Banánból igyekszem feltankolni, amikor akciós, így lefagyasztva szinte mindig van nálunk elérhető banánfagyi alapanyag itthon.
Egy banánt megpucolva 6 darabkára vágok fel, tálcára helyezem őket, és így fagyasztom le (hogy ne fagyjanak össze egy nagy tömbbe), így utólag is könnyedén meg tudom állapítani, hogy mennyi banánt teszek a fagyiba.
3 banán, megpucolva, kisebb darabokra vágva & lefagyasztva
100 g friss (vagy fagyasztott) málna
1/4 csésze (=60 ml) adalékmentes kókusztej
elkészítés:
A fagyasztott banánt és a málnát (ha fagyasztott) 10 percig hagyjuk felengedni, majd egy késes aprítóban vagy turmixgépben a kókusztejjel együtt krémesre turmixoljuk.
Tetszőleges feltéttel vagy anélkül elfogyasztjuk. 🙂
Számomra egy jó meggyes (vagy cseresznyés) pite két fő dologról ismerszik meg: hogy mennyire (NEM!) száraz a tészta és hogy milyen a gyümölcs-tészta aránya.
Ez a süti – véleményem szerint – mindkét szempontból viszi a prímet: a tésztája igazán lágy, szájban olvadós, ami tökéletes arányban oszlik meg a friss nyári cseresznyével.
Nekem tényleg EZ. A. TÖKÉLETES. cseresznyés pite receptje. 🙂
Ugyanakkor egészségmentorként én biztatnálak a hosszan fermentált ételek fogyasztására a pozitív egészségügyi hatásokért. 😉
Minél tovább hagyod a kovásszal együtt fermentálódni a tésztát, annál nagyobb eséllyel semlegesítődnek az antitápanyagok, és végeredményben egy sokkal könnyebben emészthető tésztát kapunk.
A rapaduráról
Ebben a receptben rapadurát használok édesítésre.
A rapadura lényegében finomítatlan nádcukor, glikémiás indexe a hagyományos cukorhoz hasonlóan viszonylag magas, tehát azért mértékkel érdemes fogyasztani…
DE!
Amiért én nagyon szeretem, az az, hogy a cukorral ellentétben ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz.
Az én személyes kedvenc édesítőm a nyers méz, azonban a méz nem minden desszertbe helyettesíthető be olyan könnyedén, így én ilyenkor a rapadurát részesítem előnyben.
Enyhén karamellás ízével és a cukorhoz hasonló textúrájával gyakorlatilag bármilyen receptben kiválthatjuk vele a kristálycukrot.
Mostanra a cseresznyefánk termése már lekvár formájában pihen a kamrapolcokon.
140 g rapadura / finomítatlan nádcukor (vagy 70 g rapadura & 70 g eritrit)
170 g puha, szobahőmérsékletű vaj
3 tojás
4 csepp citromolaj (vagy egy fél, kezeletlen citrom reszelt héja)
150 g kovászmaradék / inaktív kovász
270 g alakor finomliszt
csipet só
2 tk. (gluténmentes) sütőpor
1/3 tk. szódabikarbóna
50 dkg (friss vagy fagyasztott) cseresznye
elkészítés:
előző este:
Egy tálban a puha vajat 1-2 perc alatt habosra keverjük a rapadurával egy elektromos mixerrel.
Hozzáadjuk a tojásokat, és ezzel is elkeverjük.
Hozzáadjuk a citromolajat/reszelt citromhéjat és a kovászmaradékot is.
Végül jöhet a liszt és a só. Ezekkel is szépen elkeverjük: egy viszonylag sűrű tésztánk lesz, amit ezek után egy edényfedő ruhával/folpack-kal letakarva félreteszünk fermentálódni szobahőmérsékleten.
Másnap:
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
A fermentálódás befejeztével a tésztához keverjük a sütőport és a szódabikarbónát is, például egy spatula segítségével.
A tésztát eloszlatjuk egy 20×30 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsiben: viszonylag vékonyan fedi majd be, de a sütőpor, szódabikarbóna és a kovász sokat emel majd rajta a sütőben.
A kimagozott cseresznye levét picit “csavarjuk ki” a kezünkkel, ezután egyenletes rétegben oszlassuk el a tészta tetején.
Előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt addig sütjük, amíg a teteje szép aranybarna lesz.
Egészen egyszerűen egy sütőben sült palacsintáról van szó.
Hagyományos verziója egy látványos, pufi tészta, amit általában öntöttvas serpenyőben/edényben sütnek meg és friss gyümölcsökkel, porcukorral megszórva tálalják, de létezik sós verziója is egyébként.
Ez most egy szerényebb, kizárólag kovászmaradékból készült változat, ami tökéletes egy gyors reggeli- vagy vacsoraötletnek.
Amerikában divat a palacsinta & bacon kombó reggelire, ami nekem személy szerint nagyon bejön.
