Egészen egyszerűen egy sütőben sült palacsintáról van szó.
Hagyományos verziója egy látványos, pufi tészta, amit általában öntöttvas serpenyőben/edényben sütnek meg és friss gyümölcsökkel, porcukorral megszórva tálalják, de létezik sós verziója is egyébként.
Ez most egy szerényebb, kizárólag kovászmaradékból készült változat, ami tökéletes egy gyors reggeli- vagy vacsoraötletnek.
Amerikában divat a palacsinta & bacon kombó reggelire, ami nekem személy szerint nagyon bejön.
Ennek mintájára előfordult, hogy ennek a Dutch baby-nek a feltétek nélküli verzióját házi füstölt kolbásszal vagy sült baconnel ettem, és azt kell mondjam, úgy is isteni!🤭
A sütőt előmelegítjük 210 fokra, betesszük az öntöttvas lábast vagy serpenyőt* is előmelegedni.
A vaj kivételével az összes hozzávalót egy turmixgép tégelyébe töltjük és homogén állagúra turmixoljuk.
Amikor a sütő elérte a megfelelő hőfokot, a vajat óvatosan az öntöttvas edénybe tesszük, hagyjuk, hogy pár másodperc alatt sisteregve megolvadjon, majd a turmixgép tégelyéből egyenesen az edénybe öntjük a tésztát.
Ha szeretnénk felhasználni a maradék üdítő szűrleményünket, ezen a ponton azt is oszlassuk el a tészta tetején.
15-20 perc alatt készre sütjük.
Tálaláskor a látvány kedvéért én egy kevés poreritrittel és bodzavirágokkal szórtam meg. Jó étvágyat hozzá! 🙂
Megjegyzések:
*Öntöttvas edény helyett használhatunk (kerek) jénai üvegtálat is. A forma csak a palacsinta végett lehet érdekes, egyébként nem kötelező. 🙂
A végeredmény nem utolsó sorban pedig fantasztikusan egészséges és finom is!
Mi az a laktofermentálás?
A laktofermentálás tejsavas erjesztést jelent.
Nem kell azonban megijedni, a tejsavnak nincs köze a tejhez, így tejérzékenység esetén is nyugodtan lehet laktofermentált ételeket fogyasztani. 🙂
A zöldségek felületén természetesen előforduló baktériumkultúrák (dominánsan laktobacillusok és bifidobaktériumok) savanyítják meg nekünk az alapanyagot, innen kapta a nevét a folyamat.
A fermentálás egy régi tartósítási eljárás, ami újra reneszánszát éli.
Nem véletlenül.
A fermentálás során keletkező jótékony (többnyire tejsav) baktériumok erősítik a mikrobiomunkat, hozzájárulnak a bélrendszeri egészséghez, ami igazán sokrétűen támogatja a szervezetünket.
A fermentálás egyúttal az enzimatikus aktivitás révén bioaktívvá, azaz a szervezetünk számára jobban hozzáférhetővé teszi a zöldségek egyéb hatóanyagait (pl. antioxidánsokat) is.
Helyesen kivitelezett fermentálással akár évekig megőrizhetjük élelmiszereinket anélkül, hogy elektromos áramra lenne szükség, hiszen a bontatlan savanyúságok kamrapolcon sokáig elállnak.
A fermentált ételek csodás gasztroélményt nyújtanak: a savanykás, kissé megfoghatatlan umami íz az, ami igazán különlegessé és élvezetessé teszi a végeredményt. Ha egyszer beszippant ez a világ, elég nehéz leállni…. (Tapasztalat. ;))
A felöntőlé
Zöldségek fermentálásakor egy egyszerű, általában 2%-os sóoldatot készítünk – ezt angolul brine-nak hívjuk.
A légmentes lezárás (anaerob környezet) és a só biztosítja, hogy a fermentálni kívánt alapanyag ne romoljon meg.
Felöntőlé készítésének két módja létezik:
1.) Szárazon sózás:
Ha jelen voltál valaha klasszikus savanyúkáposzta készítéskor, biztosan láttál már ilyet.
A legyalult/felszeletelt zöldség-alapanyag súlyának vesszük a 2%-át, és annyi sót adunk hozzá.
Ez azt jelenti, hogy például 1 kg káposztához 20 g sóra lesz szükségünk.
Ezután jól összenyomkodjuk/megmasszírozzuk, így az alapanyag kiengedi a saját nedvességtartalmát, tehát ebből jön létre a sóoldatunk.
2.) Sóoldat:
Ebben az esetben a víz súlyát mérjük le, és ahhoz adjuk hozzá a sót: 1 liter vízhez tehát itt is 20 g sóra lesz szükségünk.
Ezt a technikát általában az alacsonyabb víztartalmú zöldségeknél alkalmazzuk.
Milyen sót használjak?
