Egészen egyszerűen egy sütőben sült palacsintáról van szó.
Hagyományos verziója egy látványos, pufi tészta, amit általában öntöttvas serpenyőben/edényben sütnek meg és friss gyümölcsökkel, porcukorral megszórva tálalják, de létezik sós verziója is egyébként.
Ez most egy szerényebb, kizárólag kovászmaradékból készült változat, ami tökéletes egy gyors reggeli- vagy vacsoraötletnek.
Amerikában divat a palacsinta & bacon kombó reggelire, ami nekem személy szerint nagyon bejön.
Ennek mintájára előfordult, hogy ennek a Dutch baby-nek a feltétek nélküli verzióját házi füstölt kolbásszal vagy sült baconnel ettem, és azt kell mondjam, úgy is isteni!🤭
A sütőt előmelegítjük 210 fokra, betesszük az öntöttvas lábast vagy serpenyőt* is előmelegedni.
A vaj kivételével az összes hozzávalót egy turmixgép tégelyébe töltjük és homogén állagúra turmixoljuk.
Amikor a sütő elérte a megfelelő hőfokot, a vajat óvatosan az öntöttvas edénybe tesszük, hagyjuk, hogy pár másodperc alatt sisteregve megolvadjon, majd a turmixgép tégelyéből egyenesen az edénybe öntjük a tésztát.
Ha szeretnénk felhasználni a maradék üdítő szűrleményünket, ezen a ponton azt is oszlassuk el a tészta tetején.
15-20 perc alatt készre sütjük.
Tálaláskor a látvány kedvéért én egy kevés poreritrittel és bodzavirágokkal szórtam meg. Jó étvágyat hozzá! 🙂
Megjegyzések:
*Öntöttvas edény helyett használhatunk (kerek) jénai üvegtálat is. A forma csak a palacsinta végett lehet érdekes, egyébként nem kötelező. 🙂
A tradicionális funkcionális táplálkozás azoknak az elszigetelten élő őslakos kultúráknak az étkezését mintázza, ahová még nem gyűrűztek be a feldolgozott, ipari élelmiszerek, és ahol az emberek csak a helyben elérhető, szezonális élelmiszereket fogyasztják.
Ennek köszönhetően pedig kifogástalan egészségi állapot jellemzi őket!
A helyi, szezonális élelmiszer természetesen területenként mást és mást jelent: míg a sarkvidéken élő eszkimók étrendje 100%-ban állati eredetű élemiszerekből áll, ahogyan haladunk az Egyenlítő felé, úgy dominálnak egyre inkább a növények (bővebben lásd lentebb a megjegyzések részt*).
Ezeknél a természeti népeknél megfigyelhető, hogy a gabonákat, hüvelyeseket és magvakat fogyasztás előtt megerjesztik (azaz fermentálják), de legalábbis áztatják.
Miért van ez így?
Ez megadja a választ a “miért fermentálok mindent?” kérdésre is. 🙂
#1 Antitápanyagok lebontása
Az antitápanyagok a növények védekező mechanizmusai.
Szegény növényeknek nincsen lábuk, hogy elfussanak a fenyegetések (kártevők, fertőzések, emberi/állati fogyasztás) elől, és fizikailag megküzdeni sem igen tudnak az “ellenféllel”, így hát saját védelmükre kifejlesztettek olyan vegyületeket, amik azt szolgálják, hogy a szaporítóanyaguk sértetlen maradhasson.
Akár azután is, hogy keresztülhaladt egy emésztőrendszeren.
Néhány példa antitápanyagokra, amikről esetleg már hallhattál: fitinsav. lektinek. oxalátok, szaponinok…
Ezek az antitápanyagok egyrészt sokaknál emésztőrendszeri panaszokat okozhatnak, másrészt kötést alkotnak bizonyos ásványi anyagokkal (pl. cink, magnézium, vas, kalcium), amik így sajnos kiürülnek a szervezetünkből.
Márpedig ezekre nagy szükségünk lenne az optimális működéshez…
Na de itt jön a jó hír!
Az antitápanyagok áztatással, csíráztatással és fermentálással (=kovászolással) viszonylag könnyedén semlegesíthetőek.
#2 tápanyagok megfelelő hasznosulása
Ahogy fentebb is említettem, az antitápanyagok kötést alkotnak bizonyos, a szervezetünk számára fontos ásványi anyagokkal.
Mondok egy példát szemléltetésképp…
Ha májas ételt fogyasztasz és mellé valamilyen – akár gluténmentes – hántolatlan gabonát tálalsz fel köretként (pl. köles, barna rizs, hajdina), a májban található rengeteg csodás tápanyagot a gabona maghéjában található, semlegesítetlen antitápanyagok megkötik, így azok nem fognak hasznosulni (legalábbis biztosan nem a legoptimálisabb mértékben).
A három említett konyhatechnológia (áztatás, csíráztatás, fermentálás) azonban segít lebontani/semlegesíteni ezeket az antitápanyagokat, hogy az elfogyasztott élelmiszerben található tápanyagokat megfelelően hasznosítani tudja a szervezetünk.