Ennek mintájára előfordult, hogy ennek a Dutch baby-nek a feltétek nélküli verzióját házi füstölt kolbásszal vagy sült baconnel ettem, és azt kell mondjam, úgy is isteni!🤭
A sütőt előmelegítjük 210 fokra, betesszük az öntöttvas lábast vagy serpenyőt* is előmelegedni.
A vaj kivételével az összes hozzávalót egy turmixgép tégelyébe töltjük és homogén állagúra turmixoljuk.
Amikor a sütő elérte a megfelelő hőfokot, a vajat óvatosan az öntöttvas edénybe tesszük, hagyjuk, hogy pár másodperc alatt sisteregve megolvadjon, majd a turmixgép tégelyéből egyenesen az edénybe öntjük a tésztát.
Ha szeretnénk felhasználni a maradék üdítő szűrleményünket, ezen a ponton azt is oszlassuk el a tészta tetején.
15-20 perc alatt készre sütjük.
Tálaláskor a látvány kedvéért én egy kevés poreritrittel és bodzavirágokkal szórtam meg. Jó étvágyat hozzá! 🙂
Megjegyzések:
*Öntöttvas edény helyett használhatunk (kerek) jénai üvegtálat is. A forma csak a palacsinta végett lehet érdekes, egyébként nem kötelező. 🙂
A tradicionális funkcionális táplálkozás azoknak az elszigetelten élő őslakos kultúráknak az étkezését mintázza, ahová még nem gyűrűztek be a feldolgozott, ipari élelmiszerek, és ahol az emberek csak a helyben elérhető, szezonális élelmiszereket fogyasztják.
Ennek köszönhetően pedig kifogástalan egészségi állapot jellemzi őket!
A helyi, szezonális élelmiszer természetesen területenként mást és mást jelent: míg a sarkvidéken élő eszkimók étrendje 100%-ban állati eredetű élemiszerekből áll, ahogyan haladunk az Egyenlítő felé, úgy dominálnak egyre inkább a növények (bővebben lásd lentebb a megjegyzések részt*).
Ezeknél a természeti népeknél megfigyelhető, hogy a gabonákat, hüvelyeseket és magvakat fogyasztás előtt megerjesztik (azaz fermentálják), de legalábbis áztatják.
Miért van ez így?
Ez megadja a választ a “miért fermentálok mindent?” kérdésre is. 🙂
#1 Antitápanyagok lebontása
Az antitápanyagok a növények védekező mechanizmusai.
Szegény növényeknek nincsen lábuk, hogy elfussanak a fenyegetések (kártevők, fertőzések, emberi/állati fogyasztás) elől, és fizikailag megküzdeni sem igen tudnak az “ellenféllel”, így hát saját védelmükre kifejlesztettek olyan vegyületeket, amik azt szolgálják, hogy a szaporítóanyaguk sértetlen maradhasson.
Akár azután is, hogy keresztülhaladt egy emésztőrendszeren.
Néhány példa antitápanyagokra, amikről esetleg már hallhattál: fitinsav. lektinek. oxalátok, szaponinok…
Ezek az antitápanyagok egyrészt sokaknál emésztőrendszeri panaszokat okozhatnak, másrészt kötést alkotnak bizonyos ásványi anyagokkal (pl. cink, magnézium, vas, kalcium), amik így sajnos kiürülnek a szervezetünkből.
Márpedig ezekre nagy szükségünk lenne az optimális működéshez…
Na de itt jön a jó hír!
Az antitápanyagok áztatással, csíráztatással és fermentálással (=kovászolással) viszonylag könnyedén semlegesíthetőek.
#2 tápanyagok megfelelő hasznosulása
Ahogy fentebb is említettem, az antitápanyagok kötést alkotnak bizonyos, a szervezetünk számára fontos ásványi anyagokkal.
Mondok egy példát szemléltetésképp…
Ha májas ételt fogyasztasz és mellé valamilyen – akár gluténmentes – hántolatlan gabonát tálalsz fel köretként (pl. köles, barna rizs, hajdina), a májban található rengeteg csodás tápanyagot a gabona maghéjában található, semlegesítetlen antitápanyagok megkötik, így azok nem fognak hasznosulni (legalábbis biztosan nem a legoptimálisabb mértékben).
A három említett konyhatechnológia (áztatás, csíráztatás, fermentálás) azonban segít lebontani/semlegesíteni ezeket az antitápanyagokat, hogy az elfogyasztott élelmiszerben található tápanyagokat megfelelően hasznosítani tudja a szervezetünk.
#3 könnyebb emészthetőség
Ahogy fentebb is említettem, az antitápanyagok célja a növények szaporítóanyagának védelme.
Emiatt a védőréteg miatt a gabonák, magvak és hüvelyesek elég megterhelőek az emésztőrendszerünknek – sokaknak kellemetlen tüneteket is okozhatnak, mint a puffadás, hasi fájdalom vagy laza széklet.