Általánosságban sima sütés-főzéshez is a parajdi, Himalája vagy tengeri sót ajánlom. Ezek természetes eredetű, nem feldolgozott sófajták, és fermentáláshoz is tökéletes választások.
A fentiek közül én személy szerint a parajdit preferálom, mert az jön a legközelebbről. 🙂
Amit érdemes kerülni, az a jódozott só, a jód természetes baktériumölő tulajdonságai miatt, hiszen fermentáláskor pont a (jó) bacik szaporodását szeretnénk elérni. 🙂
Mire figyelj még?
Klórmentes víz: a klór szintén baciölő hatású, így nem kedvez a jótékony baktériumok szaporodásának sem… Ha nincs vízszűrő berendezésed otthon, felforralt majd visszahűtött vizet is használhatsz, ilyen módon is csökkenthető a víz klórtartalma.
Tiszta alapanyagok és eszközök: sterilizálásra nem lesz szükség, alaposan, mosogatószeres vízzel elmosott befőttes üveg, kés és vágódeszka megfelelő a célra.
Viszonylag állandó (ideálisan 18-22 C fok közötti) hőmérséklet biztosítása, és a közvetlen napfénytől való védelem: ha kívül esünk ezen a tartományon, akkor is működik a dolog, csak az erjedés picit lassabban (vagy nyáron gyorsabban) fog végbemenni.
Az erjedés első szakasza általában egy szemmel látható, és akár füllel is jól hallható folyamat. 😀 Ahogy dolgoznak a bacik, a felöntőlé általában ki szokott futni az üvegből, ezért célszerű mindig alátenni valamit, például egy tányért vagy tálcát. Sziszegő, ciccegő, fura hangokat is hallhatunk, ez a keletkező szén-dioxid (=szénsav) jele, ahogyan próbál kiszabadulni az üvegből. Ez is teljesen normális, nincs vele teendő.
Mikor van készen?
Retek esetében – ha hozzám hasonlóan kisebb darabokat fermentálsz – nagyjából 2-3 hét az erjedési idő.
Szeletelt reteknél ez lerövidül, hiszen ott nagyobb felületen érik a bacik az alapanyagot, így gyorsabban meg tud erjedni.
Az is jelzésértékű lehet, ha már nem fut tovább az üvegből a lé, és szépen “lecsendesedik”.
Továbbá mindig ott van a kóstolás teszt is!
Bármikor felbonthatod az üveget, és megkóstolhatod, hol tart az erjedés.
Ilyenkor mindig tiszta evőeszközzel nyúljunk az üvegbe, és ha úgy döntünk, hogy további fermentálódásra van szükség (=még nem elég savanyú), akkor ugyanúgy légmentesen zárjuk le az üveget, és ha szükséges öntsük fel extra, 2%-os sóoldattal, hogy minél kisebb legyen a légrés a kupak és a lé között.
Megjegyzés: A fermentálódás során az üveg alján egy fehéres-opálos lerakódott réteg alakul majd ki, ez teljesen normális, a mikroorganizmusok anyagcsere-mellékterméke, az egészségre nem ártalmas.
Megjegyzés #2: Felbontáskor a fermentumunk valószínűleg pezsegni fog, ez az erjedés során keletkezett szén-dioxidnak köszönhető. Pár perc elteltével ez szépen alábbhagy majd.
Próbáljátok ki, és ha bármi kérdésetek van, nyugodtan írjátok meg kommentben vagy üzenetben!
Szeretettel,
Még több fermentált étel a bélflórád egészségéért:
Elkészítjük a felöntőlét/sóoldatot: tapasztalatom szerint kb. 400 ml klórmentes víz elegendő ehhez a projekthez, ekkora mennyiséghez adjuk hozzá 8 g (parajdi) sót, így kapunk 2%-os sóoldatot.
A gyökereket és rossz részeket kivágjuk, majd negyedekre/nagyjából egyforma darabokra vágjuk a retket.
Megtöltjük vele a befőttes üveget, majd a kakukkfű ágat is mellétesszük.
Felöntjük a sóoldattal egészen addig, hogy a kupak alatt maximum 1 cm légrés legyen.
A kupakot szorosan zárjuk az üvegre, ezzel biztosítva az oxigénmentes környezetet a bacik szaporodásához.
A befőttes üveget ezek után helyezzük egy tányérra/tálcára, ha kifutna (valószínűleg ki fog).
2-3 hét után már fogyasztható is. Egészségedre! 🙂
U.i. Ebben a videóban 2:44-től láthatod, ahogyan retket laktofermentálok 😀
Ami azóta változott: rájöttem, hogy kisebb darabkákra vágva nekem személy szerint szimpatikusabb a retek textúrája + leszorítót sem használok már (anélkül is teljesen jól működik. :))
Ó, milyen finom is ez a spárgás-gombás verzió: üde, krémes, roppanós textúrákkal kiegészülve!