#3 könnyebb emészthetőség
Ahogy fentebb is említettem, az antitápanyagok célja a növények szaporítóanyagának védelme.
Emiatt a védőréteg miatt a gabonák, magvak és hüvelyesek elég megterhelőek az emésztőrendszerünknek – sokaknak kellemetlen tüneteket is okozhatnak, mint a puffadás, hasi fájdalom vagy laza széklet.
Az áztatás/csíráztatás/fermentálás azonban, az aktiválódott enzimeknek köszönhetően, előemészti nekünk a gabonákat, így a mi emésztőrendszerünknek már kevesebb dolga lesz vele.
Őrölt gabonákat (azaz lisztalapú ételeket) pedig kovásszal a legkönnyebb fermentálni.
Lentebb találsz több kovásszal fermentált receptet.
Ezeknél a recepteknél a kovászt nem a tésztánk megemelésére használjuk (ezért tökéletes választás a kovászmaradék vagy inaktív kovász), egyszerűen csak az antitápanyagokat semlegesítjük a savas közegben.
Ami nem mellesleg csodás ízt is eredményez!
És ez el is vezet minket az utolsó ponthoz…
#4 finom, umami íz
A savanykás, picit megfoghatatlan, de igen kellemes umami íz igazi gasztroélménnyé tesz bármilyen ételt, legyen az sós vagy édes.
Szemléltetésképp megosztom a saját, személyes tapasztalatomat: világ életemben vashiányos voltam, amióta odafigyelek az antitápanyagok semlegesítésére(+néhány egyéb stratégiára), tökéletes középértéket mutat a vas paraméter minden vérképemen.💪🏻
A szervezet működése enzimatikus folyamatok összessége, amiket vitaminok és ásványi anyagok katalizálnak.
Nem dől össze a világ, ha nem sikerül mindig előre gondolkodni és beáztatni vagy fermentálni minden ételt, amit megeszel, de nagyon sokat jelent, ha az antitápanyagok semlegesítése által nem fosztod meg a szervezetedet azoktól az anyagoktól, amik biztosítják annak optimális működését. 🙂
Tekints rá úgy, mint egy új szokásra.
Ha már beépül a mindennapjaidba, minden este eszedbe fog jutni, hogy “úúú, valamit be kell áztatnom” vagy “be kell kevernem azt a kovászos tésztát holnapra”.
*Mindez nem lehet véletlen: télen a mi éghajlatunkon például olyan szögben és mennyiségben esik a napfény a Földre, hogy sajnos szinte lehetetlen elegendő D vitaminhoz jutnunk.
A D vitaminnak fontos ko-faktora a többi zsírban oldódó vitamin (Dr. Weston A. Price szerint ezek a kulcsfontosságú vitaminok járultak hozzá a természeti népek kifogástalan egészségi állapotához), ezek pedig jól hasznosuló formájukban állati eredetű ételekben találhatóak meg.
Többek között ezért nem ajánlom személy szerint a 100%-ban növényi alapú táplálkozást a mi éghajlatunkon.
A végeredmény nem utolsó sorban pedig fantasztikusan egészséges és finom is!
Mi az a laktofermentálás?
A laktofermentálás tejsavas erjesztést jelent.
Nem kell azonban megijedni, a tejsavnak nincs köze a tejhez, így tejérzékenység esetén is nyugodtan lehet laktofermentált ételeket fogyasztani. 🙂
A zöldségek felületén természetesen előforduló baktériumkultúrák (dominánsan laktobacillusok és bifidobaktériumok) savanyítják meg nekünk az alapanyagot, innen kapta a nevét a folyamat.
A fermentálás egy régi tartósítási eljárás, ami újra reneszánszát éli.
Nem véletlenül.
A fermentálás során keletkező jótékony (többnyire tejsav) baktériumok erősítik a mikrobiomunkat, hozzájárulnak a bélrendszeri egészséghez, ami igazán sokrétűen támogatja a szervezetünket.
A fermentálás egyúttal az enzimatikus aktivitás révén bioaktívvá, azaz a szervezetünk számára jobban hozzáférhetővé teszi a zöldségek egyéb hatóanyagait (pl. antioxidánsokat) is.
Helyesen kivitelezett fermentálással akár évekig megőrizhetjük élelmiszereinket anélkül, hogy elektromos áramra lenne szükség, hiszen a bontatlan savanyúságok kamrapolcon sokáig elállnak.
A fermentált ételek csodás gasztroélményt nyújtanak: a savanykás, kissé megfoghatatlan umami íz az, ami igazán különlegessé és élvezetessé teszi a végeredményt. Ha egyszer beszippant ez a világ, elég nehéz leállni…. (Tapasztalat. ;))
A felöntőlé
Zöldségek fermentálásakor egy egyszerű, általában 2%-os sóoldatot készítünk – ezt angolul brine-nak hívjuk.
A légmentes lezárás (anaerob környezet) és a só biztosítja, hogy a fermentálni kívánt alapanyag ne romoljon meg.