Az áztatás/csíráztatás/fermentálás azonban, az aktiválódott enzimeknek köszönhetően, előemészti nekünk a gabonákat, így a mi emésztőrendszerünknek már kevesebb dolga lesz vele.
Őrölt gabonákat (azaz lisztalapú ételeket) pedig kovásszal a legkönnyebb fermentálni.
Lentebb találsz több kovásszal fermentált receptet.
Ezeknél a recepteknél a kovászt nem a tésztánk megemelésére használjuk (ezért tökéletes választás a kovászmaradék vagy inaktív kovász), egyszerűen csak az antitápanyagokat semlegesítjük a savas közegben.
Ami nem mellesleg csodás ízt is eredményez!
És ez el is vezet minket az utolsó ponthoz…
#4 finom, umami íz
A savanykás, picit megfoghatatlan, de igen kellemes umami íz igazi gasztroélménnyé tesz bármilyen ételt, legyen az sós vagy édes.
Szemléltetésképp megosztom a saját, személyes tapasztalatomat: világ életemben vashiányos voltam, amióta odafigyelek az antitápanyagok semlegesítésére(+néhány egyéb stratégiára), tökéletes középértéket mutat a vas paraméter minden vérképemen.💪🏻
A szervezet működése enzimatikus folyamatok összessége, amiket vitaminok és ásványi anyagok katalizálnak.
Nem dől össze a világ, ha nem sikerül mindig előre gondolkodni és beáztatni vagy fermentálni minden ételt, amit megeszel, de nagyon sokat jelent, ha az antitápanyagok semlegesítése által nem fosztod meg a szervezetedet azoktól az anyagoktól, amik biztosítják annak optimális működését. 🙂
Tekints rá úgy, mint egy új szokásra.
Ha már beépül a mindennapjaidba, minden este eszedbe fog jutni, hogy “úúú, valamit be kell áztatnom” vagy “be kell kevernem azt a kovászos tésztát holnapra”.
*Mindez nem lehet véletlen: télen a mi éghajlatunkon például olyan szögben és mennyiségben esik a napfény a Földre, hogy sajnos szinte lehetetlen elegendő D vitaminhoz jutnunk.
A D vitaminnak fontos ko-faktora a többi zsírban oldódó vitamin (Dr. Weston A. Price szerint ezek a kulcsfontosságú vitaminok járultak hozzá a természeti népek kifogástalan egészségi állapotához), ezek pedig jól hasznosuló formájukban állati eredetű ételekben találhatóak meg.
Többek között ezért nem ajánlom személy szerint a 100%-ban növényi alapú táplálkozást a mi éghajlatunkon.
A végeredmény nem utolsó sorban pedig fantasztikusan egészséges és finom is!
Mi az a laktofermentálás?
A laktofermentálás tejsavas erjesztést jelent.
Nem kell azonban megijedni, a tejsavnak nincs köze a tejhez, így tejérzékenység esetén is nyugodtan lehet laktofermentált ételeket fogyasztani. 🙂
A zöldségek felületén természetesen előforduló baktériumkultúrák (dominánsan laktobacillusok és bifidobaktériumok) savanyítják meg nekünk az alapanyagot, innen kapta a nevét a folyamat.
A fermentálás egy régi tartósítási eljárás, ami újra reneszánszát éli.
Nem véletlenül.
A fermentálás során keletkező jótékony (többnyire tejsav) baktériumok erősítik a mikrobiomunkat, hozzájárulnak a bélrendszeri egészséghez, ami igazán sokrétűen támogatja a szervezetünket.
A fermentálás egyúttal az enzimatikus aktivitás révén bioaktívvá, azaz a szervezetünk számára jobban hozzáférhetővé teszi a zöldségek egyéb hatóanyagait (pl. antioxidánsokat) is.
Helyesen kivitelezett fermentálással akár évekig megőrizhetjük élelmiszereinket anélkül, hogy elektromos áramra lenne szükség, hiszen a bontatlan savanyúságok kamrapolcon sokáig elállnak.
A fermentált ételek csodás gasztroélményt nyújtanak: a savanykás, kissé megfoghatatlan umami íz az, ami igazán különlegessé és élvezetessé teszi a végeredményt. Ha egyszer beszippant ez a világ, elég nehéz leállni…. (Tapasztalat. ;))
A felöntőlé
Zöldségek fermentálásakor egy egyszerű, általában 2%-os sóoldatot készítünk – ezt angolul brine-nak hívjuk.
A légmentes lezárás (anaerob környezet) és a só biztosítja, hogy a fermentálni kívánt alapanyag ne romoljon meg.
Felöntőlé készítésének két módja létezik:
1.) Szárazon sózás:
Ha jelen voltál valaha klasszikus savanyúkáposzta készítéskor, biztosan láttál már ilyet.