Természetes módon glutén- és tojásmentes, olyan imádnivaló és tápanyagdús(!) szezonális “feltétekkel” mint a kakukkfű(virág), petrezselyemzöld vagy az újhagyma zöldje.
Bevallom, én egyáltalán nem “hivatalos” módon szoktam rizottót készíteni.🙈
Egyrészt, általában hosszú szemű rizs van itthon, és nem szoktam külön ezért arborio fajtát vásárolni…
Másrészt, hogy könnyebbé tegyem az életemet, a zöldségeket és a rizst először picit lepirítom (a pörzsanyagokban van az íz ;)), pici fehérborral öntöm fel, majd az összes többi hozzávalót egyszerre adom hozzá.
Tudom-tudom, rizottó szabályok szerint ez némileg “illegális”, de szerintem így is ugyanolyan finom. 😉
Annyira imádom a virágzó kakukkfüvet az előkertünkben!
Így lesz tejmentes…
Az alapreceptben vaj és érlelt sajt is található, de minimális helyettesítésekkel könnyedén elkészíthető tejmentesen is.
Vaj helyett használhatsz például kókuszolajat vagy bármilyen (tiszta forrásból származó) állati zsiradékot.
Érlelt sajt helyett pedig tuti helyettesítő a sörélesztőpehely, ami bármilyen ételnek remek sajtos ízt kölcsönöz, ráadásul extra tápanyagokkal is gazdagítod általa az étkezésed (tele van többek között B vitaminokkal).
Jóllehet, forrón a legfinomabb, a rizs rezisztens keményítő tartalma miatt célszerű visszahűtve fogyasztani.
Erről, és hogy miért fehér rizst használok a barna rizzsel szemben, itt írtam Nektek.
A rizst ezen kívül érdemes előző este beáztatni, ennek a fontosságáról pedig ebben a posztban írtam. Ezt leszámítva sitty-sutty összedobható ez a recept.
A rizst dupla mennyiségű szűrt vízbe áztatjuk, majd hozzáadunk kb. 2 ek. citromlevet vagy almaborecetet.
másnap:
Előkészítjük a spárgát: a rostosabb/keményebb alsó részt letörjük, majd 2-3 cm-es darabokra vágjuk.
Egy szélesebb szájú lábasban (pl. zománcozott öntöttvas edényben) megolvasztjuk a vajat, majd rádobjuk a hagymákat, és pár percig kavargatva pirítjuk.
Hozzáadjuk a vékonyra szeletelt gombát. Ezt érdemes két részletben megtenni, hogy a gombának legyen lehetősége picit megpirulni.
Amikor elpárolog róla a víz, a gombás-hagymás keveréket felöntjük egy löttyintésnyi fehérborral. (Ezt az íze kedvéért akkor sem érdemes kihagyni, ha esetleg a gomba túl gyorsan vizet ereszt.)
Sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá egy kis szerecsendiót is.
A rizst leszűrjük, folyó víz alatt picit átmossuk, majd a feldarabolt spárgával együtt ezt is a lábasba tesszük.
Néhány percig így kavargatjuk, majd felöntjük a vízzel (vagy alaplével).
Hozzáadjuk a kókusztejet és a sajtot (vagy sörélesztőpelyhet) is, majd időről időre megkeverve puhára és krémesre főzzük.
Akár már 1 nap alatt elkészül, egyedi ízvilágú, nagyon finom, frissítő ital.
Ez az üdítő ráadásul jótékony baktériumokkal is támogatja a szervezetet, akik táplálják a bélflóránkat és stimulálják az immunrendszert, az enzim aktivitás hatására pedig feltárulnak az alapanyagok antioxidáns hatású vegyületei és egyéb bioaktív hatóanyagai is.
Az idei évem eddig egy mondatban: “Nahát, ez is ehető???” 😂
Ugyanígy voltam az orgonával is.
Mindig is imádtam vázába gyűjteni az illatos virágokat, de hogy el is fogyasszam… ez egészen idén áprilisig még nem jutott eszembe. 😀
Annyira imádom az orgonát, hogy valamilyen formában mindenképpen szerettem volna “konzerválni”, hogy szezonján kívül is élvezhessük, így az üdítő mellett orgonamézet is készítettem.
Ez semmi mást nem jelent, minthogy a zöld részektől megtiszított orgonavirágokat nyakon öntöttem nyers mézzel, amit néha megforgatok, hogy ne lógjanak ki a virágok a méz alól.
Pár naptól kezdve egészen néhány hónapon át is hagyhatjuk, hogy az orgonavirágok megízesítsék a mézünket.
Egy hét után már határozottan érződik az illata a mézen. 🙂
Tehát az orgona ehető.