Felöntőlé készítésének két módja létezik:
1.) Szárazon sózás:
Ha jelen voltál valaha klasszikus savanyúkáposzta készítéskor, biztosan láttál már ilyet.
A legyalult/felszeletelt zöldség-alapanyag súlyának vesszük a 2%-át, és annyi sót adunk hozzá.
Ez azt jelenti, hogy például 1 kg káposztához 20 g sóra lesz szükségünk.
Ezután jól összenyomkodjuk/megmasszírozzuk, így az alapanyag kiengedi a saját nedvességtartalmát, tehát ebből jön létre a sóoldatunk.
2.) Sóoldat:
Ebben az esetben a víz súlyát mérjük le, és ahhoz adjuk hozzá a sót: 1 liter vízhez tehát itt is 20 g sóra lesz szükségünk.
Ezt a technikát általában az alacsonyabb víztartalmú zöldségeknél alkalmazzuk.
Milyen sót használjak?
Általánosságban sima sütés-főzéshez is a parajdi, Himalája vagy tengeri sót ajánlom. Ezek természetes eredetű, nem feldolgozott sófajták, és fermentáláshoz is tökéletes választások.
A fentiek közül én személy szerint a parajdit preferálom, mert az jön a legközelebbről. 🙂
Amit érdemes kerülni, az a jódozott só, a jód természetes baktériumölő tulajdonságai miatt, hiszen fermentáláskor pont a (jó) bacik szaporodását szeretnénk elérni. 🙂
Mire figyelj még?
Klórmentes víz: a klór szintén baciölő hatású, így nem kedvez a jótékony baktériumok szaporodásának sem… Ha nincs vízszűrő berendezésed otthon, felforralt majd visszahűtött vizet is használhatsz, ilyen módon is csökkenthető a víz klórtartalma.
Tiszta alapanyagok és eszközök: sterilizálásra nem lesz szükség, alaposan, mosogatószeres vízzel elmosott befőttes üveg, kés és vágódeszka megfelelő a célra.
Viszonylag állandó (ideálisan 18-22 C fok közötti) hőmérséklet biztosítása, és a közvetlen napfénytől való védelem: ha kívül esünk ezen a tartományon, akkor is működik a dolog, csak az erjedés picit lassabban (vagy nyáron gyorsabban) fog végbemenni.
Az erjedés első szakasza általában egy szemmel látható, és akár füllel is jól hallható folyamat. 😀 Ahogy dolgoznak a bacik, a felöntőlé általában ki szokott futni az üvegből, ezért célszerű mindig alátenni valamit, például egy tányért vagy tálcát. Sziszegő, ciccegő, fura hangokat is hallhatunk, ez a keletkező szén-dioxid (=szénsav) jele, ahogyan próbál kiszabadulni az üvegből. Ez is teljesen normális, nincs vele teendő.
Mikor van készen?
Retek esetében – ha hozzám hasonlóan kisebb darabokat fermentálsz – nagyjából 2-3 hét az erjedési idő.
Szeletelt reteknél ez lerövidül, hiszen ott nagyobb felületen érik a bacik az alapanyagot, így gyorsabban meg tud erjedni.
Az is jelzésértékű lehet, ha már nem fut tovább az üvegből a lé, és szépen “lecsendesedik”.
Továbbá mindig ott van a kóstolás teszt is!
Bármikor felbonthatod az üveget, és megkóstolhatod, hol tart az erjedés.
Ilyenkor mindig tiszta evőeszközzel nyúljunk az üvegbe, és ha úgy döntünk, hogy további fermentálódásra van szükség (=még nem elég savanyú), akkor ugyanúgy légmentesen zárjuk le az üveget, és ha szükséges öntsük fel extra, 2%-os sóoldattal, hogy minél kisebb legyen a légrés a kupak és a lé között.
Megjegyzés: A fermentálódás során az üveg alján egy fehéres-opálos lerakódott réteg alakul majd ki, ez teljesen normális, a mikroorganizmusok anyagcsere-mellékterméke, az egészségre nem ártalmas.
Megjegyzés #2: Felbontáskor a fermentumunk valószínűleg pezsegni fog, ez az erjedés során keletkezett szén-dioxidnak köszönhető. Pár perc elteltével ez szépen alábbhagy majd.
Próbáljátok ki, és ha bármi kérdésetek van, nyugodtan írjátok meg kommentben vagy üzenetben!
Szeretettel,
Még több fermentált étel a bélflórád egészségéért:
Elkészítjük a felöntőlét/sóoldatot: tapasztalatom szerint kb. 400 ml klórmentes víz elegendő ehhez a projekthez, ekkora mennyiséghez adjuk hozzá 8 g (parajdi) sót, így kapunk 2%-os sóoldatot.
A gyökereket és rossz részeket kivágjuk, majd negyedekre/nagyjából egyforma darabokra vágjuk a retket.
Megtöltjük vele a befőttes üveget, majd a kakukkfű ágat is mellétesszük.
Felöntjük a sóoldattal egészen addig, hogy a kupak alatt maximum 1 cm légrés legyen.