A legyalult/felszeletelt zöldség-alapanyag súlyának vesszük a 2%-át, és annyi sót adunk hozzá.
Ez azt jelenti, hogy például 1 kg káposztához 20 g sóra lesz szükségünk.
Ezután jól összenyomkodjuk/megmasszírozzuk, így az alapanyag kiengedi a saját nedvességtartalmát, tehát ebből jön létre a sóoldatunk.
2.) Sóoldat:
Ebben az esetben a víz súlyát mérjük le, és ahhoz adjuk hozzá a sót: 1 liter vízhez tehát itt is 20 g sóra lesz szükségünk.
Ezt a technikát általában az alacsonyabb víztartalmú zöldségeknél alkalmazzuk.
Milyen sót használjak?
Általánosságban sima sütés-főzéshez is a parajdi, Himalája vagy tengeri sót ajánlom. Ezek természetes eredetű, nem feldolgozott sófajták, és fermentáláshoz is tökéletes választások.
A fentiek közül én személy szerint a parajdit preferálom, mert az jön a legközelebbről. 🙂
Amit érdemes kerülni, az a jódozott só, a jód természetes baktériumölő tulajdonságai miatt, hiszen fermentáláskor pont a (jó) bacik szaporodását szeretnénk elérni. 🙂
Mire figyelj még?
Klórmentes víz: a klór szintén baciölő hatású, így nem kedvez a jótékony baktériumok szaporodásának sem… Ha nincs vízszűrő berendezésed otthon, felforralt majd visszahűtött vizet is használhatsz, ilyen módon is csökkenthető a víz klórtartalma.
Tiszta alapanyagok és eszközök: sterilizálásra nem lesz szükség, alaposan, mosogatószeres vízzel elmosott befőttes üveg, kés és vágódeszka megfelelő a célra.
Viszonylag állandó (ideálisan 18-22 C fok közötti) hőmérséklet biztosítása, és a közvetlen napfénytől való védelem: ha kívül esünk ezen a tartományon, akkor is működik a dolog, csak az erjedés picit lassabban (vagy nyáron gyorsabban) fog végbemenni.
Az erjedés első szakasza általában egy szemmel látható, és akár füllel is jól hallható folyamat. 😀 Ahogy dolgoznak a bacik, a felöntőlé általában ki szokott futni az üvegből, ezért célszerű mindig alátenni valamit, például egy tányért vagy tálcát. Sziszegő, ciccegő, fura hangokat is hallhatunk, ez a keletkező szén-dioxid (=szénsav) jele, ahogyan próbál kiszabadulni az üvegből. Ez is teljesen normális, nincs vele teendő.
Mikor van készen?
Retek esetében – ha hozzám hasonlóan kisebb darabokat fermentálsz – nagyjából 2-3 hét az erjedési idő.
Szeletelt reteknél ez lerövidül, hiszen ott nagyobb felületen érik a bacik az alapanyagot, így gyorsabban meg tud erjedni.
Az is jelzésértékű lehet, ha már nem fut tovább az üvegből a lé, és szépen “lecsendesedik”.
Továbbá mindig ott van a kóstolás teszt is!
Bármikor felbonthatod az üveget, és megkóstolhatod, hol tart az erjedés.
Ilyenkor mindig tiszta evőeszközzel nyúljunk az üvegbe, és ha úgy döntünk, hogy további fermentálódásra van szükség (=még nem elég savanyú), akkor ugyanúgy légmentesen zárjuk le az üveget, és ha szükséges öntsük fel extra, 2%-os sóoldattal, hogy minél kisebb legyen a légrés a kupak és a lé között.
Megjegyzés: A fermentálódás során az üveg alján egy fehéres-opálos lerakódott réteg alakul majd ki, ez teljesen normális, a mikroorganizmusok anyagcsere-mellékterméke, az egészségre nem ártalmas.
Megjegyzés #2: Felbontáskor a fermentumunk valószínűleg pezsegni fog, ez az erjedés során keletkezett szén-dioxidnak köszönhető. Pár perc elteltével ez szépen alábbhagy majd.
Próbáljátok ki, és ha bármi kérdésetek van, nyugodtan írjátok meg kommentben vagy üzenetben!
Szeretettel,
Még több fermentált étel a bélflórád egészségéért:
Elkészítjük a felöntőlét/sóoldatot: tapasztalatom szerint kb. 400 ml klórmentes víz elegendő ehhez a projekthez, ekkora mennyiséghez adjuk hozzá 8 g (parajdi) sót, így kapunk 2%-os sóoldatot.
A gyökereket és rossz részeket kivágjuk, majd negyedekre/nagyjából egyforma darabokra vágjuk a retket.
Megtöltjük vele a befőttes üveget, majd a kakukkfű ágat is mellétesszük.
Felöntjük a sóoldattal egészen addig, hogy a kupak alatt maximum 1 cm légrés legyen.