De akár iható is. 🙂
Fermentált üdítőitalként izgalmas újdonság lehet, ami a bolti, aromákkal, ízfokozókkal terhelt, glükóz-fruktóz szirupos üdítők tökéletes alternatívája.
fontos tudnivalók a fermentált üdítő készítésről:
Bármilyen virággal, gyógynövénnyel dolgozunk, mindig bizonyosodjunk meg róla, hogy vegyszer- és autómentes helyről gyűjtjük be őket, ha pedig nem a saját kertünkből szüretelünk, mindig hagyjunk a Természetnek és másoknak is, és csak annyit vegyünk el, amennyire szükségünk van.
Az aszalt vörösáfonya használata teljesen opcionális, ha használunk, mindenképpen olajmentes verziót tegyünk a készülő üdítőitalunkba. Fermentálásnál SOHA ne használjunk olajat!
Mivel az üdítők “érlelése” rövid ideig tart, így nem fog elegendő idő eltelni a mikroorganizmusok teljes szelektálódásáig: ha esetleg “rossz” bacik kellemetlen ízt kölcsönöznének az italunknak, inkább öntsük a komposztra. Légmentesen zárva (és probiotikummal irányítva az erjesztést) azonban ez nem valószínű, hogy előfordul.
Az üdítőhöz használt gyümölcsökön/virágokon/gyógynövényeken található természetes élesztő révén elképzelhető, hogy az üdítőnk *minimális* alkoholt fog tartalmazni. Ha egy picit állni hagyjuk a leszűrt, elkészült üdítőnket, az a kis alkohol könnyedén elillan, illetve a légmentes lezárással és a hozzávalók alapos mosásával tovább minimalizálhatjuk az italunk alkoholtartalmát.
Az biztos, hogy a bolti üdítőknél 213345x egészségesebb ez a fermentált üdítőital, azt azért mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a (természetes) cukortartalma viszonylag magas, erre tehát érdemes odafigyelni. Egészségmentorként az ajánlásom: néhány kortyot fogyasszunk belőle egy-egy főétkezés után, amikor már minden makrotápanyagot elfogyasztottunk a tányérunkról, persze némi rosttal (=zöldségekkel) kiegészítve. Ilyen formában mérsékelni tudjuk a vércukor kiugrást, ráadásul ez az üdítő a probiotikumok által az emésztés folyamatát is támogathatja.
Ha 1 nap után felbontva nem találjuk elég szénsavasnak az üdítőnket, 3 lehetőségünk van:
várunk még 1-2 napot
leszűrve, a hűtőben tárolva tovább erjeszthetjük
tegyünk az üvegbe literenként további 1 teáskanálnyi mézet: az egyszerű cukrok gyors tápanyagként szolgálnak a laktobacillusoknak, akik így több szén-dioxidot (= szénsavat) állítanak majd elő nekünk. 🙂
Ez a recept csak egy iránymutatás, bármilyen más gyümölccsel/virággal/gyógynövénnyel elkészíthetjük: közeleg a bodza- és eperszezon, szerintem ebből a kettőből is csodásan finom üdítőt alkothatunk.😍
Ha van bármi kérdés, nyugodtan tegyétek fel itt kommentben, ha pedig Ti is készítetek fermentált üdítőt, ne felejtsétek el megmutatni nekem Instagramon vagy Facebookon, nagyon kíváncsi vagyok az alkotásaitokra! 😍
Update (Málnás-bazsalikomos fermentált üdítő):
Az orgonás üdítő óta sokféle kombinációt kipróbáltam, a Mézes Fesztiválon a málnás-bazsalikomos verziót kóstolhatták a sátramhoz látogatók, ami igazán nagy sikert aratott, ezért gondoltam, külön leírom az elkészítését, mert e poszt alapján nem biztos, hogy teljesen egyértelmű. 🙂
Málnás-bazsalikomos fermentált üdítő
Hozzávalók (720 ml-es “paradicsomos üveghez”):
kb. 15 dkg málna (nagyjából 1/3-ig érdemes tölteni az üveget)
4-5 szál friss bazsalikom (szárral együtt mehet bele)
Minden hozzávalót tisztítsunk meg. Az orgonavirágot is érdemes leöblíteni.
Az orgonavirágokat csipkedjük le a zöld szárról, majd az almaszeletekkel, vörösáfonyával és a citromkarikákkal együtt tegyük egy 720 ml-es (paradicsomos) befőttes üvegbe.
A nyers mézet és a probiotikum kapszula tartalmát egy kis vízzel keverjük el, majd öntsük az üvegbe a maradék vízzel együtt.
Légmentesen lezárjuk, majd 1-3 napig érleljük, felbontáskor mindenképp tegyünk alá valamit, ha kifutna az üvegből. 🙂
Ha Te is vetettél retket a kertbe, kiegyelésnél a levelek nem kell, hogy a komposztban landoljanak: készíts belőle krémlevest!