A kupakot szorosan zárjuk az üvegre, ezzel biztosítva az oxigénmentes környezetet a bacik szaporodásához.
A befőttes üveget ezek után helyezzük egy tányérra/tálcára, ha kifutna (valószínűleg ki fog).
2-3 hét után már fogyasztható is. Egészségedre! 🙂
U.i. Ebben a videóban 2:44-től láthatod, ahogyan retket laktofermentálok 😀
Ami azóta változott: rájöttem, hogy kisebb darabkákra vágva nekem személy szerint szimpatikusabb a retek textúrája + leszorítót sem használok már (anélkül is teljesen jól működik. :))
Azt hiszem, most már kellő bizonyossággal állíthatom, hogy végleges helyükre ültethetjük a palántákat.
Az is lehet, hogy valaki már meg is tette ezt, ami szuper!
Az előrejelzés egyáltalán nem mutat már fagyos éjszakákat, idén egyébként is nagyjából egy hónappal korábban történik minden a Természetben…
Íme tehát néhány tipp, amit 4 évnyi kertészkedés alatt megtanultam a paradicsomok helyre ültetésével kapcsolatban.🍅
#1
A paradicsomot viszonylag mélyre érdemes ültetni, hiszen – ahogy már említettem – a növény az egész szára mentén tud gyökeret fejleszteni.
A célunk a minél kiterjedtebb gyökérrendszer, amivel a növény fel tudja venni a tápanyagokat.
A futó fajták mellé értelemszerűen szükségünk lesz valamilyen támrendszerre.
Ezt kiültetéskor a kiásott gödörbe már helyezzük is mellé, nehogy utólag látatlanban megsértsük vele a gyökereket.
#2
Ássunk tehát a palántának egy akkora gödröt, hogy betemetve a legalsó lomblevelei épp hogy NE érjenek majd a földhöz.
A szikleveleit (ha még vannak neki) ilyenkor már mindenképp távolítsuk el óvatosan, ha szép dús, buja a palántánk, akkor akár az alsó két lomblevelét is leszedhetjük.
#3
A gödröt alaposan locsoljuk be!
Ezután jöhet a növény – akár picit döntve/fektetve, hogy a szár minél nagyobb felülete érintkezzen a talajjal -, majd itt jön egy szokatlannak tűnő tipp: a gödörbe helyezzünk egy feltört tojást.
Ezt egy Roots and Refuge Farm videóból tanultam, a tojás egy igen tápanyagdús étel, a beltartalmi értéke is magas, a tojáshéj pedig gazdag például kalciumban, tehát ez is egyfajta bio tápoldatozása a palántának. 🙂
Alkalmazhatunk emellett/helyett érett komposztot vagy érett marhatrágyát is, hogy ezzel extra tápanyagokkal lássuk el a fejlődő növényünket.
#4
A betemetett palánta körül alakítsunk ki egy tál alakú mélyedést, hogy később az öntözővíz a megfelelő helyre koncentrálódjon.
Ilyenkor még ne mulcsoljuk, majd kb. 1 hétig ne is locsoljuk (bármennyire is kókadozik!), így arra buzdítjuk a növényt, hogy a talajban lefelé fejlessze a gyökerét, nedvesség után kutatva.
#5
Ha több növényt is ültetsz egymás mellé, a tőtávolság minimum 40-50 cm legyen! A paradicsomnak fontos a megfelelő szellőzés.
PLUSZ TIPP: Ha bazsalikom palántát is nevelsz, akár közvetlenül a paradicsom mellé is ültetheted, ez jobb ízű paradicsomot eredményez, a bazsalikom illatanyagai pedig segítenek bizonyos kártevők távoltartásában is.
A paradicsomnak szuper társnövénye még a büdöske és a fokhagyma is.
#6
Az egy hét leteltével jöhet a mulcsolás! Valamilyen szerves anyaggal pl. fűnyesedékkel, szalmával vagy faforgáccsal érdemes betakargatni a paradicsom palánta tövét!
Ez védi a kiszáradástól, továbbá megakadályozza az öntözővíz visszacsapódását, ami egyébként gombás betegségek megjelentéséhez vezethet.
#7
Öntözés: az elején a palántáknak elég lehet egy fél, vagy 1 liter víz.
Később, amikor már nagyobbak a növények, akár 3-4 litert is igényelhetnek.
Napos időben kétnaponta, felhősebb időben 3 naponta érdemes öntözni, inkább a reggeli órákban és kizárólag a növény TÖVÉT!
A leveleket tartsuk szárazon, amennyire lehet, hogy elkerüljük a gombás betegségeket. Akár egy nagy eső után is megrázhatjuk őket, hogy megszabadítsuk a víztől.
#8
Egy kicsit drasztikusak tűnő tipp haladóknak (ha szabadföldben neveled a palántákat): az első virágokat távolítsuk el.
Ezzel szintén arra sarkalljuk a növényt, hogy a termés érlelés helyett először egy kiterjedt gyökérrendszert fejlesszen ki.