A kupakot szorosan zárjuk az üvegre, ezzel biztosítva az oxigénmentes környezetet a bacik szaporodásához.
A befőttes üveget ezek után helyezzük egy tányérra/tálcára, ha kifutna (valószínűleg ki fog).
2-3 hét után már fogyasztható is. Egészségedre! 🙂
U.i. Ebben a videóban 2:44-től láthatod, ahogyan retket laktofermentálok 😀
Ami azóta változott: rájöttem, hogy kisebb darabkákra vágva nekem személy szerint szimpatikusabb a retek textúrája + leszorítót sem használok már (anélkül is teljesen jól működik. :))
Ó, milyen finom is ez a spárgás-gombás verzió: üde, krémes, roppanós textúrákkal kiegészülve!
Természetes módon glutén- és tojásmentes, olyan imádnivaló és tápanyagdús(!) szezonális “feltétekkel” mint a kakukkfű(virág), petrezselyemzöld vagy az újhagyma zöldje.
Bevallom, én egyáltalán nem “hivatalos” módon szoktam rizottót készíteni.🙈
Egyrészt, általában hosszú szemű rizs van itthon, és nem szoktam külön ezért arborio fajtát vásárolni…
Másrészt, hogy könnyebbé tegyem az életemet, a zöldségeket és a rizst először picit lepirítom (a pörzsanyagokban van az íz ;)), pici fehérborral öntöm fel, majd az összes többi hozzávalót egyszerre adom hozzá.
Tudom-tudom, rizottó szabályok szerint ez némileg “illegális”, de szerintem így is ugyanolyan finom. 😉
Annyira imádom a virágzó kakukkfüvet az előkertünkben!
Így lesz tejmentes…
Az alapreceptben vaj és érlelt sajt is található, de minimális helyettesítésekkel könnyedén elkészíthető tejmentesen is.
Vaj helyett használhatsz például kókuszolajat vagy bármilyen (tiszta forrásból származó) állati zsiradékot.
Érlelt sajt helyett pedig tuti helyettesítő a sörélesztőpehely, ami bármilyen ételnek remek sajtos ízt kölcsönöz, ráadásul extra tápanyagokkal is gazdagítod általa az étkezésed (tele van többek között B vitaminokkal).
Jóllehet, forrón a legfinomabb, a rizs rezisztens keményítő tartalma miatt célszerű visszahűtve fogyasztani.
Erről, és hogy miért fehér rizst használok a barna rizzsel szemben, itt írtam Nektek.
A rizst ezen kívül érdemes előző este beáztatni, ennek a fontosságáról pedig ebben a posztban írtam. Ezt leszámítva sitty-sutty összedobható ez a recept.
A rizst dupla mennyiségű szűrt vízbe áztatjuk, majd hozzáadunk kb. 2 ek. citromlevet vagy almaborecetet.
másnap:
Előkészítjük a spárgát: a rostosabb/keményebb alsó részt letörjük, majd 2-3 cm-es darabokra vágjuk.
Egy szélesebb szájú lábasban (pl. zománcozott öntöttvas edényben) megolvasztjuk a vajat, majd rádobjuk a hagymákat, és pár percig kavargatva pirítjuk.
Hozzáadjuk a vékonyra szeletelt gombát. Ezt érdemes két részletben megtenni, hogy a gombának legyen lehetősége picit megpirulni.
Amikor elpárolog róla a víz, a gombás-hagymás keveréket felöntjük egy löttyintésnyi fehérborral. (Ezt az íze kedvéért akkor sem érdemes kihagyni, ha esetleg a gomba túl gyorsan vizet ereszt.)
Sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá egy kis szerecsendiót is.
A rizst leszűrjük, folyó víz alatt picit átmossuk, majd a feldarabolt spárgával együtt ezt is a lábasba tesszük.
Néhány percig így kavargatjuk, majd felöntjük a vízzel (vagy alaplével).
Hozzáadjuk a kókusztejet és a sajtot (vagy sörélesztőpelyhet) is, majd időről időre megkeverve puhára és krémesre főzzük.
Ha Te is vetettél retket a kertbe, kiegyelésnél a levelek nem kell, hogy a komposztban landoljanak: készíts belőle krémlevest!
Persze kifejlett retek zöldjét is használhatod, a szárát viszont csak akkor érdemes belefőzni a levesbe, ha még zsenge, roppanós.
Ugyanígy, ha sikerül vegyszermentes forrásból retket vásárolni, egyszerűen ne dobd ki a levelét! Kb. két csomó retek zöldjének a felhasználásával már 4 adagnyi levest össze tudsz hozni, ami sokkal jobb annál, mintha hagynád megfonnyadni a termelőnél. 🙂
A retek zöldje krémlevesként a spenóthoz hasonló ízvilágú, jól áll neki a fokhagyma.
Zsenge újhagyma zöldjével és vékonyra karikázott retek szeletekkel tálalva egy csodás, tavaszi hangulatú leves.