Persze kifejlett retek zöldjét is használhatod, a szárát viszont csak akkor érdemes belefőzni a levesbe, ha még zsenge, roppanós.
Ugyanígy, ha sikerül vegyszermentes forrásból retket vásárolni, egyszerűen ne dobd ki a levelét! Kb. két csomó retek zöldjének a felhasználásával már 4 adagnyi levest össze tudsz hozni, ami sokkal jobb annál, mintha hagynád megfonnyadni a termelőnél. 🙂
A retek zöldje krémlevesként a spenóthoz hasonló ízvilágú, jól áll neki a fokhagyma.
Zsenge újhagyma zöldjével és vékonyra karikázott retek szeletekkel tálalva egy csodás, tavaszi hangulatú leves.
Nálunk egy ideje Mindenmentes Nóri növényi tejföl receptje a sláger (ami megszólalásig hasonlít az igazira!), én most ezzel krémesítettem, de legeltetett forrásból származó hagyományos tejföllel is remek, vagy ha “mentesen” étkezel, akár kókusztejszínnel is elkészíthető.
A citromos-kókuszos kocka már a receptes könyvecskénkben lapul egy ideje, most adtam neki egy tavaszi csavart a pitypangokkal.💛
Ez a sütemény:
gluténmentes
tejmentes
és hozzáadott cukormentes is egyben.
Szinte nincs is már olyan “gyomnövény” a kertünkben, amire gazként tekintenék: csalánból tea, tyúkhúrból pesto készül, de porcsint például fermentáltam is már.
A pitypang pedig nekem kifejezetten a kedvenceim közé tartozik. 🙂
Tudom, sokan nagyon nem szeretik, szidják, irtják, gyomirtóval fújják le… nálunk azonban tárt karokkal üdvözölve van a kertben. 🙂
Másrészt, amióta megtudtam, hogy ehető, szeretek receptekben kísérletezni vele, és támogatni vele az egészségünket, a pitypang ugyanis igazi vitaminbomba.
Nem utolsó sorban szerintem egy szép virág, a citrommal pedig különösen jól harmonizál. 🙂
A teljes pitypang növény ehető, még a gyökere is! Utóbbiból általában teát szoktak készíteni.
Süteményekhez leginkább csak a virágszirmokat érdemes felhasználni, mivel a zöld rész kissé kesernyés lehet. (Ez mondjuk egy jó jele annak, hogy segíti az epe termelődést. 😉 )
A sárga szirmoknak viszont van egy kifejezetten üde, édeskés árnyalat az ízükben.
A zöld részek eltávolítása kicsit “pepecselősnek” tűnhet, de a recepthez nincs szükség túl nagy mennyiségre, csak a krémrétegbe keverjük bele, ami akár teljesen el is hagyható.
Ízben nem dominál egyáltalán, tehát inkább csak az egészségügyi hatásai és dekoratív jellege miatt kerül a sütibe. 🙂
A virágszüretet érdemes közvetlenül a sütemény készítés előttre időzíteni, mert viszonylag hamar hervad, és “összecsukódik”.
kb. 25 db pitypangvirág, szár nélkül, frissen szüretelve, zöld részektől megtisztítva
elkészítés:
Előmelegítjük a sütőt 175 fokra.
Egy lábasban megolvasztjuk a kókuszolajat, majd a tűzről lehúzva belekeverjük a mézet, és hozzáadjuk a kókuszos réteg összes többi hozzávalóját is.
Egy kézzel formázható, viszonylag ragacsos keveréket kapunk, amit egy kb. 20×30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsi aljába nyomkodunk. 10-12 percig elősütjük.
Ez idő alatt előkészítjük a krémet: a tojásokat és a 2 db maradék tojássárgáját egy (elektromos) habverővel felverjük, majd hozzáadjuk a krém többi hozzávalóját is.
A citromos-pitypangos keveréket az elősütött kókuszos rétegre öntjük, és további 17-19 percig sütjük, amíg a közepe is megszilárdult.
A szeleteléssel várjuk legalább 15 percet.
Tálaláskor megszórhatjuk pitypang virágszirmokkal és porcukor helyett kókuszliszttel. 😉
Csak néhány összetevőre, és pár nap türelemre lesz szükség. 🙂
Szeretem ezt a kaszinótojást, egyszerűen, de mégis változatosan elkészíthető, egészséges előétel.
Ebbe a verzióba csempésztem egy kis marokkói sós citromot is, ami egy fergeteges ízbomba, az egyik kedvenc “fűszerem” manapság! Ez persze teljesen opcionális, ha nincs ilyened, abszolút elhagyható, de a következő citrus szezonban szeretettel ajánlom, hogy készíts egy kis üveggel, mert fantasztikus umami ízt ad szinte *bármilyen* sós ételnek!😍
Karácsonyi kaszinótojást is készítettem már, aminek a tölteléke megegyezik ezzel a verzióval (mínusz a marokkói sós citrom), ezt ribizlivel és petrezselyemzölddel díszítettem:
alternatív “tojásfestés” – hogyan is pácoljunk? 🙂
A pácoláshoz én a tavaly eltett fermentált cékla megmaradt levét használtam, de a fermentált lilakáposzta leve, illetve bármilyen színes (akár ecettel tartósított) savanyúságlé szuperül működhet.