Ezek után abszolút be tudja hozni majd a lemaradást a növényünk, emiatt nem kell aggódni. 🙂
#9
Paradicsom alatt is termessz!
Ahogyan fejlődik a növény, bevett gyakorlat, hogy az alsó leveleket eltávolítjuk: ez teret enged annak, hogy akár a paradicsom növény alatti talajban is termesszünk valamit: például fűszernövényeket, de akár még céklát is.
Ó, milyen finom is ez a spárgás-gombás verzió: üde, krémes, roppanós textúrákkal kiegészülve!
Természetes módon glutén- és tojásmentes, olyan imádnivaló és tápanyagdús(!) szezonális “feltétekkel” mint a kakukkfű(virág), petrezselyemzöld vagy az újhagyma zöldje.
Bevallom, én egyáltalán nem “hivatalos” módon szoktam rizottót készíteni.🙈
Egyrészt, általában hosszú szemű rizs van itthon, és nem szoktam külön ezért arborio fajtát vásárolni…
Másrészt, hogy könnyebbé tegyem az életemet, a zöldségeket és a rizst először picit lepirítom (a pörzsanyagokban van az íz ;)), pici fehérborral öntöm fel, majd az összes többi hozzávalót egyszerre adom hozzá.
Tudom-tudom, rizottó szabályok szerint ez némileg “illegális”, de szerintem így is ugyanolyan finom. 😉
Annyira imádom a virágzó kakukkfüvet az előkertünkben!
Így lesz tejmentes…
Az alapreceptben vaj és érlelt sajt is található, de minimális helyettesítésekkel könnyedén elkészíthető tejmentesen is.
Vaj helyett használhatsz például kókuszolajat vagy bármilyen (tiszta forrásból származó) állati zsiradékot.
Érlelt sajt helyett pedig tuti helyettesítő a sörélesztőpehely, ami bármilyen ételnek remek sajtos ízt kölcsönöz, ráadásul extra tápanyagokkal is gazdagítod általa az étkezésed (tele van többek között B vitaminokkal).
Jóllehet, forrón a legfinomabb, a rizs rezisztens keményítő tartalma miatt célszerű visszahűtve fogyasztani.
Erről, és hogy miért fehér rizst használok a barna rizzsel szemben, itt írtam Nektek.
A rizst ezen kívül érdemes előző este beáztatni, ennek a fontosságáról pedig ebben a posztban írtam. Ezt leszámítva sitty-sutty összedobható ez a recept.
A rizst dupla mennyiségű szűrt vízbe áztatjuk, majd hozzáadunk kb. 2 ek. citromlevet vagy almaborecetet.
másnap:
Előkészítjük a spárgát: a rostosabb/keményebb alsó részt letörjük, majd 2-3 cm-es darabokra vágjuk.
Egy szélesebb szájú lábasban (pl. zománcozott öntöttvas edényben) megolvasztjuk a vajat, majd rádobjuk a hagymákat, és pár percig kavargatva pirítjuk.
Hozzáadjuk a vékonyra szeletelt gombát. Ezt érdemes két részletben megtenni, hogy a gombának legyen lehetősége picit megpirulni.
Amikor elpárolog róla a víz, a gombás-hagymás keveréket felöntjük egy löttyintésnyi fehérborral. (Ezt az íze kedvéért akkor sem érdemes kihagyni, ha esetleg a gomba túl gyorsan vizet ereszt.)
Sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá egy kis szerecsendiót is.
A rizst leszűrjük, folyó víz alatt picit átmossuk, majd a feldarabolt spárgával együtt ezt is a lábasba tesszük.
Néhány percig így kavargatjuk, majd felöntjük a vízzel (vagy alaplével).
Hozzáadjuk a kókusztejet és a sajtot (vagy sörélesztőpelyhet) is, majd időről időre megkeverve puhára és krémesre főzzük.
Akár már 1 nap alatt elkészül, egyedi ízvilágú, nagyon finom, frissítő ital.
Ez az üdítő ráadásul jótékony baktériumokkal is támogatja a szervezetet, akik táplálják a bélflóránkat és stimulálják az immunrendszert, az enzim aktivitás hatására pedig feltárulnak az alapanyagok antioxidáns hatású vegyületei és egyéb bioaktív hatóanyagai is.
Az idei évem eddig egy mondatban: “Nahát, ez is ehető???” 😂
Ugyanígy voltam az orgonával is.
Mindig is imádtam vázába gyűjteni az illatos virágokat, de hogy el is fogyasszam… ez egészen idén áprilisig még nem jutott eszembe. 😀
Annyira imádom az orgonát, hogy valamilyen formában mindenképpen szerettem volna “konzerválni”, hogy szezonján kívül is élvezhessük, így az üdítő mellett orgonamézet is készítettem.
Ez semmi mást nem jelent, minthogy a zöld részektől megtiszított orgonavirágokat nyakon öntöttem nyers mézzel, amit néha megforgatok, hogy ne lógjanak ki a virágok a méz alól.
Pár naptól kezdve egészen néhány hónapon át is hagyhatjuk, hogy az orgonavirágok megízesítsék a mézünket.