Nálunk egy ideje Mindenmentes Nóri növényi tejföl receptje a sláger (ami megszólalásig hasonlít az igazira!), én most ezzel krémesítettem, de legeltetett forrásból származó hagyományos tejföllel is remek, vagy ha “mentesen” étkezel, akár kókusztejszínnel is elkészíthető.
Csak néhány összetevőre, és pár nap türelemre lesz szükség. 🙂
Szeretem ezt a kaszinótojást, egyszerűen, de mégis változatosan elkészíthető, egészséges előétel.
Ebbe a verzióba csempésztem egy kis marokkói sós citromot is, ami egy fergeteges ízbomba, az egyik kedvenc “fűszerem” manapság! Ez persze teljesen opcionális, ha nincs ilyened, abszolút elhagyható, de a következő citrus szezonban szeretettel ajánlom, hogy készíts egy kis üveggel, mert fantasztikus umami ízt ad szinte *bármilyen* sós ételnek!😍
Karácsonyi kaszinótojást is készítettem már, aminek a tölteléke megegyezik ezzel a verzióval (mínusz a marokkói sós citrom), ezt ribizlivel és petrezselyemzölddel díszítettem:
alternatív “tojásfestés” – hogyan is pácoljunk? 🙂
A pácoláshoz én a tavaly eltett fermentált cékla megmaradt levét használtam, de a fermentált lilakáposzta leve, illetve bármilyen színes (akár ecettel tartósított) savanyúságlé szuperül működhet.
A főtt tojásokat legalább 24 órán át, de inkább 2-4 napig érdemes pácolni. A képen látható színt nekem 3 nap alatt sikerült elérni. Minél hosszabb a pácolási idő, annál intenzívebb lesz a szín.
Egy 7 dl-es befőttes üvegben nagyjából 5-6 db közepes méretű tojás fér el “kényelmesen”.
Célszerű odafigyelni rá, hogy a tojások ne nyomódjanak az üveg falához. Ha nagyon “kitömjük” az üveget, akkor előfordulhat, hogy “foltos” lesz a végeredmény. Ami persze nem feltétlenül baj, de ha nem ilyet szeretnénk, akkor érdemes erre ügyelni. 🙂
Ami az ízt illeti, tapasztalatom szerint a tojások nem fognak megsavanyodni a páclétől, a savanyúságlé csak a színhez járul hozzá.
Szerintem húsvéti előételnek sem utolsó. 😉
Az ehető virágokkal igazán esztétikusan tudjuk tálalni, nálunk a kertben most rengeteg százszorszép és pitypang virágzik, így én ezeket használtam. (Hagytam a kertünk rovarainak is azért. 😉 )
A vállalkozó szelleműek természetesen az ehető virágokat is elfogyaszthatják, ezek ugyanis tele vannak vitaminokkal, fitonutriensekkel, kedvezően hatnak az emésztésre is.
A változatos növényfogyasztással támogatjuk a bélflóránk sokszínűségét is. 🙂
A megpucolt főtt tojásokat egy befőttes üvegbe helyezzük, majd felöntjük a (színes) savanyúságlével. 1-4 napig hűtőben pácoljuk, amíg elérjük a kívánt színt.
A pácolás végeztével a főtt tojásokat a hossza mentén kettévágjuk, a sárgáját óvatosan kikaparjuk, majd egy kisebb késes aprító vagy egyszerűen egy villa segítségével összekeverjük a kókusztejszínnel, mustárral és a fűszerekkel.
A keveréket egy habnyomó zsákba töltjük és körkörös mozdulatokkal kidiszítjük vele a tojásokat. Ehető virágokkal tálaljuk. Jó étvágyat hozzá! 🙂
Az egyik családi kedvenc nálunk ez a tárkonyos ragu.
Nagyon sokféleképpen elkészíthető.
Talán ezért is szeretjük annyira.
Mert sosem unalmas. 🙂
Háziasszony hack
A fagyóból kivéve gyakran pirítok le nagyobb adag husikat “natúron”, csak egy kis sóval és borssal, anélkül, hogy tudnám, pontosan mit fogok készíteni belőle.
Így a hét folyamán akár többféle étel alapjaként is szolgálhat az elkészült fehérjeforrás, és a főzés oroszlánrészével meg is vagy.
Változatosság
Ezt a tárkonyos ragut készítettem már csirkemellből, marhalábszárból, de még fácánból is.
Gyakran a húsleves főzést kötöm egybe ennek a ragunak az elkészítésével: a levesben főtt husit tépkedem bele a raguba, és a húslevessel öntöm fel főzés közben.
Bármilyen husinak jól állnak ezek a zöldségek, a tárkony is egy igazi jolly joker fűszer, ami bármilyen ragut csodálatossá tesz. 😛
Ha nincs öntöttvas lábasod, amit a tűzhelyről egyenesen a sütőbe tudsz tenni, akkor a ragut az elkészítése után öntsd át egy jénai edénybe, és úgy helyezd rá az alakorpogácsákat.