A főtt tojásokat legalább 24 órán át, de inkább 2-4 napig érdemes pácolni. A képen látható színt nekem 3 nap alatt sikerült elérni. Minél hosszabb a pácolási idő, annál intenzívebb lesz a szín.
Egy 7 dl-es befőttes üvegben nagyjából 5-6 db közepes méretű tojás fér el “kényelmesen”.
Célszerű odafigyelni rá, hogy a tojások ne nyomódjanak az üveg falához. Ha nagyon “kitömjük” az üveget, akkor előfordulhat, hogy “foltos” lesz a végeredmény. Ami persze nem feltétlenül baj, de ha nem ilyet szeretnénk, akkor érdemes erre ügyelni. 🙂
Ami az ízt illeti, tapasztalatom szerint a tojások nem fognak megsavanyodni a páclétől, a savanyúságlé csak a színhez járul hozzá.
Szerintem húsvéti előételnek sem utolsó. 😉
Az ehető virágokkal igazán esztétikusan tudjuk tálalni, nálunk a kertben most rengeteg százszorszép és pitypang virágzik, így én ezeket használtam. (Hagytam a kertünk rovarainak is azért. 😉 )
A vállalkozó szelleműek természetesen az ehető virágokat is elfogyaszthatják, ezek ugyanis tele vannak vitaminokkal, fitonutriensekkel, kedvezően hatnak az emésztésre is.
A változatos növényfogyasztással támogatjuk a bélflóránk sokszínűségét is. 🙂
A megpucolt főtt tojásokat egy befőttes üvegbe helyezzük, majd felöntjük a (színes) savanyúságlével. 1-4 napig hűtőben pácoljuk, amíg elérjük a kívánt színt.
A pácolás végeztével a főtt tojásokat a hossza mentén kettévágjuk, a sárgáját óvatosan kikaparjuk, majd egy kisebb késes aprító vagy egyszerűen egy villa segítségével összekeverjük a kókusztejszínnel, mustárral és a fűszerekkel.
A keveréket egy habnyomó zsákba töltjük és körkörös mozdulatokkal kidiszítjük vele a tojásokat. Ehető virágokkal tálaljuk. Jó étvágyat hozzá! 🙂
Villámgyors, megúszós “mindenmentes” desszert, nem csak húsvétra, ami a nem “mentesen” étkezőknek is garantáltan ízleni fog! 🙂
Ez az energiagolyó nem tartalmaz:
glutént
tejterméket
hozzáadott cukrot
tojást
Mégsem hiányzik belőle semmi, így tökéletes, ahogy van. 😉
Ezt a receptet nem csak ünnepi alkalmakkor veszem elő: nagyszerű választás útravaló nasinak vagy vendégvárónak is, de akkor is ajánlom, ha gyulladáscsökkentő étrendet követsz és esetleg Te vagy hivatalos vendégségbe.
Batyus jelleggel magaddal viheted, amivel egyrészt a házigazdát is tehermentesíted, másrészt Te is nyugodt szívvel fogyaszthatsz desszertet, de biztos vagyok benne, hogy a többieknek is kedvére való lesz!
Az energiagolyók elkészítéséhez szükséged lesz egy nagy teljesítményű késes aprítóra, amivel 1 perc alatt el is készítheted a gyúrandó masszát.
Az energiagolyókban ott lapul a nyers répa, aminek az előnyeit ebben a blogposztban már kifejtettem. Nyilvánvalóan ez a desszert azért nem teljesen ugyanazt a célt szolgálja, de a répa jótékony rostjai ugyanúgy jelen vannak benne. 😉
A kerek, golyó forma egyszerű és klasszikus, de készítettem már úgy is, hogy húsvét tiszteletére tojásalakúra gyúrtam őket. 🙂
1 db nagy, vagy 2 db közepes sárgarépa, megpucolva & lereszelve
1 csésze (kb. 10-11 db közepes méretű) királydatolya, kimagozva
1 1/2 csésze (~150 g) dió
1/4 tk. parajdi só
3/4 tk. fahéj
1 tk. vaníliaőrlemény
1/2 tk. őrölt gyömbér
1/2 csésze (~45 g) kókuszreszelék + kb. ugyanennyi a hempergetéshez
elkészítés:
A hozzávalókat egy késes aprítóban összezúzzuk, amíg gyúrható állagot kapunk. (Ha túl száraz a keverék, adhatunk hozzá 1-2 ek. vizet, ha túl nedvesnek találjuk, akkor pedig extra diót vagy kókuszreszeléket.)