Egy hét után már határozottan érződik az illata a mézen. 🙂
Tehát az orgona ehető.
De akár iható is. 🙂
Fermentált üdítőitalként izgalmas újdonság lehet, ami a bolti, aromákkal, ízfokozókkal terhelt, glükóz-fruktóz szirupos üdítők tökéletes alternatívája.
fontos tudnivalók a fermentált üdítő készítésről:
Bármilyen virággal, gyógynövénnyel dolgozunk, mindig bizonyosodjunk meg róla, hogy vegyszer- és autómentes helyről gyűjtjük be őket, ha pedig nem a saját kertünkből szüretelünk, mindig hagyjunk a Természetnek és másoknak is, és csak annyit vegyünk el, amennyire szükségünk van.
Az aszalt vörösáfonya használata teljesen opcionális, ha használunk, mindenképpen olajmentes verziót tegyünk a készülő üdítőitalunkba. Fermentálásnál SOHA ne használjunk olajat!
Mivel az üdítők “érlelése” rövid ideig tart, így nem fog elegendő idő eltelni a mikroorganizmusok teljes szelektálódásáig: ha esetleg “rossz” bacik kellemetlen ízt kölcsönöznének az italunknak, inkább öntsük a komposztra. Légmentesen zárva (és probiotikummal irányítva az erjesztést) azonban ez nem valószínű, hogy előfordul.
Az üdítőhöz használt gyümölcsökön/virágokon/gyógynövényeken található természetes élesztő révén elképzelhető, hogy az üdítőnk *minimális* alkoholt fog tartalmazni. Ha egy picit állni hagyjuk a leszűrt, elkészült üdítőnket, az a kis alkohol könnyedén elillan, illetve a légmentes lezárással és a hozzávalók alapos mosásával tovább minimalizálhatjuk az italunk alkoholtartalmát.
Az biztos, hogy a bolti üdítőknél 213345x egészségesebb ez a fermentált üdítőital, azt azért mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a (természetes) cukortartalma viszonylag magas, erre tehát érdemes odafigyelni. Egészségmentorként az ajánlásom: néhány kortyot fogyasszunk belőle egy-egy főétkezés után, amikor már minden makrotápanyagot elfogyasztottunk a tányérunkról, persze némi rosttal (=zöldségekkel) kiegészítve. Ilyen formában mérsékelni tudjuk a vércukor kiugrást, ráadásul ez az üdítő a probiotikumok által az emésztés folyamatát is támogathatja.
Ha 1 nap után felbontva nem találjuk elég szénsavasnak az üdítőnket, 3 lehetőségünk van:
várunk még 1-2 napot
leszűrve, a hűtőben tárolva tovább erjeszthetjük
tegyünk az üvegbe literenként további 1 teáskanálnyi mézet: az egyszerű cukrok gyors tápanyagként szolgálnak a laktobacillusoknak, akik így több szén-dioxidot (= szénsavat) állítanak majd elő nekünk. 🙂
Ez a recept csak egy iránymutatás, bármilyen más gyümölccsel/virággal/gyógynövénnyel elkészíthetjük: közeleg a bodza- és eperszezon, szerintem ebből a kettőből is csodásan finom üdítőt alkothatunk.😍
Ha van bármi kérdés, nyugodtan tegyétek fel itt kommentben, ha pedig Ti is készítetek fermentált üdítőt, ne felejtsétek el megmutatni nekem Instagramon vagy Facebookon, nagyon kíváncsi vagyok az alkotásaitokra! 😍
Update (Málnás-bazsalikomos fermentált üdítő):
Az orgonás üdítő óta sokféle kombinációt kipróbáltam, a Mézes Fesztiválon a málnás-bazsalikomos verziót kóstolhatták a sátramhoz látogatók, ami igazán nagy sikert aratott, ezért gondoltam, külön leírom az elkészítését, mert e poszt alapján nem biztos, hogy teljesen egyértelmű. 🙂
Málnás-bazsalikomos fermentált üdítő
Hozzávalók (720 ml-es “paradicsomos üveghez”):
kb. 15 dkg málna (nagyjából 1/3-ig érdemes tölteni az üveget)
4-5 szál friss bazsalikom (szárral együtt mehet bele)
Minden hozzávalót tisztítsunk meg. Az orgonavirágot is érdemes leöblíteni.
Az orgonavirágokat csipkedjük le a zöld szárról, majd az almaszeletekkel, vörösáfonyával és a citromkarikákkal együtt tegyük egy 720 ml-es (paradicsomos) befőttes üvegbe.
A nyers mézet és a probiotikum kapszula tartalmát egy kis vízzel keverjük el, majd öntsük az üvegbe a maradék vízzel együtt.
Légmentesen lezárjuk, majd 1-3 napig érleljük, felbontáskor mindenképp tegyünk alá valamit, ha kifutna az üvegből. 🙂
Ha Te is vetettél retket a kertbe, kiegyelésnél a levelek nem kell, hogy a komposztban landoljanak: készíts belőle krémlevest!