(Megjegyzés: így elképzelhető, hogy több pogácsára lesz szükség, hogy befedd vele a ragut, de ez leginkább esztétikai kérdés. Ha vékonyabbra nyújtod a tésztát, úgy több pogácsát tudsz kiszaggatni, a vékonyabb pogikat pedig valószínűleg picit rövidebb ideig is elég sütni.)
Ezt az adagot éppen marha husival készítettem 🙂
Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ez az étel két recept egybegyúrva: a tárkonyos ragu + a kovászos alakorpogácsák.
Külön-külön is megállják a helyüket, de így együtt lesz tökéletesen laktató és nem mellesleg csodásan ízletes!
Téli hónapokban az eltárolt, illetve befőzött/lefagyasztott zöldségekből könnyedén elkészíthető, a februári szezonális étkezés is lehet naaaagyon finom! 🙂
4 db kisebb krumpli, megpucolva & felkockázva (kb. 1,5 cm-es darabokra)
250 g (fagyasztott) zöldborsó
400 ml (konzerves) kókusztej
4 ek. (gluténmentes) liszt vagy alakorliszt
petrezselyemzöld, aprítva (friss vagy fagyasztott)
Alakorpogácsákhoz:
250 g világos alakorliszt
80 g teljes kiőrlésű alakorliszt
85 g hideg vaj, felkockázva
200 g (inaktív) kovász
3/4 tk. só
1 tk. méz
1/4 csésze/60 g víz vagy (növényi) tej
2 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
elkészítés:
Előző este:
Előkészítjük az alakorpogácsákat: egy nagyobb tálban a hideg vajat összemorzsoljuk a lisztekkel, majd hozzáadjuk a kovászt, a mézet, a sót és a vizet vagy (növényi) tejet is, és homogén masszává gyúrjuk.
Egy éjszakán át hagyjuk fermentálódni a tésztát.
Másnap:
Elkészítjük a ragut: egy öntöttvas lábasban közepes láng felett megolvasztjuk a vajat/kókuszolajat, majd rádobjuk az aprított hagymát és sárgarépát. Fakanállal átkavarjuk, majd sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a tárkonyt is.
3-4 perc pirítás után felöntjük a csontlevessel/vízzel.
Befejezzük az alakorpogácsákat: a sütőt előmelegítjük 210 fokra.
A fermentált tésztánkhoz hozzáadjuk a szódabikarbónát és a sütőport, amit jól beledolgozunk.
Egy (gluténmentes) liszttel megszórt felületen kb. 1 cm vastagra nyújtjuk a tésztát és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.
A raguhoz közben (miután már forrni kezdett) hozzáadjuk a felkockázott krumplit is, ezután kb. 7-8 percig főzzük (amíg a krumpli majdnem teljesen megfő), majd hozzáadjuk a zöldborsót és a sült csirkemellet is. További 3-4 percig főzzük,
A lisztet egy kisebb tálban csomómentesre keverjük kb. 100 ml-nyi kókusztejjel, majd hozzáadjuk a maradék kókusztejet is, rámerünk 1-2 evőkanálnyit a ragu levéből, és az egészet visszaöntjük az öntöttvas lábasba. Hozzáadjuk a felaprított petrezselyemzöldet is.
Forralásig hevítjük, ezen a ponton a ragunak már elég sűrűnek kell lennie ahhoz, hogy megtartsa a pogácsákat.
A kiszaggatott pogácsákat elrendezzük a ragu tetején (ha nincs öntöttvas lábasod, ezen a ponton borítsd át a ragut és jénai tálba, és ugyanúgy helyezd rá a pogácsákat a tetejére.)
Előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük, amíg a pogácsák teteje szépen megbarnul.
Ha nincs időd egy kovászos cipót elkészíteni, válaszd ezt kenyér alternatívának!
Kovászetetéstől számítva, mindennel együtt, 14-15 óra után akár már fogyaszthatjuk is.
Az elkészítése elsőre picit bonyolultnak tűnhet, de másodjára már fejből fog menni az egész folyamat, higgy nekem 😉
Miért van lyuk a bagel közepén? 🙂
A Férjemmel a recept tesztelése (értsd: evés) közben elgondolkodtunk, vajon mi a bagel lyuk jelentősége, így hát rágugliztam, hogy megtudjam a választ.
Nos, az eredeti recept már többszáz éves, a régi időkben gyakran mozgó kocsikról árusították, azért alakították ki így a formát, hogy egy botra fűzve könnyebben szállíthatóak legyenek. Manapság kirakatokban is gyakran lehet így rúdva fűzve találkozni velük (főleg New Yorkban :P).
Ezen kívül a lyuk lehetővé teszi az egyenletesebb főzést és sütést (igen, itt mindkettőt kell), szemben azzal, amikor egy zsemlét/bucit sütünk.