Golyókat (vagy tojásokat) formázunk, majd kókuszreszelékbe hempergetjük őket.
Az energiagolyókat legalább 20 percre hűtőbe tesszük, hogy picit megszilárduljanak.
Ez az ibolyaszirup nekem maga a tavasz eszenciája.
Az elkészítése szerintem felér egy meditációval.
Az ibolya ehető?
Igen! Ráadásul gyógynövényként ismeretes, a teljes növényt hasznosíthatjuk:
színanyagai antioxidáns hatásúak
gyulladáscsökkentő, lázcsillapító
köptető
bőrápoló
szemborogatásra is használják
Gasztronómiai kalandozásainkhoz az ibolyát természetesen mindig vegyszer- és autómentes helyről gyűjtsük be!
Mellékhatása az adagok betartása mellett nem ismert.
Ezen a ponton történik a “varázslat”. 🙂
Citromlé hatására a kékből újra lila lesz!
Idén különösen sok ibolya virágzik a kertünkben, így mindenképp szerettem volna valahogyan megőrizni ezt a színt, illatot és érzést.
Sajnos a nyers méz elvesz a csodás lila színből, én azonban nem használok kristálycukrot a konyhámban, így ez volt a második legjobb választás, de nekem így is nagyon tetszik. 🙂
Az ibolyaszirupnak az édesen túl nincsen különösebb íze, itt a szín a lényeg.
A limonádéba azonban mindig teszek pár friss ibolyavirágot, ami igazi tavasz aromát kölcsönöz az italnak!💜
Hogyan használd fel az ibolyaszirupot?
Bármilyen koktélt feldobhatsz vele, de akár házi készítésű jégkrémben is el tudom képzelni, esetleg palacsintára vagy piskótatekercsre locsolva! Nekem a limonádé a személyes kedvencem. 🙂
Egy nagyon egyszerű, de mégis látványos “tartósítási eljárás”, ha a megmosott virágokat jégkockatartóba téve, vízzel felöntve lefagyasztod, így nyáron egy kis színnel és bájjal dobhatod fel az italaidat (a sárga italoknak különösen jól áll ;))
Ha kedvet kaptatok hozzá, készítsétek el Ti is és ne felejtsétek el megmutatni nekem Instagramon vagy Facebookon, mindig öröm látni az alkotásaitokat! 🙂
A begyűjtött ibolyát egy szűrőben hideg víz alatt öblítsük át, majd forrázzuk le 300 ml vízzel. Az áztatási idő 30 perctől akár egy egész éjszakán át tarthat. Minél tovább hagyjuk ázni, annál intenzívebb lesz a szín. Az ibolya forrázat először kék színt ölt majd.
A választott áztatási idő letelte után szűrjuk le, ekkor jön a varázslat: az “ibolyatea” pár csepp citromlé hatására újra lila lesz! #science 🙂
Ezután az “ibolyateánkat” egy üveg tálba öntve, gőz felett kezdjük el melegíteni, és adjuk hozzá a mézet is. Fakanállal kavargassuk, amíg a méz teljesen fel nem olvad. Ne forraljuk fel!
Amint elolvadt benne a méz, készen is vagyunk. Befőttes üvegbe adagolva a hűtőben tároljuk.
hozzávalók az ibolya limonádéhoz:
1/4 rész ibolyaszirup
3/4 rész szűrt víz
frissen facsart citromlé (ízlés szerint)
néhány friss ibolyavirág
elkészítés:
A hozzávalókat keverjük össze és már fogyaszthatjuk is! 🙂
*Megjegyzés: pici babáknak 2 éves kor alatt ne adjunk nyers mézet!
Ha nincs időd egy kovászos cipót elkészíteni, válaszd ezt kenyér alternatívának!
Kovászetetéstől számítva, mindennel együtt, 14-15 óra után akár már fogyaszthatjuk is.
Az elkészítése elsőre picit bonyolultnak tűnhet, de másodjára már fejből fog menni az egész folyamat, higgy nekem 😉
Miért van lyuk a bagel közepén? 🙂
A Férjemmel a recept tesztelése (értsd: evés) közben elgondolkodtunk, vajon mi a bagel lyuk jelentősége, így hát rágugliztam, hogy megtudjam a választ.
Nos, az eredeti recept már többszáz éves, a régi időkben gyakran mozgó kocsikról árusították, azért alakították ki így a formát, hogy egy botra fűzve könnyebben szállíthatóak legyenek. Manapság kirakatokban is gyakran lehet így rúdva fűzve találkozni velük (főleg New Yorkban :P).
Ezen kívül a lyuk lehetővé teszi az egyenletesebb főzést és sütést (igen, itt mindkettőt kell), szemben azzal, amikor egy zsemlét/bucit sütünk.