Persze kifejlett retek zöldjét is használhatod, a szárát viszont csak akkor érdemes belefőzni a levesbe, ha még zsenge, roppanós.
Ugyanígy, ha sikerül vegyszermentes forrásból retket vásárolni, egyszerűen ne dobd ki a levelét! Kb. két csomó retek zöldjének a felhasználásával már 4 adagnyi levest össze tudsz hozni, ami sokkal jobb annál, mintha hagynád megfonnyadni a termelőnél. 🙂
A retek zöldje krémlevesként a spenóthoz hasonló ízvilágú, jól áll neki a fokhagyma.
Zsenge újhagyma zöldjével és vékonyra karikázott retek szeletekkel tálalva egy csodás, tavaszi hangulatú leves.
Nálunk egy ideje Mindenmentes Nóri növényi tejföl receptje a sláger (ami megszólalásig hasonlít az igazira!), én most ezzel krémesítettem, de legeltetett forrásból származó hagyományos tejföllel is remek, vagy ha “mentesen” étkezel, akár kókusztejszínnel is elkészíthető.
A citromos-kókuszos kocka már a receptes könyvecskénkben lapul egy ideje, most adtam neki egy tavaszi csavart a pitypangokkal.💛
Ez a sütemény:
gluténmentes
tejmentes
és hozzáadott cukormentes is egyben.
Szinte nincs is már olyan “gyomnövény” a kertünkben, amire gazként tekintenék: csalánból tea, tyúkhúrból pesto készül, de porcsint például fermentáltam is már.
A pitypang pedig nekem kifejezetten a kedvenceim közé tartozik. 🙂
Tudom, sokan nagyon nem szeretik, szidják, irtják, gyomirtóval fújják le… nálunk azonban tárt karokkal üdvözölve van a kertben. 🙂
Másrészt, amióta megtudtam, hogy ehető, szeretek receptekben kísérletezni vele, és támogatni vele az egészségünket, a pitypang ugyanis igazi vitaminbomba.
Nem utolsó sorban szerintem egy szép virág, a citrommal pedig különösen jól harmonizál. 🙂
A teljes pitypang növény ehető, még a gyökere is! Utóbbiból általában teát szoktak készíteni.
Süteményekhez leginkább csak a virágszirmokat érdemes felhasználni, mivel a zöld rész kissé kesernyés lehet. (Ez mondjuk egy jó jele annak, hogy segíti az epe termelődést. 😉 )
A sárga szirmoknak viszont van egy kifejezetten üde, édeskés árnyalat az ízükben.
A zöld részek eltávolítása kicsit “pepecselősnek” tűnhet, de a recepthez nincs szükség túl nagy mennyiségre, csak a krémrétegbe keverjük bele, ami akár teljesen el is hagyható.
Ízben nem dominál egyáltalán, tehát inkább csak az egészségügyi hatásai és dekoratív jellege miatt kerül a sütibe. 🙂
A virágszüretet érdemes közvetlenül a sütemény készítés előttre időzíteni, mert viszonylag hamar hervad, és “összecsukódik”.
kb. 25 db pitypangvirág, szár nélkül, frissen szüretelve, zöld részektől megtisztítva
elkészítés:
Előmelegítjük a sütőt 175 fokra.
Egy lábasban megolvasztjuk a kókuszolajat, majd a tűzről lehúzva belekeverjük a mézet, és hozzáadjuk a kókuszos réteg összes többi hozzávalóját is.
Egy kézzel formázható, viszonylag ragacsos keveréket kapunk, amit egy kb. 20×30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsi aljába nyomkodunk. 10-12 percig elősütjük.
Ez idő alatt előkészítjük a krémet: a tojásokat és a 2 db maradék tojássárgáját egy (elektromos) habverővel felverjük, majd hozzáadjuk a krém többi hozzávalóját is.
A citromos-pitypangos keveréket az elősütött kókuszos rétegre öntjük, és további 17-19 percig sütjük, amíg a közepe is megszilárdult.
A szeleteléssel várjuk legalább 15 percet.
Tálaláskor megszórhatjuk pitypang virágszirmokkal és porcukor helyett kókuszliszttel. 😉
Csak néhány összetevőre, és pár nap türelemre lesz szükség. 🙂
Szeretem ezt a kaszinótojást, egyszerűen, de mégis változatosan elkészíthető, egészséges előétel.
Ebbe a verzióba csempésztem egy kis marokkói sós citromot is, ami egy fergeteges ízbomba, az egyik kedvenc “fűszerem” manapság! Ez persze teljesen opcionális, ha nincs ilyened, abszolút elhagyható, de a következő citrus szezonban szeretettel ajánlom, hogy készíts egy kis üveggel, mert fantasztikus umami ízt ad szinte *bármilyen* sós ételnek!😍
Karácsonyi kaszinótojást is készítettem már, aminek a tölteléke megegyezik ezzel a verzióval (mínusz a marokkói sós citrom), ezt ribizlivel és petrezselyemzölddel díszítettem:
alternatív “tojásfestés” – hogyan is pácoljunk? 🙂
A pácoláshoz én a tavaly eltett fermentált cékla megmaradt levét használtam, de a fermentált lilakáposzta leve, illetve bármilyen színes (akár ecettel tartósított) savanyúságlé szuperül működhet.