Mese vége. 😀
Ezek a bagel-ek messze vannak a tökéletestől, rusztikus, házilag készült báj jellemzi őket, amit én igazság szerint mindig nagyra értékelek egy ételben. 🙂
Mi nagyon szeretjük ezt a receptet, frissen különösen mennyei, csodás textúrával: kívül ropogós, belül puha, nagyon jó beleharapni!
Ami a kovászt illeti, én az enyémet (friss őrlésű) alakorliszttel etetem (amit nagyon szeret), de úgy gondolom, bármilyen lisztből készült kovásszal működik a recept.
120 g teljes őrlésű alakorliszt vagy alakor finomliszt
130 g langyos, klórmentes víz
Bagel tésztához:
a teljes fenti aktív kovász
175 g langyos, klórmentes víz
2 tk. méz
540 g alakor finomliszt
2 tk. parajdi só
olívaolaj (a sütőpapír kikenéséhez)
1 tk. szódabikarbóna
szezámmag, mák, köménymag stb. (opcionális)
elkészítés:
Előző este:
Az aktív kovász hozzávalóit egy 7 dl-es befőttes üvegben elkeverjük, majd a kupakot rázárva 6-10 órán át hagyjuk, hogy nagyjából a duplájára nőjön.
Másnap:
A befőttes üvegben felfutott kovászhoz hozzáadjuk a mézet és a langyos vizet, majd egy (fa)kanállal jól elkeverjük.
Egy tálban az alakor finomlisztet elkeverjük a sóval, majd hozzáöntjük a kovászos keveréket a befőttes üvegből.
Kézzel kidagasztjuk a tésztát, ezt megtehetjük egy kilisztezett felületen is, én a tálban szoktam hagyni. A tésztánk – a bagelre jellemző módon – viszonylag száraz, de szépen bele tudjuk dolgozni kézzel az összes lisztet. Amikor sima, homogénné összeállt a tészta, lefedjük a tálat, és 3-6 órán át hagyjuk kelni. (Nagyjából egy 40%-os emelkedés az ideális.)
Ezután a tésztát a tálból a konyhapultra borítjuk, és 8 egyenlő részre osztjuk.
A bagel formázása kétféleképpen történhet:
1. A kezünkkel nagyjából ovális alakúra szétlapítjuk a tésztát, ezután a pultra helyezzük, és a két szélét a hossza mentén behajtjuk középre, így kapunk egy “kígyó alakot”, aminek a két végét összeillesztve kialakul a bagel forma.
2. A tésztát gombóc alakra gyúrjuk, majd a hüvelykujjunk segítségével egy lyukat nyomunk a közepébe, és belülről széthúzogatjuk. A lyukat érdemes nagyjából 2-3 centisre hagyni, mert ahogy kel, a lyuk összenőhet. 🙂
A megformázott bagel-eket ezek után egy olívaolajjal vékonyan kikent, sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük (ez megakadályozza, hogy a tészta a sütőpapírhoz ragadjon). A bagel-ek tetejét is vékonyan megkenjük olívaolajjal, majd folpack-kal vagy méhviaszos kendővel lefedve további 45 percig kelesztjük.
A sütőt előmelegítjük 260 fokra.
Egy szélesebb átmérőjű lábasban kb. 2 liternyit vizet felforralunk, ehhez adjuk hozzá az 1 tk. szódabikarbónát. (Ilyenkor a víz egy pár másodpercre felhabzik).
A bagel-eket egyenként (vagy ha már gyakorlottabb vagy, akár két-hármasával is) óvatosan a vízbe helyezzük. Akkor kelt meg megfelelően a tésztánk, ha a bagel néhány másodperc alatt feljön a víz tetejére. (Ha nem így lenne, tegyük vissza a bagelt a tepsire, és kelesszük további 30 percig.)
A bageleket egyenként összesen 45 másodpercig főzzük, 20 másodperc után átfordítjuk a másik oldalukra (a szódabikarbónás víztől picit sötétebb sárga színt fog kapni).
A bageleket ezután egy lyukas kanállal kiemeljük a vízből, és egy hűtőrácsra helyezzük.
Ha szeretnéd megszórni a tetejét valamivel, akkor 2 perc után a kezedbe véve a bagelt, fejjel lefelé “mártsd bele” a kívánt feltétbe (Ha csak rászórod, úgy nem fog ráragadni kellőképpen.)
A megfőzött bageleket egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, 2-3 cm-re egymástól, majd nagyjából 13 perc alatt aranybarnára sütjük őket az előmelegített sütőben.
15 perc után, frissen tálalva a legfinomabb, az el nem fogyasztott darabokat simítózáras tasakban 3 napig érdemes tárolni, de akár fagyaszthatóak is későbbi fogyasztáshoz. 🙂
egyfalatfeny.hu 