Mese vége. 😀
Ezek a bagel-ek messze vannak a tökéletestől, rusztikus, házilag készült báj jellemzi őket, amit én igazság szerint mindig nagyra értékelek egy ételben. 🙂
Mi nagyon szeretjük ezt a receptet, frissen különösen mennyei, csodás textúrával: kívül ropogós, belül puha, nagyon jó beleharapni!
Ami a kovászt illeti, én az enyémet (friss őrlésű) alakorliszttel etetem (amit nagyon szeret), de úgy gondolom, bármilyen lisztből készült kovásszal működik a recept.
120 g teljes őrlésű alakorliszt vagy alakor finomliszt
130 g langyos, klórmentes víz
Bagel tésztához:
a teljes fenti aktív kovász
175 g langyos, klórmentes víz
2 tk. méz
540 g alakor finomliszt
2 tk. parajdi só
olívaolaj (a sütőpapír kikenéséhez)
1 tk. szódabikarbóna
szezámmag, mák, köménymag stb. (opcionális)
elkészítés:
Előző este:
Az aktív kovász hozzávalóit egy 7 dl-es befőttes üvegben elkeverjük, majd a kupakot rázárva 6-10 órán át hagyjuk, hogy nagyjából a duplájára nőjön.
Másnap:
A befőttes üvegben felfutott kovászhoz hozzáadjuk a mézet és a langyos vizet, majd egy (fa)kanállal jól elkeverjük.
Egy tálban az alakor finomlisztet elkeverjük a sóval, majd hozzáöntjük a kovászos keveréket a befőttes üvegből.
Kézzel kidagasztjuk a tésztát, ezt megtehetjük egy kilisztezett felületen is, én a tálban szoktam hagyni. A tésztánk – a bagelre jellemző módon – viszonylag száraz, de szépen bele tudjuk dolgozni kézzel az összes lisztet. Amikor sima, homogénné összeállt a tészta, lefedjük a tálat, és 3-6 órán át hagyjuk kelni. (Nagyjából egy 40%-os emelkedés az ideális.)
Ezután a tésztát a tálból a konyhapultra borítjuk, és 8 egyenlő részre osztjuk.
A bagel formázása kétféleképpen történhet:
1. A kezünkkel nagyjából ovális alakúra szétlapítjuk a tésztát, ezután a pultra helyezzük, és a két szélét a hossza mentén behajtjuk középre, így kapunk egy “kígyó alakot”, aminek a két végét összeillesztve kialakul a bagel forma.
2. A tésztát gombóc alakra gyúrjuk, majd a hüvelykujjunk segítségével egy lyukat nyomunk a közepébe, és belülről széthúzogatjuk. A lyukat érdemes nagyjából 2-3 centisre hagyni, mert ahogy kel, a lyuk összenőhet. 🙂
A megformázott bagel-eket ezek után egy olívaolajjal vékonyan kikent, sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük (ez megakadályozza, hogy a tészta a sütőpapírhoz ragadjon). A bagel-ek tetejét is vékonyan megkenjük olívaolajjal, majd folpack-kal vagy méhviaszos kendővel lefedve további 45 percig kelesztjük.
A sütőt előmelegítjük 260 fokra.
Egy szélesebb átmérőjű lábasban kb. 2 liternyit vizet felforralunk, ehhez adjuk hozzá az 1 tk. szódabikarbónát. (Ilyenkor a víz egy pár másodpercre felhabzik).
A bagel-eket egyenként (vagy ha már gyakorlottabb vagy, akár két-hármasával is) óvatosan a vízbe helyezzük. Akkor kelt meg megfelelően a tésztánk, ha a bagel néhány másodperc alatt feljön a víz tetejére. (Ha nem így lenne, tegyük vissza a bagelt a tepsire, és kelesszük további 30 percig.)
A bageleket egyenként összesen 45 másodpercig főzzük, 20 másodperc után átfordítjuk a másik oldalukra (a szódabikarbónás víztől picit sötétebb sárga színt fog kapni).
A bageleket ezután egy lyukas kanállal kiemeljük a vízből, és egy hűtőrácsra helyezzük.
Ha szeretnéd megszórni a tetejét valamivel, akkor 2 perc után a kezedbe véve a bagelt, fejjel lefelé “mártsd bele” a kívánt feltétbe (Ha csak rászórod, úgy nem fog ráragadni kellőképpen.)
A megfőzött bageleket egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, 2-3 cm-re egymástól, majd nagyjából 13 perc alatt aranybarnára sütjük őket az előmelegített sütőben.
15 perc után, frissen tálalva a legfinomabb, az el nem fogyasztott darabokat simítózáras tasakban 3 napig érdemes tárolni, de akár fagyaszthatóak is későbbi fogyasztáshoz. 🙂
egyfalatfeny.hu 