos, mosogatószeres mosogatás bőven elegendő.
3. tévhit: “Sziszegtetni” kell az üveget
Laktofermentálás során szén-dioxid gáz is képződik, ami által valóban túlnyomás alakul(hat) ki a befőttes üvegekben.
Kezdők körében gyakori félelem, hogy ettől az üveg “felrobbanhat”, ezért szokták ajánlani az üveg “sziszegtetését”, hogy a keletkező gázokat kiengedjük.
Ez azonban egy kétélű fegyver: ugyanis így mindkét irányba megnyílik az út a baciknak, és nagy a kockázata, hogy penészspóra is bejut az üvegbe, amit természetesen mindenképp szeretnénk elkerülni.
A keletkező gázok pont a megfelelő mértékben képesek utat törni maguknak a kupak alatt, így nincs szükség semmilyen beavatkozásra, vagyis “sziszegtetésre”. 🙂
Megnyugtatásképp el szoktam mondani, hogy több, mint 1000 befőttes üvegnyi fermentummal a hátam mögött még egyetlen egyszer sem fordult elő velem, hogy az üveg “felrobbant” volna.
Hát ennyit arról, hogy mit NE tegyél… 🙂
Ha esetleg mégis bizonytalannak érzed a dolgot, és hozzám hasonlóan Te is a gyakorlatban tanulsz a legjobban, akkor szeretettel várlak az online workshopjaimon.
Örömmel leszek én, aki “kézen fog” és segítelek a folyamatban, hogy aztán a megszerzett tudással később bármilyen elképzelt alapanyagot fermentálni tudj.😍
Hadd mutassam be az új kedvenc bodzavirág tartósítási módszeremet: a bodzazselét!
A receptet a tavalyi bodzás panna cotta inspirálta, szerettem volna a bodza üde zamatát befőttes üvegbe zárni a hideg hónapokra is, így született meg ez a zselé.
Az interneten jó pár bodzazselé recept létezik, de bevallom, hogy én az 1 liter folyadékhoz használt átlag fél kiló cukrot *némileg* sokallom…
A befőzőcukrot vagy a dzsemfixet a cukor- és adalékanyagtartalma miatt szintén igyekszem kerülni, ezért szerettem volna kikísérletezni egy alacsonyabb cukortartalmú, csak tisztán pektint tartalmazó receptet…
Ami nem is ment olyan könnyen… de aztán végül csak sikerült. 🙂
Hogy csökkentsük a cukortartalmat, víz helyett almalében áztatjuk a virágokat, ez már ad neki egy alap-édességet, az almalé egyébként szerintem nagyon jól harmonizál a bodzával.
Bodzaszüret
A bodzavirágot értelemszerűen mindenképp autó- és vegyszermentes helyről gyűjtsük be!
Szerencsés helyzetben vagyok, mert a kertünk végében áll egy bodzafa, amiről biztosan tudom, hogy tiszták a virágai.
Ez azért is fontos, mert receptekhez én nem szoktam megmosni: a bodza virágporára is szükségünk van a tökéletes ízélményhez. 🙂
Ezen kívül még arra érdemes figyelni, hogy napsütésben a legintenzívebb a virágok illata, így ha tehetjük, időzítsük akkorra a szüretet. 🙂
A Pektinről…
A pektin alapvetően egy természetes zselésítő anyag, gyakran használom dzsemkészítéshez is. Ebben a posztban írtam róla részletesebben is.
Pektin és pektin között nagy különbségek lehetnek, így érdemes mindig figyelmesen elolvasni a leírást/csomagolást, és követni az utasításokat, hogy a megfelelő zselésedés létrejöhessen.
A legtöbb, boltokban kapható pektin esetében a (magas) cukortartalom az, ami aktiválja a zselésítő hatást (lásd pl. dzsemfix).
Ennél lényeges, hogy a megfelelő savtartalom hatására fog bezselésedni a folyadékunk, ezérta citromlevet semmiképp ne hagyjuk ki a receptből!
Hogyan fogyasszuk?
Vajas kenyérre kenve, joghurtba keverve, zabkása tetején is csodásan működik ez a bodzazselé, de akár húsoknak is izgalmas, üde frissességet kölcsönözhet!
Almalé helyett esetleg szőlő- vagy körtelével is el tudom képzelni, illetve erősen gondolkodom, hogy idén az akácvirágot is megpróbálom hasonló módon tartósítani. 😉
75 ml (frissen facsart) citromlé (ne hagyjuk ki, a pektin aktiválódásához szükséges!)
25 db bodzavirág
30 g (alacsony cukortartalmú befőzéshez ajánlott) pektin
5-6 ek. méz (ízlés szerint)
elkészítés:
A bodzavirágokat egy tálban néhány órára – vagy akár egy éjszakára is – beáztatjuk az almalébe. Minél tovább hagyjuk, annál intenzívebb lesz az íze.
Az áztatás végeztével a bodzavirágokból a kezünkkel kicsavarjuk a vizet, majd leszűrjük róla a benne maradt virágokat is.
A 30 g pektint elkeverjük egy kevés bodzás almalével, hogy csomómentes legyen.
A maradék bodzavirágos folyadékunkhoz hozzáadjuk a 75 ml citromlevet, majd egy lábasban melegíteni kezdjük. Amikor már gőzölög, egy kézi habverővel folyamatosan kavargatva feloldjuk benne a pektines keveréket.
Forralásig hevítjük, majd alacsonyabbra véve a lángot, hozzáadjuk az 5-6 ek. mézet, és további 2-3 percig főzzük, ez szintén rásegít, hogy a pektin aktiválódjon. (Ha keletkezett hab a tetején, egy kanál segítségével eltávolíthatjuk.)
Még forrón, csírátlanított befőttes üvegekbe töltjük, majd fejjel lefelé állítva száraz dunsztban hagyjuk kihűlni, és mehet is a kamrapolcra. 🙂
Megjegyzés: Többféle almalével is teszteltem a receptet (direkt préselésű, sűrítményből készült, pasztőrözött stb.).
Bizonyos fajtáknál előfordulhat, hogy a száraz dunsztból kivéve a bodzazselé nem sűrűsödik be, és szobahőmérsékleten folyós halmazállapotú marad. Ezt akár előnyünkre is fordíthatjuk, és bodzaszörpként is felhasználhatjuk, hűtőbe téve viszont a fenti arányokkal mindegyik verzió garantáltan szép “dzsemes” állagú lesz.😉
egyfalatfeny.hu 