A főtt tojásokat legalább 24 órán át, de inkább 2-4 napig érdemes pácolni. A képen látható színt nekem 3 nap alatt sikerült elérni. Minél hosszabb a pácolási idő, annál intenzívebb lesz a szín.
Egy 7 dl-es befőttes üvegben nagyjából 5-6 db közepes méretű tojás fér el “kényelmesen”.
Célszerű odafigyelni rá, hogy a tojások ne nyomódjanak az üveg falához. Ha nagyon “kitömjük” az üveget, akkor előfordulhat, hogy “foltos” lesz a végeredmény. Ami persze nem feltétlenül baj, de ha nem ilyet szeretnénk, akkor érdemes erre ügyelni. 🙂
Ami az ízt illeti, tapasztalatom szerint a tojások nem fognak megsavanyodni a páclétől, a savanyúságlé csak a színhez járul hozzá.
Szerintem húsvéti előételnek sem utolsó. 😉
Az ehető virágokkal igazán esztétikusan tudjuk tálalni, nálunk a kertben most rengeteg százszorszép és pitypang virágzik, így én ezeket használtam. (Hagytam a kertünk rovarainak is azért. 😉 )
A vállalkozó szelleműek természetesen az ehető virágokat is elfogyaszthatják, ezek ugyanis tele vannak vitaminokkal, fitonutriensekkel, kedvezően hatnak az emésztésre is.
A változatos növényfogyasztással támogatjuk a bélflóránk sokszínűségét is. 🙂
A megpucolt főtt tojásokat egy befőttes üvegbe helyezzük, majd felöntjük a (színes) savanyúságlével. 1-4 napig hűtőben pácoljuk, amíg elérjük a kívánt színt.
A pácolás végeztével a főtt tojásokat a hossza mentén kettévágjuk, a sárgáját óvatosan kikaparjuk, majd egy kisebb késes aprító vagy egyszerűen egy villa segítségével összekeverjük a kókusztejszínnel, mustárral és a fűszerekkel.
A keveréket egy habnyomó zsákba töltjük és körkörös mozdulatokkal kidiszítjük vele a tojásokat. Ehető virágokkal tálaljuk. Jó étvágyat hozzá! 🙂
Villámgyors, megúszós “mindenmentes” desszert, nem csak húsvétra, ami a nem “mentesen” étkezőknek is garantáltan ízleni fog! 🙂
Ez az energiagolyó nem tartalmaz:
glutént
tejterméket
hozzáadott cukrot
tojást
Mégsem hiányzik belőle semmi, így tökéletes, ahogy van. 😉
Ezt a receptet nem csak ünnepi alkalmakkor veszem elő: nagyszerű választás útravaló nasinak vagy vendégvárónak is, de akkor is ajánlom, ha gyulladáscsökkentő étrendet követsz és esetleg Te vagy hivatalos vendégségbe.
Batyus jelleggel magaddal viheted, amivel egyrészt a házigazdát is tehermentesíted, másrészt Te is nyugodt szívvel fogyaszthatsz desszertet, de biztos vagyok benne, hogy a többieknek is kedvére való lesz!
Az energiagolyók elkészítéséhez szükséged lesz egy nagy teljesítményű késes aprítóra, amivel 1 perc alatt el is készítheted a gyúrandó masszát.
Az energiagolyókban ott lapul a nyers répa, aminek az előnyeit ebben a blogposztban már kifejtettem. Nyilvánvalóan ez a desszert azért nem teljesen ugyanazt a célt szolgálja, de a répa jótékony rostjai ugyanúgy jelen vannak benne. 😉
A kerek, golyó forma egyszerű és klasszikus, de készítettem már úgy is, hogy húsvét tiszteletére tojásalakúra gyúrtam őket. 🙂
1 db nagy, vagy 2 db közepes sárgarépa, megpucolva & lereszelve
1 csésze (kb. 10-11 db közepes méretű) királydatolya, kimagozva
1 1/2 csésze (~150 g) dió
1/4 tk. parajdi só
3/4 tk. fahéj
1 tk. vaníliaőrlemény
1/2 tk. őrölt gyömbér
1/2 csésze (~45 g) kókuszreszelék + kb. ugyanennyi a hempergetéshez
elkészítés:
A hozzávalókat egy késes aprítóban összezúzzuk, amíg gyúrható állagot kapunk. (Ha túl száraz a keverék, adhatunk hozzá 1-2 ek. vizet, ha túl nedvesnek találjuk, akkor pedig extra diót vagy kókuszreszeléket.)
Golyókat (vagy tojásokat) formázunk, majd kókuszreszelékbe hempergetjük őket.
Az energiagolyókat legalább 20 percre hűtőbe tesszük, hogy picit megszilárduljanak.
egyfalatfeny.hu 